Az Activision keményen rágyúrt a Guitar Hero sorozatra. A harmadik rész után jött az Aerosmith, aztán a dobot és mikrofont is használó World Tour, most pedig a Greatest Hits, a Jimi Hendrix, a Modern Hits, a Rocks the 80s, és a Van Halen epizódokat várjuk. Előtte viszont még itt a Metallica, mely épp a napokban futott be, mi pedig nagy rajongóként azonnal rá is vetettük magunkat.
A Guitar Hero: Metallica a World Tour alapjaira épül, ami azt jelenti, hogy ezúttal is két gitárosból, egy dobosból és egy énekesből áll fel a csapat. Egyjátékos módban az énekes kivételével bármelyiket választhatjuk, nem muszáj mindig összehívni a haverokat, ha kedvünk szottyan egy kis metálhoz. A játék egyben az első olyan GH kiadás, amihez nem érkeztek külön kiegészítők, a boltok csak szoftvert árulnak, a kontrollereket pedig külön, vagy az előző részekkel együtt lehet csak beszerezni amihez nem érkeztek exkluzív kiegészítők, a boltokban csak a szoftvert, vagy a Guitar Hero gitárjával egybe csomagolt bundle csomagot lehet megvenni. Jó lett volna egy Metallicás gitár, de oda se neki, ha van mivel nyomni, akkor gond nem lehet.
A játékmenet részleteit az előző Guitar Hero cikkekben leírtam már, ám azok kedvéért, akik lemaradtak róla, gyorsan vegyük át az alapokat. Az egész rendkívül egyszerű: a szám dallamának megfelelően szélsebesen repülnek felénk mindenféle színes bogyók, és amikor a piros, zöld, sárga, kék és narancssárga pöttyök közel érnek, egyszerűen csak le kell fogni a gitáron lévő megfelelő színű gombokat, majd pengetni egyet. Doboláskor is hasonló a felállás, karaokénál pedig a program a kiénekelt hangmagasságot figyelve pontoz. De elég a sok beszédből, kezdődjék a rock!
A lemez indítása után feltűnik a jól ismert Activision, Red Octace és Neversoft logó, majd egy rövid, hangulatteremtő rajzfilmes klip fogad minket – sajnos SD minőségben. A formaságokat letudva máris a menüben találjuk magunkat, ahol hét lehetőség sorakozik fel. A Career, a Quickplay, a Head to Head, az Xbox LIVE és a Settings pontok alatt rejlő tartalmakat gondolom nem kell ecsetelnem, de még a Music Studios is ismerősen csenghet azoknak, akik tolták a World Tourt. Újdonságként egyedül a Backstage szolgál, annak is ezúttal inkább az Extras almenüjére fókuszálnék, ahol videókat, dalszövegeket és fényképeket lehet nézegetni -természetesen mind a Metallica zenekarhoz kapcsolódóan. A filmes rész a legérdekesebb, a karrier állomásait összekötő animációk mellett itt behind the scenes klipeket, és eredeti koncertfelvételeket nézhetünk meg – sajnos ezúttal is SD felbontásban.
A karriert egyedül és bandában is tolhatjuk, a kezdők kedvéért pedig ezúttal is helyet kapott a tutorial. Ahogy lenni szokott, ismét egy frissen alakult garázscsapat tagjait kell alakítanunk, akik bár mindenféle zenét játszanak, főleg a Metallica számaival akarnak befutni. Ezzel pedig nem is lesz gondjuk, főleg ha ügyesek vagyunk, és jól szerepelünk a koncertturné során. A karaktereket saját magunk alkothatjuk meg, lehet nevet adni a zenekarnak, készíthetünk emblémát, embereinket még tetováltathatjuk is, a fellépésekkel szerzett pénzt pedig új gitárra, és egyéb extra tartalmakra költhetjük.
A koncertsorozat során csillagokat is kapunk, és amint elérünk belőlük egy bizonyos darabszámot, a program automatikusan elérhetővé teszi a friss dalokat biztosító újabb helyszíneket. Érdekesség, hogy ezek a stage-ek – a moszkvai Tushimo Airport, a londoni HMV Hammersmith Apollo, a San Francisco-i Stone Night Club, vagy a Los Angeles-i The Forum – mind fontos állomások voltak a Metallica életében.
A nehézségi fokozatok nagyjából a megszokott rendben sorakoznak fel, azonban egy apró változással is szembe kell néznünk. A beginner, az easy, a medium, a hard és az expert szintek mindegyike, ha egy hajszálnyival is, de keményebb lett az előző részekben megismertekhez képest, a dobos pedig kapott egy új, expert+ fokozatot, amiben egy második pedált is kezelnie kell. Hogy ezt ki honnan szerzi be, az egy jó kérdés, én egyelőre csak külföldi webáruházakban láttam ilyet, ott is a játékhoz adják ajándék kiegészítőként. A különálló pedál a BSC jóvoltából Magyarországon is elérhető lesz a hivatalos májusi megjelenést követően.
Jó hír, hogy visszatért a régi Guitar Battle. A Legends of Rockban nagyon hangulatosak voltak az 1v1 módban felszedhető bónuszok, a gitár nyakának megfelelő időben való felrántásával pedig olyan szívatásokat küldhettünk az ellenfélre, hogy az pislogni se tudott a meglepődéstől. Megfordított színsor, elszakadt húrok, megduplázott nehézségi szint, vagyis minden, amit csak el lehet képzelni. A World Tourból ezt kivették, most azonban újra itt van, lehet tehát készülni, mert ebben a játékmódban nincs kegyelem!
A zenei felhozatal kellemes lett, összesen 49 szám érhető el, ebből 28-at címadó zenekar szerzeményei tesznek ki, a többi pedig olyan nagy előadók slágere, mint a Motörhead, a Judas Priest, a Foo Fighters, vagy a System of a Down. A Metallicás tracklistben többek közt megtalálható az All Nightmare Long, az Enter Sandman, a Fade to Black, a Master of Puppets, a Nothing Else Matters, az Orion, és a Welcome Home, a hírességek mellett pedig felkerült még pár szám a fejlesztők házi szerzeményei közül is, sőt a Music Studios-ban saját dalokat is írhatunk.
Ahogy az Aerosmith esetében, most is azt mondom, hogy nem kaptunk többet egy szép, csillogó dobozba csomagolt kiegészítő-lemeznél. Ez egyfelől jó, mert mégis frissült a Guitar Hero gyűjteményünk, és a tokot is ki tudjuk rakni a vitrinbe, másfelől pedig rossz, mert DLC-k formájában ugyanennyi számot a töredékéért megkapnánk LIVE-on keresztül. Jó pont viszont, hogy a World Tourhoz egyszer már letöltött Death Magnetic albumot a program automatikusan felismeri, és beilleszti a zenei felhozatalba, megkímélve minket a lemezcserélgetéstől.
Összességében jó játék lett a Guitar Hero: Metallica, nem csak a zenekar rajongóinak, de minden GH kedvelőnek must have anyag. Ezúttal is megvan az a fantasztikus hangulat, amiért imádunk éjszakába nyúlóan gitározni a TV előtt, a gombpötyögtetős zenélés nálam olyannyira addiktív, hogy már el sem tudnám képzelni a konzolomat nélküle. Ez egy életérzés, az üvöltő rock felszabadít, és ezt semmi sem pótolhatja!
A játékmenet részleteit az előző Guitar Hero cikkekben leírtam már, ám azok kedvéért, akik lemaradtak róla, gyorsan vegyük át az alapokat. Az egész rendkívül egyszerű: a szám dallamának megfelelően szélsebesen repülnek felénk mindenféle színes bogyók, és amikor a piros, zöld, sárga, kék és narancssárga pöttyök közel érnek, egyszerűen csak le kell fogni a gitáron lévő megfelelő színű gombokat, majd pengetni egyet. Doboláskor is hasonló a felállás, karaokénál pedig a program a kiénekelt hangmagasságot figyelve pontoz. De elég a sok beszédből, kezdődjék a rock!
A lemez indítása után feltűnik a jól ismert Activision, Red Octace és Neversoft logó, majd egy rövid, hangulatteremtő rajzfilmes klip fogad minket – sajnos SD minőségben. A formaságokat letudva máris a menüben találjuk magunkat, ahol hét lehetőség sorakozik fel. A Career, a Quickplay, a Head to Head, az Xbox LIVE és a Settings pontok alatt rejlő tartalmakat gondolom nem kell ecsetelnem, de még a Music Studios is ismerősen csenghet azoknak, akik tolták a World Tourt. Újdonságként egyedül a Backstage szolgál, annak is ezúttal inkább az Extras almenüjére fókuszálnék, ahol videókat, dalszövegeket és fényképeket lehet nézegetni -természetesen mind a Metallica zenekarhoz kapcsolódóan. A filmes rész a legérdekesebb, a karrier állomásait összekötő animációk mellett itt behind the scenes klipeket, és eredeti koncertfelvételeket nézhetünk meg – sajnos ezúttal is SD felbontásban.
A karriert egyedül és bandában is tolhatjuk, a kezdők kedvéért pedig ezúttal is helyet kapott a tutorial. Ahogy lenni szokott, ismét egy frissen alakult garázscsapat tagjait kell alakítanunk, akik bár mindenféle zenét játszanak, főleg a Metallica számaival akarnak befutni. Ezzel pedig nem is lesz gondjuk, főleg ha ügyesek vagyunk, és jól szerepelünk a koncertturné során. A karaktereket saját magunk alkothatjuk meg, lehet nevet adni a zenekarnak, készíthetünk emblémát, embereinket még tetováltathatjuk is, a fellépésekkel szerzett pénzt pedig új gitárra, és egyéb extra tartalmakra költhetjük.
A koncertsorozat során csillagokat is kapunk, és amint elérünk belőlük egy bizonyos darabszámot, a program automatikusan elérhetővé teszi a friss dalokat biztosító újabb helyszíneket. Érdekesség, hogy ezek a stage-ek – a moszkvai Tushimo Airport, a londoni HMV Hammersmith Apollo, a San Francisco-i Stone Night Club, vagy a Los Angeles-i The Forum – mind fontos állomások voltak a Metallica életében.
A nehézségi fokozatok nagyjából a megszokott rendben sorakoznak fel, azonban egy apró változással is szembe kell néznünk. A beginner, az easy, a medium, a hard és az expert szintek mindegyike, ha egy hajszálnyival is, de keményebb lett az előző részekben megismertekhez képest, a dobos pedig kapott egy új, expert+ fokozatot, amiben egy második pedált is kezelnie kell. Hogy ezt ki honnan szerzi be, az egy jó kérdés, én egyelőre csak külföldi webáruházakban láttam ilyet, ott is a játékhoz adják ajándék kiegészítőként. A különálló pedál a BSC jóvoltából Magyarországon is elérhető lesz a hivatalos májusi megjelenést követően.
Jó hír, hogy visszatért a régi Guitar Battle. A Legends of Rockban nagyon hangulatosak voltak az 1v1 módban felszedhető bónuszok, a gitár nyakának megfelelő időben való felrántásával pedig olyan szívatásokat küldhettünk az ellenfélre, hogy az pislogni se tudott a meglepődéstől. Megfordított színsor, elszakadt húrok, megduplázott nehézségi szint, vagyis minden, amit csak el lehet képzelni. A World Tourból ezt kivették, most azonban újra itt van, lehet tehát készülni, mert ebben a játékmódban nincs kegyelem!
A zenei felhozatal kellemes lett, összesen 49 szám érhető el, ebből 28-at címadó zenekar szerzeményei tesznek ki, a többi pedig olyan nagy előadók slágere, mint a Motörhead, a Judas Priest, a Foo Fighters, vagy a System of a Down. A Metallicás tracklistben többek közt megtalálható az All Nightmare Long, az Enter Sandman, a Fade to Black, a Master of Puppets, a Nothing Else Matters, az Orion, és a Welcome Home, a hírességek mellett pedig felkerült még pár szám a fejlesztők házi szerzeményei közül is, sőt a Music Studios-ban saját dalokat is írhatunk.
Ahogy az Aerosmith esetében, most is azt mondom, hogy nem kaptunk többet egy szép, csillogó dobozba csomagolt kiegészítő-lemeznél. Ez egyfelől jó, mert mégis frissült a Guitar Hero gyűjteményünk, és a tokot is ki tudjuk rakni a vitrinbe, másfelől pedig rossz, mert DLC-k formájában ugyanennyi számot a töredékéért megkapnánk LIVE-on keresztül. Jó pont viszont, hogy a World Tourhoz egyszer már letöltött Death Magnetic albumot a program automatikusan felismeri, és beilleszti a zenei felhozatalba, megkímélve minket a lemezcserélgetéstől.
Összességében jó játék lett a Guitar Hero: Metallica, nem csak a zenekar rajongóinak, de minden GH kedvelőnek must have anyag. Ezúttal is megvan az a fantasztikus hangulat, amiért imádunk éjszakába nyúlóan gitározni a TV előtt, a gombpötyögtetős zenélés nálam olyannyira addiktív, hogy már el sem tudnám képzelni a konzolomat nélküle. Ez egy életérzés, az üvöltő rock felszabadít, és ezt semmi sem pótolhatja!
Másrészt meg rákérdeztem az előrendelésnél is, hogy milyen gitár fog hozzá járni, és azt mondták , hogy ők sem tudják, nézzek szét az activision oldalán. Ott sem találtam róla infót.
akkor nem voltam elég figyelmes. Igaz, csak címszavakban olvastam bele a tesztbe, nem sűrűn olvasok el tesztet az előre megrendelt játékaimról, nehogy meggondoljam magam. :)
Am. milyen gitárt adnak hozzá? Olyan GH:WT-set, mint a videóban?
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.