Hasbro Family Game Night

Az év közben sorra megjelenő, egyenként megvásárolható XBLA és PSN epizódok után karácsonyra végre megérkezett a Hasbro Family Game Night teljes, lemezes változata is. Noha a PS2-esek már tavaly ilyenkor megkapták a csomagot, és Wii-re is már a második rész jött ki ősszel, mi legalább annyira örülünk a játéknak, mintha valami teljesen új dologról lenne szó. Bár végül is új. Vagy nem. De kit érdekel? Induljon az egész éjszakás társasjáték!

Még általánosban, ha hiányzott egy tanár, és lyukas órát hirdetett az osztályunkba véletlenszerűen bevezényelt helyettes, akkor mindig előkerült a szekrény mélyéről egy-két társasjáték. Az egyik csapat kártyázott, a másik szókirakózott, a harmadik Ki nevet a végén?-ezett, akiknek pedig nem maradt semmi, azok elővettek egy kockás papírt, kihajtották az atlaszt, és már kezdődött is a torpedócsata. C1 nem talált, E6 süllyedt. Még nem voltak csúcsmobilok meg PSP-k, egy teljesen más világot éltünk, igazi, kartondobozos társasjátékokkal, papírkártyákkal, és kézzel fogható dobókockákkal. Ez volt a nagybetűs gyermekkor, melynek minden percét élveztük, és melyet kedvenc asztali konzolunk előtt gubbasztva most újra átélhetünk.


A Hasbro Family Game Night az év közben letölthető tartalomként megjelent Hasbro játékokat gyűjti össze egyetlen lemezre, azok számára, akik a Marketplace vagy a Store áruházakban eddig valami oknál fogva nem tudták, vagy nem akarták megvásárolni azokat. A kollekcióban megtalálható a Boggle, a Yahtzee, a Connect 4, a Sorry és a Battleship, illetve még egy hatodik, teljesen új játék is, a Sorry Sliders. De pontosan mit is rejtenek ezek a hangzatos angol márkanevek? Azonnal fényt derítünk mindegyikre!


A Boggle egy egyszerű szókirakó, melyben a karaktereket dobókockákra festették, és melyben csak egy 4x4-es tábla szolgál számunkra játéktérként. A szabályok a műanyag elődöt követik, tehát először meg kell ráznunk a dobozt, majd ha jól összekeveredtek benne a kockák, akkor levehetjük a tetejét, és indulhat is a szóvadászat. Ugrani nem szabad, a betűknek egymás mellett kell lenniük az összeolvasáskor, aki pedig a legtöbb értelmes szót találja meg, az nyeri a fordulót. Érdekesség, hogy mint minden játékot, ezt is többféle módban tolhatjuk. Az original az eredeti szabályok szerint zajlik, tehát időre kell megtalálnunk a szavakat, de az advanced már komolyabb, itt ugyanis a megfejtett szó első és utolsó betűje mindig helyet cserél a táblán, és a gép egyszer még teljesen meg is keveri a felhozatalt. A játékhoz persze kell egy alap idegen szókincs, de aki nem jó angol nyelvből, az se búsuljon, van ugyanis olyan játékmód, ahol a képernyő szélén felsorolják a kirakható megoldásokat, és olyan is, ami francia, német, spanyol vagy holland szókészletet használ.


A Yahtzee a klasszikus kocsmajátékok sorát erősíti. Adott öt darab kocka, melyekkel háromszor dobhatunk, s ha a háromból körből valamelyik megtetszik – például van két hatosunk – akkor azokat félrerakhatjuk, hátha tudunk még gurítani melléjük valami jót. Amennyiben sikerül három ugyanolyan kockát begyűjtenünk, akkor már pontot kapunk, többet ér viszont, ha a felhozatal négy vagy öt tagból áll, illetve ha full house-t dobunk, vagy ha sikerül sort csinálnunk a számokból. Az original módban az nyeri a játékot, aki tizenhárom kör alatt a legtöbb pontot tudja összeszedni, míg az advancedben már megengedett, hogy egy kockával mindig csaljunk, ha az éppen nem a legszerencsésebb oldalát mutatja nekünk. A block out is jópofa, itt, ha az ellenfélnél hamarabb értünk el egy kategóriát, tehát ha például kidobtunk egy full house-t, akkor a másik ugyanerre már nem kap pontot, mindezt pedig kombinálhatjuk lopással is, ha valakinek egy kategórián belül több pontja van a másiknál, akkor az lenullázhatja az ellenfelét.


Az előző játék kemény taktikát igényel, és bár a Connect 4 sokkal egyszerűbbnek néz ki, bizony itt is az nyer, akinek élesebb az esze a másiknál. A játék egy régi nagy Hasbro klasszikus feltámasztása. Van egy 6x6-os álló táblánk, melynek a tetején kell bedobálnunk a piros vagy sárga színű zsetonokat. Alapesetben az győz, akinek hamarabb kijön egymás mellett négy zsetonja, de természetesen a játék még ezt is meg tudta bolondítani néhány új szabállyal. Az advancedet választva például a négy zseton kirakásával nem ér véget a meccs, hanem azok egyszerűen csak eltűnnek, és minden megy tovább. Izgalmas, hogy a felettük lévők ilyenkor mindig leesnek, tehát lehet, hogy az ellenfél jobban jár a mi sorunkkal, de hasonlóan izgalmas a power chips mód is, ahol mindenféle különleges erejű zsetonokat kapunk. Akad olyan, amire nem rakhat az ellenfél, van ami dupla pontot ér egy sorban, van ami kilöki az alatta lévőket, és van ami egyszerűen felrobban, ha játékba küldjük. Mennyit nyomtuk ezt régen, eszméletlen!


A Sorry című alkotást ezelőtt nem ismertem, de amilyen érthetetlennek tűnt elsőre, annál izgalmasabb lett, miután beletanultam a szabályokba. Egy sima táblajátékról van szó, a cél pedig nem más, mint bevinni mind a négy bábunkat a saját színünkkel jelzett célba. Dobókockák helyett itt viszont kártyák vannak, a lényeg pedig, hogy szopassuk meg az ellenfeleket úgy, ahogy csak tudjuk. Hiszen a körbeéréshez egyszer biztosan el kell haladnia előttünk, akkor pedig a nyomába eredhetünk egy eddig meg nem mozdított bábunkkal, és ha sikerül ugyanoda lépnünk, akkor egyszerűen visszadobhatjuk őt a start mezőre. Az original mód itt is a hagyományos, öt lapos szabályokat rejti, míg a bonus cardban már mindenféle új, szívatásra tökéletesen alkalmas kártyákkal bővül a pakli, bár ha nem tetszene mind, akkor a custom alatt beállíthatjuk, hogy mit szeretnénk látni a körben.


Az utolsó előtti játék a Battleship, vagyis iskolanyelven a torpedó, amiben egy 10x10-es mezőn el kell helyeznünk a csatahajóinkat, majd tippelni, hogy az ellenfél hova rakta az övéit. A játék felváltva megy, először vaktában kell lövöldözni, majd ha van egy találatunk, akkor elkezdhetünk a szomszédos kockákban is tapogatózni, a hajók ugyanis több mezőt is elfoglalnak, és csak akkor süllyednek el, ha mindegyikben eltalálják. Salvo játékmódban felgyorsították ezt, az első körökben ugyanis ötöt is lőhetünk egyszerre, majd ahogy fogynak a hajóink, annál kevesebbet enged a játék, és annál nagyobb bajba kerülünk. De érdekes még a super weapons is, melyben különleges lövéseket is leadhatunk, van olyan bomba például, ami egy több kockából álló területet robbant fel, illetve olyan is, ami egészen addig tisztítja meg az általunk kiválasztott oszlopot, míg ott bele nem akad az első hajóba.


A felhozatal végéhez érve bemutatkozik egy új, videojáték formában eddig még nem debütált termék is, a Sorry Sliders, mely egy félmondatban összefoglalva nem más, mint a táblás nagytestvér keresztezése a curling sporttal. Egy kereszt alakú pályán vagyunk, mindenkinek sorra be kell lőnie középre a bábuit, és minél közelebb állnak meg azok a középponthoz, a másik játékmezőben annál többet lehet lépni a figurákkal. A cél természetesen, hogy beérjünk a házunkba, de nehezíthetjük is a helyzetet például úgy, ha beállítjuk, hogy egyfolytában forogjon a curling pálya közepe.


Az amerikai változat kapott Scrabble-t is, és bár sajnos ez a mienkből kimaradt, így is elégedettek lehetünk a felhozatallal. Remek élmény HDTV-n tolni fiatal korunk kedvenc társasjátékait, jó fej a házigazda szerepét ellátó Mr. Potato Head, illetve tetszik, hogy van avatar támogatás is, és hogy nem csak úgy megrajzolták a játékokat, hanem behelyezték őket egy lakásba, mintha otthon játszanánk. A szoba témája amúgy változtatható, van egy TV-s talkshow díszleteire hasonlító modern berendezés, egy fára épített dzsungeles odú, egy plüssállatokkal teli rózsaszín Barbie-lak, egy versenyautó-ággyal és robotokkal felszerelt fiúszoba, illetve egy számítógépekkel és mindenféle kémcuccokkal telepakolt James Bond kégli is.


Jól sikerült a Hasbro Family Game Night, még online multiplayer is van benne, azonban annyira nem nyűgözött le, hogy kiemelkedő értékelést kapjon. Először is, a grafika nem jobb egy átlagos arcade játéknál, másodszor pedig, unatkozó kisgyermekes családoknak készült, és ahogy a Scene it, haveri társaságban ez sem nyújt igazi party kikapcsolódást. Azért persze aranyos lett.