Serious Sam: The First Encounter HD

Serious Sam ikonikus játékhős ez kétségtelen, s bár nem túl eredeti a böhöm nagy fegyverekkel rohangáló, világmegmentő macsó szereposztása, ilyen stílusa másnak nincs, és arra is mérget vennék, hogy ennyire jó kedélyűen még senki sem mészárolt le egy hadseregnyi idegent. Nagy felbontásban pedig pláne.

A Serious Sam első blikkre nem különbözött más belső nézetű lövöldétől, valójában újdonságot sem tudott felmutatni. A horvát Croteam viszont jó úton indult el, mikor úgy gondolta, hogy ideje lenne egy olyan FPS-t fejleszteni, amelyben tényleg csak lőni kell, lehetőleg mindenre, ami mozog, gondolkozni nem fontos, inkább az ügyességünkre és a reflexeinkre hagyatkozzunk, ha túl akarjuk élni a hullámokban érkező rondaságok hadát. 2001-ben ez abszolút életképes ötlet volt, a pörgő játékmenet, a tucatnyi fegyver, a blőd történet és környezet, illetve természetesen maga Sam remekül el tudták adni derék szomszédaink agymenését. Az első részt két folytatás is követte, szomorú tény viszont, hogy az igazi generációváltást ígérő, tényleges második rész csúfosan megbukott. A készítők azóta ígérik a trilógia befejező részét, s ugyan már öt éve annak, hogy az előző epizód megjelent, a Serious Sam III-ra még várni kell. Éhségcsillapítóként vagy éppen étvágygerjesztőként a Croteam az eredeti játék felújításával próbálkozott meg legutóbb; mi az újoncként debütáló X360-as verzió helyett a PC-set vettük szemügyre.


Rendhagyó módon a grafika elemzésével kezdjük a bemutatót, ugyanis az új Serious Sam bizony még mindig a régi, egyedül a külcsínen változtattak a fejlesztők. Nyolcéves játékról lévén szó, a régi motort úgy lecserélték, ahogy van; mindez érthető lépés volt a részükről, hiszen hiába festett pazarul az eredeti program, mára kritikán aluli lenne az, amit nyújtani tud. A HD-változat megkapta az évek óta hegesztett, harmadik generációs Serious Engine-t, amely nem csupán azt jelenti, hogy a játék viszonylag pofásan néz ki egy nagyobb képátmérőjű megjelenítőn, hanem azt is, hogy gyakorlatilag mindent újrarajzoltak és modelleztek, az effekteket pedig korszerűsítették. Érdemes a régebbi képeket megnézni, összehasonlítani az újakkal, mert a különbség valóban döbbenetes, érezni a fejlesztők igyekezetét. A modellek, bár egy picit műanyaghatást keltenek, sokkal részletesebbek, a textúrák élesek, az árnyékok és a víz effektjei is kielégítő minőségűek, már amennyire ez egy ehhez hasonló remake esetében elvárható (s akkor ilyen módon jótékonyan szemet hunynék néhány feledhető pillanat felett). Hatalmas probléma viszont, hogyha valóban ez a híres-neves Serious Engine 3, a motor csupán ennyit tud és ez kerül a Serious Sam III alá, akkor itt nagy bajok vannak. A látvány ugyanis – hangsúlyozom, annak ellenére, hogy tűrhető – köszönőviszonyban sincs a két-három éve kiadott képekkel, s egy régóta várt, önálló, új-generációs projektet ez a motor ilyen formában nem fog elvinni a hátán.


Pedig a Serious Sam HD-ról lerí, hogy amolyan ízelítő: bemutatja, hogy hányadán áll mostanság a Croteam, nyilván némi extra haszonlesés is befigyel, mert a megújult grafikán kívül az új játék semmit nem tud felmutatni, csak azt, amit már láttunk nyolc évvel ezelőtt. Félreértés ne essék, a Serious Sam kiváló volt, most is az, jó érzés felidézni a régi emlékeket, de újítások híján kénytelen vagyok alaposan lepontozni a játék szavatosságát. Szerencsére a program erősen nyomott áron jelent meg (körülbelül egy átlagos játék árának a feléért tölthető le a Steamen és az Xbox Live-on keresztül), de vajmi kevés az esély arra, hogy valaki pusztán a kicsinosított grafika miatt megvegye. Aki viszont nem játszott volna az eredetivel, most bepótolhatja hiányosságát, javaslom neki, hogy minél előbb tegye meg! Újoncoknak biztosan tetszeni fog a játék, ráadásul így a kényesebbek sem panaszkodhatnak, hiszen minden zokszó ellenére a látvány megfelel az elvárásoknak.


Elsőre nehéz befogadni a Serious Samet, válogatósak lettünk. A Call of Duty minden egyes része pazar, filmszerű hangulattal vár minket, tonnányi kütyü áll a rendelkezésünkre, hogy megfúrjuk a terroristák galád tetteit. A Mirror's Edge zseniális módon ötvözte az FPS-ek és a platformjátékok stílusát, s maga a játék világa is elkápráztatott bennünket. Könyörgöm, mit akarhat ezek után egy olyan játék, mint a Serious Sam?! Nem is gondolnánk, de olykor sokkal jobban esik az állandó hentelés és pörgés, mint a lopakodás, a járművezetés vagy bármi más olyan extra, aminek eredetileg köze sem volt az FPS-ekhez. Itt még töltenünk sem kell, csak a megfelelő fegyverrel, vigyázva a hátunkra lőni, méghozzá sokat. Összegyűjtjük az egészségügyi csomagokat, a páncélokat, a lőszert, néha pedig egy-egy kapcsolót kell megkeresnünk, ám ez is csupán kiváló ürügy arra, hogy a játéktervezők újabb hordányi ellenfelet eresszenek a nyakunkba. Belőlük pedig lesz bőven, ezek a rohadékok minden irányból jönnek, nem gondolkodnak, csak rohannak felénk, s ha mi lövünk rájuk, ők visszalőnek. És ne hidd azt, hogy el tudsz bújni előlük! A Serious Sam pályái gyakran nyílt terepeken játszódnak, máskülönben csőfolyosókon halad végig a játékos, az egyedüli használható taktika itt a gyors oldalazás és szaladás, de azt is javallott okosan csinálni, mert bármelyik pillanatban hátba támadhatnak, sőt az sem ritka, hogy ellenfeleink lefutnak bennünket.


Kapunk sztorit is, igaz, a történet inkább csak megválaszolja, hogy kik vagyunk, miért megyünk Egyiptomba és miért harcolunk annyit, egyébként komolyan venni nem lehet, sőt nem is szabad. Már maga az alapfelállás is rengeteg klisét vonultat fel, gyaníthatóan a horvátok szándékosan arra gyúrtak, hogy minél többet összegyűjtsenek belőlük. Nagy vonalakban legyen elég annyi, hogy a jövőben – békésen, nyilván – kolonizálgató emberiséget megtámadja egy idegen faj, mire a nagyfejű vezetőség úgy dönt, az ellenállás legendás hősét, Sam „Serious" Stone-t visszaküldi az időben, hogy gyökerénél fojtsa el a problémát. A gyökeret jelentő mágikus elemek Egyiptomban vannak, Samu tehát odarepül, hogy világot mentsen. Először egyetlen pisztollyal és késsel indulunk, de ahogy haladunk előre, kapunk még egy hatlövetűt, kétféle sörétest, rakéta- és gránátvetőket, gépfegyvereket és ilyen-olyan jövőbeli mordályokat. A felhozatal széles, de igazság szerint a legjobb mégis az, hogy kiválóan kihasználható mindegyik fegyver, ha más nem úgy, hogy abban a pillanatban jobb nem áll rendelkezésünkre, mert pazarlóan bántunk a lőszerrel.


Sok apróság teszi még felejthetetlenné a Serious Sam élményt. A játék már normál fokozaton is elegendő kihívást tud nyújtani, a nehezebb szinteket tényleg csak az FPS-ben jártas játékosok fogják túlélni. Ha végigtoltuk a játékot, újra nekifuthatunk a kampánynak, hogy javítsunk korábbi értékelésünkön, rövidebb idő alatt végezzünk a pályákkal, netán alaposabban pucoljuk ki őket. Különösen jó szórakozás a kooperatív mód, amely az elmúlt nyolc év alatt tizenhat fősre duzzadt (nem mellesleg ez a Serious Sam II egyetlen újítása, amit a HD megörökölt). Itt rendre az egyjátékos kampány pályáit játszhatjuk újra néhány másik Sam társaságában, sokszorosan nehezített formában. A bővülés ára, hogy a kompetitív multiplayer módokat kivették a játékból, amit picit sajnáltunk ugyan, de félő, hogy a Serious Sam multija amúgy sem állta volna meg a helyét az őszi felhozatal mellett.


Nem csalódtam az új Serious Samben, valójában pont úgy sikerült, mint vártam. Sejthető volt, hogy a HD afféle techdemó lesz, amely a harmadik generációs Serious Engine képességeit mutatja majd be, annak viszont nem éppen a legjobb, a grafika éppen megüti az elvárható szintet. Maga a játék még mindig zseniális, a hangulata miatt abbahagyhatatlan, nagy kár, hogy teljesen megegyezik nyolcéves elődjével. Egy-két új pálya, néhány új fegyver és ellenfél simán elfért volna benne, erre csupán egy kibővített kooperatív módot kaptunk újdonságként, ami sajnos nagyon kevés. A Serious Sam HD, mint önálló termék a szavatossága miatt elvérzik, s bár nagyon jó játék, csak azoknak merem ajánlani, akik még nem játszottak az eredetivel.