World in Conflict: Soviet Assault

Úgy érezted két éve hiányzott valami a World in Conflict című klasszikusból? Nem megvédeni, hanem inkább a Vörös Hadsereg élén leigázni szeretted volna Amerikát, és a Föld többi alantas népcsoportját? Sarló és kalapács? Megérkezett az első kiegészítő lemez, amely minderre lehetőséget ad!

A World in Conflict körülbelül akkora zsenialitást és egyediséget volt képes felmutatni megjelenésekor, mint most a nem olyan régen megjelent Warhammer: Dawn of War 2. A bázisépítés teljes elhagyásával egy különlegesen akciódús, mégis rengeteg stratégiát és taktikai lehetőséget felvonultató produktumról van szó, melyet az RTS játékokban igen-igen tapasztalt Massive hozott el nekünk, több mint két éve. A WiC hatalmas sikert aratott, hiszen amellett, hogy egy zseniálisan szórakoztató egyjátékos kampányt vonultatott fel, a készítők hosszú távon gondolkodtak, s egy olyan multiplayer részt építettek kis kedvencükbe, mely hosszú időre lekötötte (s leköti még a mai napig is) a stílus szerelmeseit.


Egészen eddig minden jól is ment, mindenki boldog volt, a fejlesztők pedig limonádét kortyolgatva javában tervezgették a konzolos verziót, Soviet Assault alcímmel, mely az eredeti játék amerikai kampánya mellé bemutatott volna egy rövidebb, hat küldetésből álló szovjet küldetéssorozatot is. A kiadó Vivendinek azonban más tervei voltak, valamikor ekkor kezdődött ugyanis az összeolvadás az Activisionnel, csak annyi probléma akadt, hogy utóbbi kiadóóriás egyedül a Blizzardot szerette volna megvásárolni a Vivendi raklapnyi fejlesztőstúdiója közül, a többiek pedig gyakorlatilag mehettek, amerre láttak. Nos, szerencsére (?) a Massive épp' a Ubisoft irányába látott, így a Soviet Assault fejlesztése folytatódhatott, csak éppen nem konzolokra, hanem mint az eredeti PC-s játék kiegészítő lemeze.


Mindezzel a gond egyedül annyi, hogy a Soviet Assault mindössze hat (6) darab egyjátékos pályát, és néhány multiplayer térképet ad hozzá az eredeti játékhoz, mindezt olyan áron, amiért általában rendes (értsd, ennél ötször tartalmasabb) kiegészítőket szokás árulni. A hat pályán átívelő orosz kampány ugyan hihetetlenül élvezetes, mégis körülbelül egyetlen délutánra elegendő szórakozást képes nyújtani -bár azt eléggé magas fokon. A játékmenet semmit nem változott az eredetihez képest: egységeinket továbbra is szabadon mozgathatjuk a még mindig hihetetlenül szép és kidolgozott 3D-s világban, hogy különböző videóbejátszásokkal kísérve betekintést nyerhessünk a „másik" oldal ténykedésébe, ezzel szimpatikusabbá téve a játékos számára a Vörös Hadsereg céljait és motivációit. A küldetések –ha lehet- még élvezetesebbek, még látványosabbak és szórakoztatóbbak, mint az alap WiC missziói (pedig már azok is hihetetlenül emlékezetesek voltak), a fejlesztők tényleg mindent kihoztak a történetből és a grafikus motorból, amit csak lehetett.


A részleteken sem sokat (értsd, semmit) változtatott a Massive, persze egy közel tökéletes stratégián talán bűn is lett volna nagyobb módosításokat végezni. Továbbra is egy viszonylag kisebb osztag irányításával bíz meg minket a játék, hogy aztán teljes mértékben arra koncentrálhassunk, hogyan hozzuk ki különböző egységeinkből a pusztítást, használva a speciális képességeiket, s ügyesen kommandírozva őket a harctéren. A World in Conflict a kezünkre játszik mindennel, ami csak kellhet ahhoz, hogy egy pillanatra se unatkozzunk a harctéren: másodpercek alatt hívhatunk erősítést, hogy némileg kiegészítsük megtépázott haderőnket, rozsdásodó tankjainkat gyors ütemben javíthatjuk, s úgy egyáltalán: nem kell megállnunk egy momentumra sem. Az elpusztított egységeink aztán erősítés pontokká alakulnak, hogy később újabb és újabb tankokat, helikoptereket, gyalogosokat tudjunk hívni az elhullottak helyére. Érdemes egyébként minél jobban vigyázni piciny halálosztóinkra, ugyanis idővel tapasztalati pontokat szereznek és szinteket lépnek, s egy ily módon feltápolódott egység bizony egymagában is komoly veszélyt jelent az ellenfélre nézve.


A játék másik erőforrása, a taktikai pontrendszer sem esett át változáson: pontok továbbra is járnak az ellenfél megöléséért, bizonyos objektumok elfoglalásáért, célok teljesítéséért, és így tovább. Ezekből aztán olyan finomságokat rendelhetünk az ellenfél fejére mint a szőnyegbombázás, tüzérségi zárótűz, vagy akár a napalm bomba. Ezek a kis játékszerek könnyen megbontják az ellenfél védelmét, megtisztítanak egyébként megközelíthetetlenül védett helyeket, vagy egyszerűen csak segítenek átjutni a nehezebb részeken.


A World in Conflict mindig is alapvetően egy multiplayer játék volt, olyan műalkotás, mely igazából többed magaddal villantotta ki a foga fehérjét. A különböző szerepek elkülönítése nagyon jó ötlet, hiszen megadja a játékosoknak a lehetőséget, hogy a stratégiázáson belül kedvenc részükkel foglalkozzanak. Tekintve, hogy a WiC-ben az egységek közötti egyensúly alapvetően a kő-papír-olló elven alapszik, így nem meglepő, hogy egy-egy csatán belül előbb utóbb mindenki fontos szerephez jut. A tankok ki tudják iktatni a többi járművet, a gyalogosok a tankokat és a helikoptereket, míg a helikopterek a tankokat. Ja és a tüzérség meg a gyalogosokat, persze. Az akció a hihetetlenül jól kidolgozott erőforrásrendszernek köszönhetően sosem áll meg, sosincs üresjárat, az ütközet mindig pörög, a látvány az egekben.


Érdekes, hogy a Ubisoft a kiegészítő megjelenése mellett kiadott egy Complete Edition változatot is, mely tartalmazza az eredeti játékot és a Soviet Assaultot egy csomagban. Ez egy kiváló lehetőség azoknak, akik még egyáltalán nem próbálták korábban a játékot, hogy egy tuningolt, mindenféle extra tartalommal felvértezett World in Conflictet vásároljanak. Rajtuk kívül a Soviet Assault egyedül igazi rajongóknak éri meg, ez a nyúlfarknyi tartalom ugyanis inkább valamiféle letölthető add-on formájában menne csak el, nem egy rendes, bolti kiegészítő lemezként. Ennek a megfelelően az értékelésem is kétféle: ha valaki most szeretné elkezdeni WiC karrierjét, és beruház a teljes csomag megvásárlásába, úgy egy eszméletlenül hangulatos, hosszú és érdekes kampánnyal felvértezett, zseniális multiplayer móddal megáldott anyaghoz jut hozzá, míg aki kicsenget 20 dolcsit a kiegészítőért - ha csak nem igazán fanatikus - valószínűleg nagyot fog csalódni.