Elképesztő, hogy nem is olyan rég csak tátottuk a szánkat, és hitetetlenül néztünk egy olyan filmet, mint a Tron, vagy a Fűnyíró Ember, amik egyértelműen egy lehetséges jövőképet próbáltak lefesteni nekünk a virtuális valóságról. Aztán ahogy teltek múltak az évek, észre se vettük, hogy ezek az akkor még távoli jövőnek tűnő történetek szépen beépültek a hétköznapjainkba.
Érintőképernyős telefonokat használunk, bárhol elérhető az Internet, egy mozgáskorlátozottaknak kifejlesztett technológia segítségével akár a gondolatainkkal is képesek vagyunk mozgatni az egeret és lassan nem lesz szükségünk kontrollerre ahhoz, hogy játszhassunk. A jövő itt van a nyakunkon emberek…
Érdekes módon, nem sokkal azután, hogy a Microsoft köztudatba hozta a NATAL technológiát, szinte egyszerre jelent meg PSP-re és PS3 egy olyan játék ami, a már a régóta kapható kamerák segítségével egy egészen újfajta élményben részesíti a vásárlókat. Persze joggal tehetjük fel a kérdést, hogyha csak az X360-as technológiáját szerették volna leutánozni, hogyan voltak képesek ilyen hamar kijönni ezekkel a programokkal. Persze az EyeToy már régóta létezik, és nem is akarok itt „politizálni", úgyhogy hölgyeim és uraim, legyetek üdvözölve az EyePet centrumban, ahol mindenki kedvére nevelgetheti és szórakoztathatja virtuális állatkáját… vagy inkább fordítva?!
Majdnem csak te vagy a kontroller
Az EyePet alapötlete nagyon egyszerű és hasonlóképpen működik, mint mondjuk a Wii technológia. A különbség csak annyi, hogy a mozgásérzékelést ezúttal az Eyetoy kamerán keresztül fogja értelmezni a PS3, és időnként szükségünk lesz az úgynevezett mágikus kártyánkra, ami tulajdonképpen a kapcsolat ezzel a virtuális, mégis részben valós világgal. Első lépésként egy rendkívül barátságos és jópofa tudós üdvözöl minket az EyePet központban, mintha csak éppen betoppantunk volna oda, s megosztja velünk azt a pár alapszabályt, amire mindenképpen szükségünk lesz a hatékony játékélményhez.
Első lépésként mivel a földön fogunk játszani, ezért szabaddá kell tennünk egy kis helyet a TV előtt, nekem ez olyan 1,5x1,5 métert jelentett és be is vált. Második lépésként, meglehetősen sok fényre lesz szükségünk, ezt azért írom, mert este mikor először álltam neki letesztelni a gammát, a szobám világításának köszönhetően (mivel kevés volt) az ég világon semmit nem tudtam kezdeni a játékkal, már rögtön az elején elbuktam. Ez sajnos egy eléggé nagy negatívuma a stuffnak, lévén dolgozó emberként kizárólag este, vagy hétvégén tudok játszani, ami ebben az esetben eléggé lekorlátozza a lehetőségeimet. Persze ez csak az én szobám, lehet másnak megfelelőek a fényviszonyok este is. Harmadik lépésként az Eyetoy kamerát közvetlenül a TV elé kell rakni, egy stabil helyre, kb. olyan térdmagasságba és teljesen le kell hajtani az objektívet, hogy a padlót figyelje a kis huncut. Ha ezek megvannak, akkor már indulhat is a móka.
A hangulat a tetőfokon, egy dobozkában megérkezik a kis állatkánk, mégpedig egy tojás formájában, aminek a belsejéből tündi-bündi hangokat lehet hallani. Tudósunk megkér minket, hogy fogjuk meg a kártyát - ami éppen egyfajta röntgen kütyüként funkcionál - és vizsgáljuk meg vele, mi van a tojásban. Rögtön látni fogjuk, hogy a kis szőrmókunk nagyon fázik ott bent, úgyhogy fel kéne őt melegíteni. Ekkor a kártya rögtön átvált egy hősugárzóra, amit a tojással szemben kell elhelyezni és a tetején lévő gombot ritmikusan nyomogatni. Megjegyezném, hogy mindezt a kezünkkel tesszük, egy a valóságban nem létező tárggyal, ami eleinte igencsak nehezen fog menni, de ekkor már érezni fogjuk, hogy ez bizony nagy móka ám. Miután elértük a kellő hőmérsékletet, a tojáson lesz egy repedés, amit a saját kezeinkkel jobbra-balra „pofozgatva" kell végleg feltörni. Voila! Ha sikerült, kibújik a kis EyePet, ami valljuk be, eleinte igencsak szégyellős. Nem is kell mást tennünk, mint a tarkójához nyúlva, ujjainkkal cirógató mozdulatokat imitálva megsimogatni egy kicsit. Ettől felbátorodik, jön a trófea és már indulhat is a virtuális állatnevelés.
Állatot tartani nagy felelősség
Bizony bizony, akárcsak a dicső tamagotchis időkben, itt is a mi vállunkon fekszik, hogy a kis állatkánk hogyan néz ki, hogyan érzi magát, kellően van-e táplálva és tisztességesen megmosdattuk-e. Szerencsére holt időben - mikor nincsen bekapcsolva a PS3 - nem figyeli a játék, hogy gondoskodtunk-e az állatkánkról, mert ezzel szerintem nagyon sok mindenkit elijesztettek volna a vásárlástól. De mikor éppen játszunk vele, akkor sok mindenre oda kell figyelni. Ezek legfőképpen a teli pocak, a megfürdetett szőrzet és a kellő „agyhasználat", avagy a kreatív képességek fejlesztése. Erre két dolgot is kitaláltak nekünk, az egyik a rajzolás, a másik pedig az énektanulás. Mindkét történetnek a kivitelezése még hagy kivetni valót maga után, de tény hogy meglehetősen hidegrázós élmény tud lenni, mikor a kis szőrmók megpróbálja lerajzolni nekünk, amit mi magunk pingáltunk egy papírra.
Játék az egész világ
Miután kellően megetettük, megmosdattuk, megcirógattuk kis kedvencünket, az idő java részét természetesen játékkal fogjuk tölteni. Erre összesen 15 „napot" adtak nekünk a készítők melyek egyenként négy darab kihívást tartalmaznak. Szerencsére igencsak nagy választékban fognak jelentkezni az ötletesebbnél ötletesebb játékok (közös kártyajáték, bowlingozás, rajzolás, éneklés, közös fotózkodás, videofelvétel), amiket nagyon profin kiviteleztek, és jó ideig elleszünk velük, mire mindent aranyra kitolunk.
Tény, hogy a mindenféle mozdulatra, cirógatásra, hangra reagáló, össze-vissza futkározó kis virtuális állatkánkkal remek móka elszórakozni. De sajnálatos módon a legtöbben pár alkalom után rá fognak unni erre az egészre, mert a gamma legfőképpen kiscsaládos embereknek, vagy esetlegesen némi gémer génnel megáldott lányoknak lett kitalálva. Rövidre zárva a témát, rétegjátéknak számít. Az ötlet félelmetesen jó, a megvalósítás is egészen korrekt, de az emberi természet ennél sokkal többre vágyik. Viszont tény, hogy ez már a jövő előszele és mire észbe kapunk, már egy szemüveggel a fejünkön fogjuk egymást gyakni egy virtuális valóságra tervezett CoD-ban…
Érdekes módon, nem sokkal azután, hogy a Microsoft köztudatba hozta a NATAL technológiát, szinte egyszerre jelent meg PSP-re és PS3 egy olyan játék ami, a már
Tamagotchi
A Tamagotchit 1996-ban Aki Maita találta ki és nem sokkal később a Bandai kezdte el forgalmazni. Összesen több mint 70 millió példány kelt el belőle azóta és a mai napig is nagyon sokan élnek ennek a szenvedélynek.
Majdnem csak te vagy a kontroller
Az EyePet alapötlete nagyon egyszerű és hasonlóképpen működik, mint mondjuk a Wii technológia. A különbség csak annyi, hogy a mozgásérzékelést ezúttal az Eyetoy kamerán keresztül fogja értelmezni a PS3, és időnként szükségünk lesz az úgynevezett mágikus kártyánkra, ami tulajdonképpen a kapcsolat ezzel a virtuális, mégis részben valós világgal. Első lépésként egy rendkívül barátságos és jópofa tudós üdvözöl minket az EyePet központban, mintha csak éppen betoppantunk volna oda, s megosztja velünk azt a pár alapszabályt, amire mindenképpen szükségünk lesz a hatékony játékélményhez.
Első lépésként mivel a földön fogunk játszani, ezért szabaddá kell tennünk egy kis helyet a TV előtt, nekem ez olyan 1,5x1,5 métert jelentett és be is vált. Második lépésként, meglehetősen sok fényre lesz szükségünk, ezt azért írom, mert este
Made in Janglish
A Tamagotchi jelentése egy japán illetve egy angol szónak a kombinálásából jött létre. A japán „tama" avagy tojás és az angol „watch" avagy figyelni szavak összetételéből.
A hangulat a tetőfokon, egy dobozkában megérkezik a kis állatkánk, mégpedig egy tojás formájában, aminek a belsejéből tündi-bündi hangokat lehet hallani. Tudósunk megkér minket, hogy fogjuk meg a kártyát - ami éppen egyfajta röntgen kütyüként funkcionál - és vizsgáljuk meg vele, mi van a tojásban. Rögtön látni fogjuk, hogy a kis szőrmókunk nagyon fázik ott bent, úgyhogy fel kéne őt melegíteni. Ekkor a kártya rögtön átvált egy hősugárzóra, amit a tojással szemben kell elhelyezni és a tetején lévő gombot ritmikusan nyomogatni. Megjegyezném, hogy mindezt a kezünkkel tesszük, egy a valóságban nem létező tárggyal, ami eleinte igencsak nehezen fog menni, de ekkor már érezni fogjuk, hogy ez bizony nagy móka ám. Miután elértük a kellő hőmérsékletet, a tojáson lesz egy repedés, amit a saját kezeinkkel jobbra-balra „pofozgatva" kell végleg feltörni. Voila! Ha sikerült, kibújik a kis EyePet, ami valljuk be, eleinte igencsak szégyellős. Nem is kell mást tennünk, mint a tarkójához nyúlva, ujjainkkal cirógató mozdulatokat imitálva megsimogatni egy kicsit. Ettől felbátorodik, jön a trófea és már indulhat is a virtuális állatnevelés.
Állatot tartani nagy felelősség
Bizony bizony, akárcsak a dicső tamagotchis időkben, itt is a mi vállunkon fekszik, hogy a kis állatkánk hogyan néz ki, hogyan érzi magát, kellően van-e táplálva és
Az eredet
A Tamagotchi eredetileg egy tojás alakú kis miniszámítógép volt, egy képernyővel és három gombbal ellátva, melyekkel minden fontosabb funkciót el tudtunk látni. Ezek a következők: etetés, játék, fészek tisztítása, a jelenlegi hangulat megfigyelése, barátokkal való kapcsolat felvétele és most nézzetek nagyot; Tamagotchik házasodása!!!
Játék az egész világ
Miután kellően megetettük, megmosdattuk, megcirógattuk kis kedvencünket, az idő java részét természetesen játékkal fogjuk tölteni. Erre összesen 15 „napot" adtak nekünk a készítők melyek egyenként négy darab kihívást tartalmaznak. Szerencsére igencsak nagy választékban fognak jelentkezni az ötletesebbnél ötletesebb játékok (közös kártyajáték, bowlingozás, rajzolás, éneklés, közös fotózkodás, videofelvétel), amiket nagyon profin kiviteleztek, és jó ideig elleszünk velük, mire mindent aranyra kitolunk.
Tény, hogy a mindenféle mozdulatra, cirógatásra, hangra reagáló, össze-vissza futkározó kis virtuális állatkánkkal remek móka elszórakozni. De sajnálatos módon a legtöbben pár alkalom után rá fognak unni erre az egészre, mert a gamma legfőképpen kiscsaládos embereknek, vagy esetlegesen némi gémer génnel megáldott lányoknak lett kitalálva. Rövidre zárva a témát, rétegjátéknak számít. Az ötlet félelmetesen jó, a megvalósítás is egészen korrekt, de az emberi természet ennél sokkal többre vágyik. Viszont tény, hogy ez már a jövő előszele és mire észbe kapunk, már egy szemüveggel a fejünkön fogjuk egymást gyakni egy virtuális valóságra tervezett CoD-ban…
Tamagitchi temetők
A 1996-os megjelenése óta több mint 44 fajta Tamagotchi verzió jött létre a világon, melynek természetesen legtöbb fatája japánban terjedt el. Az ötlet, miszerint egy virtuális állatkát tudunk etetni, itatni, nevelgetni, mely képes akár meghalni is ha nem figyelünk rá, hatalmas nagy sikereket könyvelhetett el magának. Japánban még Tamagotchi temetőket is üzemeltetnek, a felelőtlen gazdák miatt.
valaki felvilágosítana?
Persze, ha az irányítása nem kicsiknek való, tökéletesen egyetértek a pontszámmal. :)
Egyébként jó, hogy ilyen irányba is tapogatóznak a cégek. A Natalra majd nagyon kíváncsi leszek. Az ha bevállik veszek is majd egyet.
De a technika és a mögötte lévő lehetőségek az óriásiak.
Képzeld el ugyanezt. Odaülsz a haveroddal a gép elé. Elindítjátok a gépet, betöltődik elétek egy terep, rajta különböző figurák, orkok, elfek, emberek, vagy robotok, űrhajók, kinek mi tetszik. A terepen a megfelelő szabályok szerint tologathatjátok a figurákat. Ha két figura közt harcra kerül a sor, vált a képernyő, és realtimeban vagy körökre osztva már lehet is küzdeni. Csata végén visszajön a kép rólatok, és a terepről eltűnik egy figura, a játék folytatódik.
Ha ezt a kis mitugrálszt tudják mozgatni, az animációival együtt, egy terep és néhány igényes figura nem terhelné le jobban a rendszert. Ezt inkább kipróbálnám.
Kicsit olyan szovjet mutáns érzést ad. :P
viccet félretéve elég ötletes cucc,1 új fajta játék "zászlóshajója" lehet.durva hogy már iet is tudnak cisnálni!ebben azért lesznek majd lehetőségek...
#18: Igen, csak PS3-ra van es pl. itt meg tudod venni: www.uberkonzol.hu Van kameras es anelkuli valtozat is! ;)
meg persze otthon sokat kell vele foglalkozni, naponta fésülni...
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.