Egy igazán tartós és tartalmas bétatesztelés után eljött végre az a pillanat, amire minden PS3 tulajdonos várt. Megjelent az első, igazán sok játékost egyszerre mozgató konzolos FPS, a M.A.G. (vagyis a Massive Action Game). Lássuk hát, milyen eredményt sikerült elérni egy ilyen hosszú tesztidőszakot követően. Maradjatok velünk!
2025-ben vagyunk, amikor az összes ország egy esetleges harmadik világháborútól rettegve szinte minden pénzét a hadiparra költi. A túlzott biztonságnak köszönhetően nem kell többé nagyméretű háborúskodástól félni, viszont ennél sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a kisebb terrorista szervezetek, sejtek, melyek folyton máshol csapnak le és bontják meg a közbiztonságot. A hatalmas méretű hadseregek, benzinnel illetve más nyersanyagokkal való ellátása lassan lehetetlennek tűnik, ezért minden ország a haderő minimalizálására törekszik, kezdenek gombamód elterjedni a magánhadseregek (PMC-k). Természetesen a mamutcégek rögtön lecsapnak erre a lehetőségre, és létrehozzák saját seregeiket, ekkor veszi kezdetét a konfliktus, amit immáron nem országok, hanem cégek vívnak meg egymással -ez az árnyháború.
256 játékos, ez most komoly?!
Igen emberek, ez véresen komoly, igaz csak egyfajta játéktípus van, ahol valóban ennyien küzdhetnek egymás ellen, de ez a legjobb mind közül, később majd részletesen ki is térek az elemzésére. Sajnálatos módon, ahogyan az előre sejthető volt, ahhoz, hogy ilyen sok játékost megmozgasson a motor, nem volt elég a Cell processzor, valami mást is fel kellett áldozni a játékélmény oltárán. Ez pedig nem más, mint a grafika. Na persze nem kell olyan vészesen csúnyára gondolni, igencsak kellemesen sikerült az elénk táruló világ, az viszont tény, hogy labdába se rúghat a Killzone 2-höz képest. Tekintettel arra, hogy ez volt az első igazán sikeres multis játék PS3-on, majd utána jött az Modern Warfare 2, ami ugyancsak nagyon szép grafikával rendelkezik, könnyen előfordulhat, hogy a jelenlegi fika-generáció elégedetlen lesz vele. De akinek csak a játékélmény a fontos, az nem fog ezzel foglalkozni, mert a gamma nem csúnya, és a különböző robbanások és háborús effektek minden szinten kárpótolnak majd minket ezért a kis hiányosságért.
A másik fontos kérdés, ami mindenkiben fel fog merülni, ha meglátja ez a bődületesen nagy számot, hogy vajon mennyire fog laggolni a játék, mikor egyszerre akár 30-40-en is a képernyőn lehetnek. Nyugodt szívvel közölhetem mindenkivel, hogy még annak ellenére, hogy nekem otthon nem valami brutál az internetem, még így se találkoztam semmi komolyabb laggal, még akkor sem, amikor mondjuk olyan húszan védtünk egy pozíciót, harmincan támadtak minket, közben persze szőnyegbombázástól robbant körülöttünk minden, és csak úgy záporoztak a gránátok. Előfordulhat, hogy valami minimális lag becsúszik, amit nem lehet észrevenni ebben az őrületben, nem úgy, mint mondjuk az MW2 közben, ami legtöbbször csak 12 embert mozgat meg. Úgyhogy gratula a készítőknek, nagyon szép munkát végeztek.
Fejlődési rendszer
A béta tesztemben már megdicsértem az anyagot a fejlődési rendszere miatt, de most végre alaposabban le tudtam tesztelni ezt a részét is, és azt kell mondanom, igazam volt. Minden szintlépéskor kapunk egy skill pontot, amit alaposan át kell gondolnunk, mire fogunk majd költeni. Több vonal is van, amin el lehet indulni, de ha jók akarunk lenni a meccsek alatt, akkor érdemes egyszerre csak kettőt fejleszteni. Első körben el kell döntenünk, hogy melyik típusú fegyverrel akarunk a legtöbbet harcolni, ahogyan azt is, hogy mi lesz az a támogatási vonal, ami a legjobban fekszik nekünk. Ez lehet robbantási szakértő (gyalogsági akna, messzebb eldobott gránátok stb.), közelharci specialista (könnyű gépfegyver, shotgun, több életerő.), gyógyító, vagy éppenséggel szerelő. A legtöbben a gyógyítást és a szerelést szokták választani, ugyanis ez a kettő talán a legfontosabb szerep a játékban, tekintettel arra, hogy az egyik fél mindig támad, a másik meg mindig védekezik. A szerelés a védekezésnél tud kulcsfontosságú lenni, mert egy szétlőtt támaszpontot, vagy bármilyen védekező fegyverállást könnyedén meg tudunk majd javítani, míg a gyógyítást nem kell részleteznem, mennyire fontos. Nekem egyszer részem volt egy frenetikus csatában, amikor már csak egy támaszpontra szorított minket vissza az ellenség, több mint százan voltunk egy hangárban, folyamatosan rohamoztak minket, és tökéletesen kialakultak a szerepkörök a meccs alatt. Voltak, akik az ajtókat javították megállás nélkül, az orvosok fel alá rohangáltak és gyógyítottak mindenkit, miközben a harcosok megállás nélkül tüzeltek ki az ablakokon. Mondanom sem kell, hogy győztünk, mert ez a játék a jó csapatmunkáról szól, ami nélkül nem vagyunk többek, mint valami csürhe, jó nagy csúzlival a kezünkben.
A fejlődésünk másik fontos momentuma, hogy minél magasabb szinten vagyunk, annál több típusú játékban tudunk részt venni, s nyolcas szint felett elérhetővé válik mind a négy fajta. Azonban az igazi háborús élmény tizenötös szint felett kezdődik, amikor végre lehetőségünk lesz megpályázni minden meccs előtt az osztag, szakasz, illetve a század vezetői pozícióját. Vezetőként meglehetősen nagy szerepünk lesz abban, hogy sikerre vigyük a csapatunkat, nagy felelősség ez, amit érdemes kihasználnunk. Először is képesek leszünk különböző jelzésekkel (marker) megmutatni a csapatunknak, hogy merre menjenek, ezen kívül pedig kapunk egy aurát, amivel némi előnyhöz juttathatjuk a körülöttünk lévőket (gyorsabb tárazás, pontosabb célzás, lassabban véreznek el) akárcsak egy stratégiai játékban. Ezt nagyon jó ötletnek tartottam, igaz, az ellenfél csapatából már nem valami kellemes élmény találkozni egy ilyen brigáddal.
A játéktípusok
Ez talán a legfájóbb része a MAG-nak, hiszen sajnos csak négyfajta játékkal fogunk találkozni összesen. Biztos vagyok benne, hogy később DLC formájában fognak jönni más típusok is, de egyelőre csak ezek vannak. Lássuk őket szép sorjában. A Supression tulajdonképpen az alapkiképzés része, amikor a saját csapatunkból 64 ember gyilkolja egymást mindenféle küldetés nélkül, a cél csupán az, hogy az ellenfél csapatából elfogyjon mindenki. Nem igazi töltényekkel lövünk egymásra, de ha eltalálnak, az nagyon tud fájni – ahogyan az eligazításon is mondják. Ez tulajdonképpen egy szimpla deathmach, ahol a győzelem kulcsa a legjobb pozíció megtalálásában és tartásában van. Ha 10-15 ember bejut egy jól védhető helyre, ahol van utánpótlás csomag, és vannak gyógyítok is, senki sem állhat az útjukba a győzelemig. A Sabotage ugyancsak 64 játékos meccs, de itt már élesben megy a harc egy kisorsolt csapat ellen. A cél elfoglalni az A és B pontokat egyszerre, és egy bizonyos ideig tartani azokat. Ha sikerült, akkor jöhet az utolsó, C pont, amit már repülőből, ejtőernyővel kidobva tudunk megközelíteni. Ez szokott a meccs legintenzívebb része lenni, hiszen a támadókat folyamatosan darálják, a védekezők meg egy helyre respawnolva, mindent bevetve, elkeseredetten küzdenek a győzelemért. Nem egyszer volt részem abban, hogy a 15 perces csatából már a második percben eljutottunk a C pontig és képtelenek voltunk elfoglalni azt. Itt már megmutatkozik a MAG döbbenetes háborús hangulata, de ez még csak a kezdet.
Ezután jön ugyanis az Acquisition, ami egyedüli játékmódként szerepelt a bétában, így erről már írtam is nektek korábban. A meccs 128 játékos, a cél nagyon egyszerű, de megvalósítani annál nehezebb. El kell jutni az ellenséges bázisba és kihozni onnan két járművet. Ahhoz hogy ez sikerüljön, el kell pusztítanunk minden ellenséges bunkert, AA (légelhárító) ágyút és radart. Abban az esetben, ha a védekező csapat erősen rágyúrt a javító egységekre, egy soha véget nem érő körforgásban lesz részünk, ugyanis ők folyton újra fogják építeni ezeket a védekező pozíciókat és a győzelemre csekély esélyünk marad. Mindenesetre, ha ügyesek vagyunk, akkor közvetlenül a végső támaszpont előtt leszállnak a helikoptereink és onnan tudunk a későbbiekben respawnolni. Ha ki sikerült vinni mind a kettő járművet, már jöhet is a győzelem muzsikája. A legnagyobb kedvenc mégis a Domination, ahol összesen 256 ember vetheti össze tudását. Ez a végső nagy erőpróba, ami tulajdonképpen maga a pokol. A cél első körben az ellenséges alap építmények felrobbantása, majd ha ebben sikerrel jártunk, akkor jöhet a bázisban lévő, összesen hat pont elfoglalása és megtartása. Ez egyszerűnek hangzik, de véghezvinni már nem igazán az, főleg amikor 128 ember ügyködik azon, hogy ezt meghiusítsa. A meccs fél órán át tart, ami mondanom sem kell, pillanatok alatt eltelik. Itt mutatkozik meg a játék és az engine zsenialitása, mert valami őrületesen nagy a háborús hangulat ami körülvesz minket, ezt egyszerűen meg KELL tapasztalni.
A M.A.G. véleményem szerint szinte minden szempontból megfelelt azoknak a szigorú elvárásoknak, ami manapság egy sikeres online játékhoz kell. Játéktípusonként több, hatalmas, alaposan átgondolt pályán tudunk csatázni, minden jellegű játékos megtalálhatja azt a stílust, amit a legjobban szeret. A gond igazából csak azzal van, hogy nagyon nehéz ebben az őrültek házában érvényesülni. Rengeteg gyakorlásra, fejlődésre és alaposan átgondolt, és elosztott skillpontokra van ahhoz szükség, hogy valóban jók lehessünk a gammában. Ehhez rengeteg türelem kell és nagyon sok békát le kell nyelni. De miután először megkapjuk a saját osztagunkat és visszük sikerre a meccset, már teljesen a rabjává fogunk válni. Ha valamivel szebb lenne a grafikája, több játéktípust is tartalmazna, és nem csak PS3-on jelent volna meg, nagy cím lehetett volna belőle. Így „csak" egy nagyon jó játék a sok közül, amit lehet, hogy hamar el fogunk felejteni ebben az év eleji hatalmas dömpingben…
256 játékos, ez most komoly?!
Igen emberek, ez véresen komoly, igaz csak egyfajta játéktípus van, ahol valóban ennyien küzdhetnek egymás ellen, de ez a legjobb mind közül, később majd részletesen ki is térek az elemzésére. Sajnálatos módon, ahogyan az előre sejthető volt, ahhoz, hogy ilyen sok játékost megmozgasson a motor, nem volt elég a Cell processzor, valami mást is fel kellett áldozni a játékélmény oltárán. Ez pedig nem más, mint a grafika. Na persze nem kell olyan vészesen csúnyára gondolni, igencsak kellemesen sikerült az elénk táruló világ, az viszont tény, hogy labdába se rúghat a Killzone 2-höz képest. Tekintettel arra, hogy ez volt az első igazán sikeres multis játék PS3-on, majd utána jött az Modern Warfare 2, ami ugyancsak nagyon szép grafikával rendelkezik, könnyen előfordulhat, hogy a jelenlegi fika-generáció elégedetlen lesz vele. De akinek csak a játékélmény a fontos, az nem fog ezzel foglalkozni, mert a gamma nem csúnya, és a különböző robbanások és háborús effektek minden szinten kárpótolnak majd minket ezért a kis hiányosságért.
A másik fontos kérdés, ami mindenkiben fel fog merülni, ha meglátja ez a bődületesen nagy számot, hogy vajon mennyire fog laggolni a játék, mikor egyszerre akár 30-40-en is a képernyőn lehetnek. Nyugodt szívvel közölhetem mindenkivel, hogy még annak ellenére, hogy nekem otthon nem valami brutál az internetem, még így se találkoztam semmi komolyabb laggal, még akkor sem, amikor mondjuk olyan húszan védtünk egy pozíciót, harmincan támadtak minket, közben persze szőnyegbombázástól robbant körülöttünk minden, és csak úgy záporoztak a gránátok. Előfordulhat, hogy valami minimális lag becsúszik, amit nem lehet észrevenni ebben az őrületben, nem úgy, mint mondjuk az MW2 közben, ami legtöbbször csak 12 embert mozgat meg. Úgyhogy gratula a készítőknek, nagyon szép munkát végeztek.
Fejlődési rendszer
A béta tesztemben már megdicsértem az anyagot a fejlődési rendszere miatt, de most végre alaposabban le tudtam tesztelni ezt a részét is, és azt kell mondanom, igazam volt. Minden szintlépéskor kapunk egy skill pontot, amit alaposan át kell gondolnunk, mire fogunk majd költeni. Több vonal is van, amin el lehet indulni, de ha jók akarunk lenni a meccsek alatt, akkor érdemes egyszerre csak kettőt fejleszteni. Első körben el kell döntenünk, hogy melyik típusú fegyverrel akarunk a legtöbbet harcolni, ahogyan azt is, hogy mi lesz az a támogatási vonal, ami a legjobban fekszik nekünk. Ez lehet robbantási szakértő (gyalogsági akna, messzebb eldobott gránátok stb.), közelharci specialista (könnyű gépfegyver, shotgun, több életerő.), gyógyító, vagy éppenséggel szerelő. A legtöbben a gyógyítást és a szerelést szokták választani, ugyanis ez a kettő talán a legfontosabb szerep a játékban, tekintettel arra, hogy az egyik fél mindig támad, a másik meg mindig védekezik. A szerelés a védekezésnél tud kulcsfontosságú lenni, mert egy szétlőtt támaszpontot, vagy bármilyen védekező fegyverállást könnyedén meg tudunk majd javítani, míg a gyógyítást nem kell részleteznem, mennyire fontos. Nekem egyszer részem volt egy frenetikus csatában, amikor már csak egy támaszpontra szorított minket vissza az ellenség, több mint százan voltunk egy hangárban, folyamatosan rohamoztak minket, és tökéletesen kialakultak a szerepkörök a meccs alatt. Voltak, akik az ajtókat javították megállás nélkül, az orvosok fel alá rohangáltak és gyógyítottak mindenkit, miközben a harcosok megállás nélkül tüzeltek ki az ablakokon. Mondanom sem kell, hogy győztünk, mert ez a játék a jó csapatmunkáról szól, ami nélkül nem vagyunk többek, mint valami csürhe, jó nagy csúzlival a kezünkben.
A fejlődésünk másik fontos momentuma, hogy minél magasabb szinten vagyunk, annál több típusú játékban tudunk részt venni, s nyolcas szint felett elérhetővé válik mind a négy fajta. Azonban az igazi háborús élmény tizenötös szint felett kezdődik, amikor végre lehetőségünk lesz megpályázni minden meccs előtt az osztag, szakasz, illetve a század vezetői pozícióját. Vezetőként meglehetősen nagy szerepünk lesz abban, hogy sikerre vigyük a csapatunkat, nagy felelősség ez, amit érdemes kihasználnunk. Először is képesek leszünk különböző jelzésekkel (marker) megmutatni a csapatunknak, hogy merre menjenek, ezen kívül pedig kapunk egy aurát, amivel némi előnyhöz juttathatjuk a körülöttünk lévőket (gyorsabb tárazás, pontosabb célzás, lassabban véreznek el) akárcsak egy stratégiai játékban. Ezt nagyon jó ötletnek tartottam, igaz, az ellenfél csapatából már nem valami kellemes élmény találkozni egy ilyen brigáddal.
A játéktípusok
Ez talán a legfájóbb része a MAG-nak, hiszen sajnos csak négyfajta játékkal fogunk találkozni összesen. Biztos vagyok benne, hogy később DLC formájában fognak jönni más típusok is, de egyelőre csak ezek vannak. Lássuk őket szép sorjában. A Supression tulajdonképpen az alapkiképzés része, amikor a saját csapatunkból 64 ember gyilkolja egymást mindenféle küldetés nélkül, a cél csupán az, hogy az ellenfél csapatából elfogyjon mindenki. Nem igazi töltényekkel lövünk egymásra, de ha eltalálnak, az nagyon tud fájni – ahogyan az eligazításon is mondják. Ez tulajdonképpen egy szimpla deathmach, ahol a győzelem kulcsa a legjobb pozíció megtalálásában és tartásában van. Ha 10-15 ember bejut egy jól védhető helyre, ahol van utánpótlás csomag, és vannak gyógyítok is, senki sem állhat az útjukba a győzelemig. A Sabotage ugyancsak 64 játékos meccs, de itt már élesben megy a harc egy kisorsolt csapat ellen. A cél elfoglalni az A és B pontokat egyszerre, és egy bizonyos ideig tartani azokat. Ha sikerült, akkor jöhet az utolsó, C pont, amit már repülőből, ejtőernyővel kidobva tudunk megközelíteni. Ez szokott a meccs legintenzívebb része lenni, hiszen a támadókat folyamatosan darálják, a védekezők meg egy helyre respawnolva, mindent bevetve, elkeseredetten küzdenek a győzelemért. Nem egyszer volt részem abban, hogy a 15 perces csatából már a második percben eljutottunk a C pontig és képtelenek voltunk elfoglalni azt. Itt már megmutatkozik a MAG döbbenetes háborús hangulata, de ez még csak a kezdet.
Ezután jön ugyanis az Acquisition, ami egyedüli játékmódként szerepelt a bétában, így erről már írtam is nektek korábban. A meccs 128 játékos, a cél nagyon egyszerű, de megvalósítani annál nehezebb. El kell jutni az ellenséges bázisba és kihozni onnan két járművet. Ahhoz hogy ez sikerüljön, el kell pusztítanunk minden ellenséges bunkert, AA (légelhárító) ágyút és radart. Abban az esetben, ha a védekező csapat erősen rágyúrt a javító egységekre, egy soha véget nem érő körforgásban lesz részünk, ugyanis ők folyton újra fogják építeni ezeket a védekező pozíciókat és a győzelemre csekély esélyünk marad. Mindenesetre, ha ügyesek vagyunk, akkor közvetlenül a végső támaszpont előtt leszállnak a helikoptereink és onnan tudunk a későbbiekben respawnolni. Ha ki sikerült vinni mind a kettő járművet, már jöhet is a győzelem muzsikája. A legnagyobb kedvenc mégis a Domination, ahol összesen 256 ember vetheti össze tudását. Ez a végső nagy erőpróba, ami tulajdonképpen maga a pokol. A cél első körben az ellenséges alap építmények felrobbantása, majd ha ebben sikerrel jártunk, akkor jöhet a bázisban lévő, összesen hat pont elfoglalása és megtartása. Ez egyszerűnek hangzik, de véghezvinni már nem igazán az, főleg amikor 128 ember ügyködik azon, hogy ezt meghiusítsa. A meccs fél órán át tart, ami mondanom sem kell, pillanatok alatt eltelik. Itt mutatkozik meg a játék és az engine zsenialitása, mert valami őrületesen nagy a háborús hangulat ami körülvesz minket, ezt egyszerűen meg KELL tapasztalni.
A M.A.G. véleményem szerint szinte minden szempontból megfelelt azoknak a szigorú elvárásoknak, ami manapság egy sikeres online játékhoz kell. Játéktípusonként több, hatalmas, alaposan átgondolt pályán tudunk csatázni, minden jellegű játékos megtalálhatja azt a stílust, amit a legjobban szeret. A gond igazából csak azzal van, hogy nagyon nehéz ebben az őrültek házában érvényesülni. Rengeteg gyakorlásra, fejlődésre és alaposan átgondolt, és elosztott skillpontokra van ahhoz szükség, hogy valóban jók lehessünk a gammában. Ehhez rengeteg türelem kell és nagyon sok békát le kell nyelni. De miután először megkapjuk a saját osztagunkat és visszük sikerre a meccset, már teljesen a rabjává fogunk válni. Ha valamivel szebb lenne a grafikája, több játéktípust is tartalmazna, és nem csak PS3-on jelent volna meg, nagy cím lehetett volna belőle. Így „csak" egy nagyon jó játék a sok közül, amit lehet, hogy hamar el fogunk felejteni ebben az év eleji hatalmas dömpingben…
Kapcsolódó cikkek
A fejlesztöket meg jól seggen rúgnám az extra k*csög trófeák miatt! :D
-höz.
"Compare Trophies" :)
Ez volt a céljuk a fejlesztöknek! :)
Az én 1 MB/s sebességü netemmel se lagol! :D
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.