SingStar Queen

A Sony tovább bővíti a Singstar széria az évek során egyébként is kövérre hízlalt felhozatalát. Ezúttal ismételten egy darab együttesre fókuszál az új kiadvány, s hasonlóan az előző Abba lemezhez, ezúttal is egy igazi közönségkedvencet sikerült a boltok polcaira helyezni.

A legendás rockegyüttest 1970-ben, Londonban alapította Brian May gitáros, Freddie Mercury énekes és Roger Taylor dobos, majd nemsoká csatlakozott John Deacon basszusgitáros is. A kezdeti albumok után főként az 1975-ben megjelent Night at the Opera címen kiadott remekműnek köszönhetik a világsikert, s ezt követően megállíthatatlanul meneteltek egészen 1991-ig, amikor is Freddie Mercury tragikus módon elhunyt, majd rá hat évre Deacon is visszavonult. Ugyan Brian May és Roger Taylor együtt maradtak, s néhány alkalommal felléptek a Queen név alatt, rendszeresen csak azután kezdtek el ismét koncerteket adni, hogy összefogtak Paul Rodgers énekes-zenésszel.

A Queen pályafutása során 15 stúdióalbumot, 5 élőlemezt, és számos más egyéb kiadványt jelentetett meg, megszámlálhatatlan klasszikust adományozva ezzel a nagyközönségnek. A Queen zenéjét mindenki ismeri, mindenkinek vannak kedvenc számai tőle. Az Abba és a Mamma Mia! láz meglovagolását követően tehát amikor a Sony ismét elkezdett körülnézni a piacon a megfelelő együttest keresve a következő Singstar kiegészítő alapjául, valószínűleg keresve sem találhatott volna jobbat a lassan 40 éves múltra visszatekintő rockzenekarnál.


Kevés olyan együttest tudnék így kapásból felsorolni, akiknek az életműve alkalmas lenne arra, hogy egy teljes, 25 számos, karaoke éneklésre feltalált, bulis, változatos lemezt lehessen összehozni belőle. Még a Queen esetében is el lehetett volna követni hibákat, ha a Sony csak arra figyel, hogy melyek a banda legnagyobb klasszikusai, s nem veszi figyelembe, hogy azok közül mik alkotnának megfelelő matériát egy Singstarhoz. Utóbbira volt már példa, még ha nem is teljesen ebben a kontextusban, de elég visszaemlékezni például a főként amerikai terjesztésre szánt PopHits lemezre, melyre ugyan felkerültek az akkori slágerlistás dalok, az egész mégsem adott ki egy megfelelő elegyet ahhoz, hogy jól működhessen, mint karaoke játék. Azért a neves japán cég angol stúdióját sem kell ám félteni, hiszen az évek során bebizonyították, hogy nagyon is értenek a megfelelő muzsikák összeválogatásához, hiszen olyan, közel tökéletes anyagokat adtak már nekünk, mint a Legends, az Anthems, a Rocks!, az 80's és még hosszan sorolhatnám.


Nos, tisztelettel jelentem, hogy a Singstar Queen beállhat az utóbbi illusztris sorba, ugyanis ismételten egy kiváló kiadással lettünk gazdagabbak. Sikerült olyan szinten jól összeválogatni a legendás angol muzsikosok különböző dalait, hogy egyszerűen mindenki megtalálja rajta azt a számot, amit mindenképpen el szeretne énekelni egy házibuli alkalmával. S ebben az a legjobb, hogy még azok is élvezni fogják, akik egyébként nem ismerik annyira behatóan az együttes alkotásait. A keményen bulizós vonalat kezdi meg és viszi az Another One Bites the Dust, a Bohemian Rapsody, a Tie Your Mother Down, a Breakthru, a Bicycle Race, hogy aztán olyan, valahol a hangulatáért és a katarzisérzetért imádott mesterművek vegyék át az uralmat a képernyőn, mint a We Are the Champions, vagy a We Will Rock You.


Ráadásul még csak ezután érkezünk el az olyan, gerincoszlopot bizsergető klasszikusokhoz, mint az I Want to Break Free, ami véleményem szerint az egyik legnagyobb telitalálat a lemezen. Persze minden karaoke albumon kötelező néhány lassú, meghatóbb szám szerepeltetése is, melyek aztán végleg összehozzák a házibuli hangulatát, főleg, ha olyan csodálatos darabokról van szó, mint a These Are The Days of Our Lives, vagy a You're My Best Friend. Nem is sorolom tovább, a cikk végére majd bevágjuk a teljes tracklistet, s kedvetekre böngészhettek közöttük.


A játékmenet semmiben nem változott az előző két epizód óta, ismét visszatér új kedvencünk, a háttérvokál éneklés (ezúttal is mindössze egy-két szám erejéig) amiről ugyan az Abba és a Sing Along with Disney kiadása után megtudtuk, hogy habár eléggé poénos, azért hosszútávon talán nem a legelőnyösebb módja a duettezésnek. Ismételten arról van szó, hogy míg az egyik mikrofon csak a háttérben szóló kórus szövegét énekli, addig a másik viszont Freddy teljes szövegével van megbízva, így gyakorlatilag dupla annyi dolga akad, mint a háttérénekesnek. Apropó, aki esetleg a fejét vakarná amiatt, hogy mégis hogy a viharba tudja majd megfelelően „utánozni" a világ legjobb rockénekesének hangját, azt megnyugtatom: habár az „átlag" Singstar számnál akad itt pár nehezebb darab, azért összességében a játékrendszer ugyanúgy működik, mint eddig, vagyis valamilyen szinten a saját hangunkhoz képest kell belőnünk az éneklésünket. Így tehát nem fordulhat elő például az a kifejezetten kínos esemény, mint amikor Daks és jómagam próbáljuk eljátszani a legújabb Guitar Hero felhozatalának egyik khm... nem könnyű darabját (a Slayer – War Ensemble-ről van szó), és tíz másodperc után kiesünk úgy, hogy közben a magyar online és offline játéksajtó egy része azon röhög, milyen bénák vagyunk. Persze a Singstarban nem lehet menet közben kiesni, de értitek mire akarok kilyukadni, na.


A háttérben lejátszott klippek jellege sem változott, mindegyik a Queen egy-egy eredeti felvételét tárja elénk, melyeken láthatjuk ezeket az Isteneket, ahogy szívüket és lelküket beleadva játsszák el nekünk azt, amit egyébként közben énekelnünk is kellene. A PS3 verzió természetesen mindegyik videóból HD felbontásúval jelentkezik, s a minőségnek általában csak a videóanyag öregsége szab határt. A hangminőségre persze ez semmilyen hatással nincs, az ugyanúgy csillagos ötös, mint az eddigi összes Singstar esetében.


Érdekes egyébként kicsit bővebben megemlékezni a játék PS3-as verziójáról, az ugyanis különböző dolgoktól is szenved. Először is az egyik legnagyobb probléma, hogy majdnem az összes, a kiadványon szereplő zeneszám már korábban megtalálható, és megvehető volt a Singstore-on keresztül, így egyedül annak érdemes beruházni ebbe a teljes csomagba, aki még nem vételezte meg őket, vagy pedig igazi keményvonalas Queen rajongó. A másik apró probléma, hogy ugyan a PS3 változat kapott öt exkluzív számot (The Show Must Go On, Radio Ga Ga, A Kind Of Magic, Hammer To Fall, Killer Queen) ezekből az első kettő már megtalálható két korábbi PS2-es lemezen is, így nem igazán tekinthetőek exkluzívnak (persz ettől még az utóbbi hármat azért szemét módon hiányolni fogom).


Végezetül tehát elmondhatom, hogy fergeteges szórakozás a Singstar Queen, méltó folytatása a sorozatnak, s tartja a szintet, melyet az Abba felállított. Egyedül talán annyival gyengébb az utóbbi együttes dalai által megtöltött lemeznél, hogy a Queen zenéjének jellegéből adódóan sokszor akadnak a számok közben hosszabb gitárszólók, vagy más instrumentális részek, melyek néha kicsit megtörik az éneklés folyamatosságát. Persze erről sem a Queen, sem a Sony nem tehet, s igazából még karaoke-s szemszögből is annyira semmiség mindez, hogy azt hiszem tovább is léphetünk.  A Singstar Queen kötelező vétel minden Singstar és Queen kedvelőnek, illetve karaoke rajongónak. Pontszámot pedig még nem tudom, hogy fogok kitalálni egy olyan anyagnak, mely a maga nemében tökéletes, de ezzel már az Abba és a Sing Along with Disney tesztelése után is megküzdöttem, úgyhogy majd kiötlök valamit! Jó éneklést!