Szívesen mondanám, hogy a nyolcvanas évek voltak a kedvenceim, hogy azokhoz a zenékhez, ahhoz az életérzéshez és ahhoz a világhoz sosem fog felérni semmi, s hogy egy egyedi és megismételhetetlen időszaka volt kicsiny bolygónknak.
De igazság szerint nem tudom, hiszen jómagam és a Gamekapocs szerkesztőségének és olvasóinak nagyrésze még egészen pici gyerek volt ebben az időszakban, amikor éppen jobban elfoglalt minket a biciklizni tanulás, az utcán focizás, és édesanyánk bosszantása, mint az, hogy mi zajlik körülöttünk a világban. Valójában a szerkesztőségből egyedül a vén Cash tudna első kézből nyilatkozni erről a dekádról, de őt meg mostanában inkább nem kérdezzük semmiről, mert előbb-utóbb úgyis kilyukadna oda, miként nevezte el Viviennek a nemrég vásárolt Peugeot 207-esét, annak ellenére, hogy nyíltan tudtára adtuk, hogy egy férfi sosem ad nevet az autójának. Meg egyébként is: a '80-as évek mindenhol más volt: Amerikában, Angliában, vagy akár itthon, s igaz ez az életstílusra és a zenére is. A Microsoft és az iNiS pedig nem kifejezetten Magyarország akkori lokális zenei felhozatalát tartotta szem előtt, amikor elkészítették a legújabb Lips csomagot, I love the 80's néven. Úgyhogy a fiatal Sláger rádió rajongó pont ugyanolyan esélyekkel indul a dalok felismerésében, mint az idősebb generáció.
![](/media/galeria/jatek/4/4759/9502/165621_normal_tcikk1.jpg)
Nem tudom mi az oka annak, hogy az iNiS ennyire belelendült a bolti Lips kiadványok elkészítésébe, hiszen pár hét eltéréssel rögtön két csomagot is kaptunk a nyakunkba: akkor a Party Classics járt nálunk, most pedig már az I love the 80's is itt figyel a polcon, holott előtte a Number One Hits megjelenése után hónapokig semmi nem jött. Mindenesetre nem panaszkodunk, hiszen a Lipsnek jókora lemaradást kell behozni dalok területén a konkurens Singstarral szemben. S ha már a Sony karaoke játékáról beszélünk, akkor érdemes megemlíteni, hogy habár a Lips játékmenetét tekintve sokkal kidolgozottabb és élvezetesebb, a dallistákat egészen eddig nem tudtuk közvetlenül összevetni. De ennek most vége. Az I love the 80's ugyanis már névadásával is a legnépszerűbb Singstar kiadvány, a Singstar 80's ellen indul, s habár felvonultatja az összes számot, amit egy hasonló válogatástól kötelező jelleggel elvárunk, sajnos nem tud ennél tovább lépni, így összességében ez lesz a sorozat legfeledhetőbb lemeze.
![](/media/galeria/jatek/4/4759/9502/165622_normal_tcikk2.jpg)
A legnagyobb probléma, hogy a dalfelhozatal túlságosan egyfajta stílusra koncentrál, így a popzene dominál, s nem kapunk egy darab igazi, 80-as évekbeli rockslágert sem, ami számomra azért érthetetlen, mert az volt a korszak egyik legmeghatározóbb műfaja. A fenébe is, ha más nem, egy Queen azért beleférhetett volna a 40 számba. A készítők sajnos szintén figyelmen kívül hagyták a korszak másik nagy feltörekvő stílusát a rappet és a hip-hopot is, ami fájdalmasan nagy hiba, ugyanis a Singstar 80's messze legjobb száma volt a Run-DMC-féle It's tricky, meg persze a Vanilla Ice. Úgyhogy mit kapunk ezek helyett? A teljesen kiszámítható és elvárható felhozatalt, úgy mint a The Buggles – Video Killed the Radio Star, a Katrina & The Waves – Walking on Sunshine, és a Soft Cell – Tainted Love, meg a többi. Szerencsére azért az iNiS is érezte, hogy ezeknél több kell ahhoz, hogy be tudják érni a konkurenst, így néhány egészen jó fogás is bekerült is a választékba.
![](/media/galeria/jatek/4/4759/9502/165623_normal_tcikk3.jpg)
Sokan és megfelelően illuminált állapotban például a Do You Really Want to Hurt Me közös éneklése egészen komoly hangulatot teremthet, s feltűnik a listán egy, a karaoke játékok által eddig furcsa módon hanyagolt muzsika is, mégpedig nem más, mint a The Riddle, Nik Kershaw-tól, aminek fiatalok valószínűleg csak a Gigi D'Agostino-féle feldolgozását ismerik, de sebaj. S mást nem tudok kiemelni sajnos, ami kifejezetten buli-indítóként működne egy olyan társaságban, amit a Lips a célcsoportjának tekint. A sorozat gyarapodását látva, s tesztelve az újabb és újabb válogatásokat mindig is mondtam, hogy ahogy szürkül be a Lips kínálata, ahogy hasonul egyre jobban a Singstarhoz, úgy lesz egyre kevésbé érdekes. Éppen ezért tartom továbbra is, hogy a Number One Hits eddig a legjobb lemez a maga avantgárd dallistájával. Igen, vannak rajta teljesen hallgathatatlan és értékelhetetlen számok, mint például a Tokio Hoteltől az a valami, de ezt ellensúlyozzák olyan felülmúlhatatlan klasszikusok, mint a California Love.
![](/media/galeria/jatek/4/4759/9502/165624_normal_tcikk4.jpg)
Persze mindez teljesen ízlés kérdése, így teljesen biztos vagyok benne, hogy az I love the 80's lesz a sorozat legnépszerűbb darabja. Ami viszont nem ízlés kérdése az a tény, hogy az iNiS fejlesztőcsapata továbbra is félelmetesen lusta. A játék kinézete az első rész óta teljesen ugyanolyan, pedig azt hiszem a nyolcvanas évek megért volna egy hangulatban passzoló külsőt. A játékmenet sem változott semmit: továbbra is egymást segítve, vagy egymás ellen kell énekelnünk (persze kornyikálhatunk egyedül is, de nem létezik olyan ember, aki ezt kihasználná), s célunk, hogy az adott zeneszámban minél több pontot érjünk el. Ezt úgy tehetjük meg, hogy a lehető legpontosabban követjük a hangmagasságot jelző csíkot, igyekszünk figyelni a szövegre, s közben aktiváljuk a lehető legtöbb bónuszt a Lips korlátozottan mozgásérzékelős mikrofonját használva.
![](/media/galeria/jatek/4/4759/9502/165625_normal_tcikk5.jpg)
Játékmenetét tekintve tehát a Lips igazából verhetetlen a mezőnyben, semmi nincs a piacon, ami csak a közelébe érne. Sajnos az eredeti játék megjelenése óta érkező kiegészítők inkább keltik egy-egy nagyobb DLC érzetét, mint valódi folytatásokét, de úgy gondolom, a játéknak elsősorban több énekelhető számra volt szüksége ahhoz, hogy minden téren felérjen, sőt megelőzze a konkurens Singstart. Ez most már sikerült, így igazi újdonságot várnánk, egy igazi folytatást, némileg átgondoltabb felépítéssel, továbbfejlesztett játékmenettel, és egy korrekt online móddal.
![](/media/galeria/jatek/4/4759/9502/165621_normal_tcikk1.jpg)
Nem tudom mi az oka annak, hogy az iNiS ennyire belelendült a bolti Lips kiadványok elkészítésébe, hiszen pár hét eltéréssel rögtön két csomagot is kaptunk a nyakunkba: akkor a Party Classics járt nálunk, most pedig már az I love the 80's is itt figyel a polcon, holott előtte a Number One Hits megjelenése után hónapokig semmi nem jött. Mindenesetre nem panaszkodunk, hiszen a Lipsnek jókora lemaradást kell behozni dalok területén a konkurens Singstarral szemben. S ha már a Sony karaoke játékáról beszélünk, akkor érdemes megemlíteni, hogy habár a Lips játékmenetét tekintve sokkal kidolgozottabb és élvezetesebb, a dallistákat egészen eddig nem tudtuk közvetlenül összevetni. De ennek most vége. Az I love the 80's ugyanis már névadásával is a legnépszerűbb Singstar kiadvány, a Singstar 80's ellen indul, s habár felvonultatja az összes számot, amit egy hasonló válogatástól kötelező jelleggel elvárunk, sajnos nem tud ennél tovább lépni, így összességében ez lesz a sorozat legfeledhetőbb lemeze.
![](/media/galeria/jatek/4/4759/9502/165622_normal_tcikk2.jpg)
A legnagyobb probléma, hogy a dalfelhozatal túlságosan egyfajta stílusra koncentrál, így a popzene dominál, s nem kapunk egy darab igazi, 80-as évekbeli rockslágert sem, ami számomra azért érthetetlen, mert az volt a korszak egyik legmeghatározóbb műfaja. A fenébe is, ha más nem, egy Queen azért beleférhetett volna a 40 számba. A készítők sajnos szintén figyelmen kívül hagyták a korszak másik nagy feltörekvő stílusát a rappet és a hip-hopot is, ami fájdalmasan nagy hiba, ugyanis a Singstar 80's messze legjobb száma volt a Run-DMC-féle It's tricky, meg persze a Vanilla Ice. Úgyhogy mit kapunk ezek helyett? A teljesen kiszámítható és elvárható felhozatalt, úgy mint a The Buggles – Video Killed the Radio Star, a Katrina & The Waves – Walking on Sunshine, és a Soft Cell – Tainted Love, meg a többi. Szerencsére azért az iNiS is érezte, hogy ezeknél több kell ahhoz, hogy be tudják érni a konkurenst, így néhány egészen jó fogás is bekerült is a választékba.
![](/media/galeria/jatek/4/4759/9502/165623_normal_tcikk3.jpg)
Sokan és megfelelően illuminált állapotban például a Do You Really Want to Hurt Me közös éneklése egészen komoly hangulatot teremthet, s feltűnik a listán egy, a karaoke játékok által eddig furcsa módon hanyagolt muzsika is, mégpedig nem más, mint a The Riddle, Nik Kershaw-tól, aminek fiatalok valószínűleg csak a Gigi D'Agostino-féle feldolgozását ismerik, de sebaj. S mást nem tudok kiemelni sajnos, ami kifejezetten buli-indítóként működne egy olyan társaságban, amit a Lips a célcsoportjának tekint. A sorozat gyarapodását látva, s tesztelve az újabb és újabb válogatásokat mindig is mondtam, hogy ahogy szürkül be a Lips kínálata, ahogy hasonul egyre jobban a Singstarhoz, úgy lesz egyre kevésbé érdekes. Éppen ezért tartom továbbra is, hogy a Number One Hits eddig a legjobb lemez a maga avantgárd dallistájával. Igen, vannak rajta teljesen hallgathatatlan és értékelhetetlen számok, mint például a Tokio Hoteltől az a valami, de ezt ellensúlyozzák olyan felülmúlhatatlan klasszikusok, mint a California Love.
![](/media/galeria/jatek/4/4759/9502/165624_normal_tcikk4.jpg)
Persze mindez teljesen ízlés kérdése, így teljesen biztos vagyok benne, hogy az I love the 80's lesz a sorozat legnépszerűbb darabja. Ami viszont nem ízlés kérdése az a tény, hogy az iNiS fejlesztőcsapata továbbra is félelmetesen lusta. A játék kinézete az első rész óta teljesen ugyanolyan, pedig azt hiszem a nyolcvanas évek megért volna egy hangulatban passzoló külsőt. A játékmenet sem változott semmit: továbbra is egymást segítve, vagy egymás ellen kell énekelnünk (persze kornyikálhatunk egyedül is, de nem létezik olyan ember, aki ezt kihasználná), s célunk, hogy az adott zeneszámban minél több pontot érjünk el. Ezt úgy tehetjük meg, hogy a lehető legpontosabban követjük a hangmagasságot jelző csíkot, igyekszünk figyelni a szövegre, s közben aktiváljuk a lehető legtöbb bónuszt a Lips korlátozottan mozgásérzékelős mikrofonját használva.
![](/media/galeria/jatek/4/4759/9502/165625_normal_tcikk5.jpg)
Játékmenetét tekintve tehát a Lips igazából verhetetlen a mezőnyben, semmi nincs a piacon, ami csak a közelébe érne. Sajnos az eredeti játék megjelenése óta érkező kiegészítők inkább keltik egy-egy nagyobb DLC érzetét, mint valódi folytatásokét, de úgy gondolom, a játéknak elsősorban több énekelhető számra volt szüksége ahhoz, hogy minden téren felérjen, sőt megelőzze a konkurens Singstart. Ez most már sikerült, így igazi újdonságot várnánk, egy igazi folytatást, némileg átgondoltabb felépítéssel, továbbfejlesztett játékmenettel, és egy korrekt online móddal.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.