LittleBigPlanet PSP teszt

Jó érzés tudni, hogy kimondatlan gondolataink, kreatív ötleteink sosem vesznek kárba. Legyünk bárhol a világon, minden amire gondolunk, minden apró ötletünk vagy éppenséggel csak vágyunk felszáll az űrbe és egy láthatatlan kis bolygót hoz létre, ahol nagy dolgok történnek. Ez bizony a KisNagyBolygó és igen, ez a PSP-s változat.

Bevallom kissé szkeptikus voltam, mikor megtudtam, hogy ezt a rendkívül eredeti és sikeres kis PS3-as játékot el fogják készteni PSP-re is. Ilyenkor mikor elhatalmasodik rajtam a pesszimizmus és a rossz indulat, mindig felidézek magamban pár nagy címet (God of War – Chains of Olympus, Final Fantasy – Crisis Core, Final Fantasy – Dissidia) amik bebizonyították, hogy mire is lenne képes a PSP ha mindenki kihasználná a benne rejlő végtelen lehetőségeket. Nem is tudom miért gondoltam, hogy nem fog nekik sikerülni, hiszen akik ilyen korszakalkotó produktumot képesek a piacra dobni ezekben a játékokkal túlterhelt időkben, biztosan tudják mit csinálnak. Hát nem kellett csalódnom!


Az első döbbenet akkor ért, mikor elindult a főcím és megláttam, hogy a gamma grafikája majdnem pontosan olyan lett mint a 720p-s HD felbontású nagytestvér változaton. Először nem akartam hinni a szememnek, nem értettem ez hogyan lehetséges. A környezet, a kis zsákemberke, minden teljesen olyan mint PS3-on. Kerestem a pixeleket, kerestem a hibákat, de csak tökéletesen felépített és átgondolt környezetet láttam, ahol a plüss az plüss, a szövet az érezhetően szövet, akárcsak az apró Sackboy, aki bizony pontosan olyan amilyennek lennie kell. Aztán elkezdődött az első pálya és rögtön tarkón vágott a felismerés, hogy ez bizony egy teljesen új fejezet a játék történetében, ugyanis minden egyes pálya teljesen más akárcsak a hihetetlenül dallamos és fülbemászó muzsikák. Ekkor bizony elhatalmasodott rajtam a nosztalgia és újfent rádöbbentem arra, hogy miért is imádtam én annak idején ezt a csodálatos kis játékot. Pillanatok alatt kiült az arcomra egy őszinte mosoly, melyet bevallom igencsak ritkán lehet látni rajtam, főleg ha egyedül vagyok és az éjszaka sötétjében igyekszem éppen hazafelé. Ez pedig egy olyan mosoly, ami folyamatosan ott marad az ember fizimiskáján, egészen addig amíg vissza nem tér a valóságba, a szürke hétköznapokba. Erre kevés játék képes, de a LittleBigPlanet ebben a legnagyobb.


Aztán ahogy haladtam előre a történetben fedeztem csak fel, hogy nem elég a gyönyörű tűéles grafikai portolás, az új pályák és muzsikák, de szinte minden egyéb dolgot átraktak erre a picike UMD-re (el se hiszem, hogy mindez ráfért, de komolyan) ugyanis ahogy haladunk előre, egyre több és több extrával leszünk gazdagabbak. Először megkapjuk a kis rakétánkat (MyPod), ahol kedvünkre próbálgathatjuk a felszedett ruhákat és imádott matricáinkat, majd később jön az első hold, ahol már online is próbára tehetjük tudásunkat mások ellen vagy éppenséggel csak felnézhetünk a PS Networkre, hátha jött valami új tartalom és itt tudjuk felrakni a saját illetve letölteni a mások által készített pályákat.


Igen-igen, jól olvastátok, sokak nagy kedvencét a pályaszerkesztőt sem hagyták ki a felhozatalból, hiszen aki valaha is játszott már ezzel a gammával tudja nagyon jól, hogy a kampány nem más, mint egyfajta szükséges „rossz" (erről majd egy picit később) amit érdemes végigtolni, ha minden apró építő elemet és matricát meg akarunk szerezni a saját pályáink felépítéséhez. Az igazi móka akkor kezdődik, amikor megvalósítjuk a saját ötleteinket vagy éppenséggel más emberek zsenialitását élvezve teszünk egy próbát. PS3-on hihetetlen mennyiségben születtek a jobbnál jobb pályák, akkoriban találkoztam egyel, aki megcsinálta a Mirrors Edge első pályáját, mind színvilágban mind pedig nehézségét tekintve. Nem semmi dolgokat lehet találni az már egyszer biztos.


Ugyanez a hatalmas választék jellemző a ruhákra és komplett jelmezek felhozatalára is. Lehet találni Killzone-os, Unchartedes, Metal Geares vagy éppenséggel csak mérhetetlenül aranyos űrhajós szkafanderes ruhákat is. Néha ingyen, néha aprópénzért, de egy biztos; mégpedig a haverjaink kacagása mikor meglátnak minket benne.


Persze itt is van sajnos feketeleves, ha nem is olyan borzalmasan nagy hiba, lehet, hogy csak engem zavart, de megnyugtatás képen közlöm veletek, hogy ugyanez volt a bajom a PS3-as verzióval is, tehát ez nem egyfajta hiányossága a PSP változatnak. Ez nem más, mint a kicsit furcsa fizikája az engine-nek. Olyan mintha minden egy picit túlságosan csúszkálna, valahogy nem képesek a dolgok egyhelyben maradni, akárcsak maga Sackboy aki eléggé könnyen lecsúszik mindenhonnan és valahogy az ugrást se sikerült még mindig eltalálni. Sose tudom pontosan, hogy mikor fog nagyot és mikor csak kicsit pattanni a kis barátunk. Ez persze annak köszönhető, hogy végtelenül élethű fizikát írtak a stuffnak, minden egyes tárgynak saját súlyt és gravitációs hatást tudunk megadni. De sajnos a későbbi pályákon rendkívül sok fejtörést és idegeskedést fog okozni nekünk ez a hülye csúszka-muszka, ami hamar az agyunkra megy majd és még az is meglehet, hogy letépjük a karunkat a PSP-vel együtt és egy heveny mozdulattal kivágjuk az ablakon. Utána persze már fájhat a fejünk, hogy mit tettünk.


A LittleBigPlanet egy vérbeli közösségi játék, tele extra tartalmakkal, lehetőségekkel, pályaszerkesztéssel. Egy hibátlan, meglepően tökéletes portot kaptak a PSP tulajok, mellyel ismét bebizonyították, hogy több van ebben a kis fekete dobozban mint amit sokan gondolnak róla. Nagy hiba kihagyni, főleg azoknak akik szerették a nagytesós változatot. Akik meg nem találkoztak még vele, valami igazán különleges és felejthetetlen élményre számítsanak.