House M.D. teszt

  • Írta: InGen
  • 2010. október 1.
  • doktor house, house md, pc, teszt
Link másolása
Értékelés 2.0
Tudjátok, van ez a közhely, hogy néhány dolgot nem szabad átültetni más médiumra, mert egyszerűen nem működik. Nos, a House videójáték verzió tökéletes példa arra, miként lehet teljesen elrontani a televíziózás egyik legjobb, legeredetibb és legélvezetesebb sorozatát. Úgy látszik tehát, hogy a közhely néha tényleg igaz.

A Doktor House receptje viszonylag egyszerű, hiszen a sorozat írói csak fogták a létező legritkább betegségeket, vagy azok kombinációját, rárakták őket egy betegre, és készítettek egy alapvető felépítést minden epizódnak, ami a végletekig fokozza az izgalmakat. A House nem attól jó, hogy egy kórházban játszódik, s nem is attól, hogy különböző érdekes nyavalyákkal találkozunk. A House egyvalami miatt emelkedik ki a sorozatok közül, s ezek a karakterek. Minden egyes beteg, minden egyes orvos annyira eltérő és érdekes karakter, hogy sokszor maga a gyógyítás művészete teljesen háttérbe szorul. S persze a karakterek élén ott találjuk minden sorozat-főszereplő abszolút királyát, Hugh Laurie-t. Valószínűleg a világ egyik legnagyobb kasztingos fogása volt, hogy ennek a különösen intellektuális és okos sorozatnak az élére nem egy amerikai színészt vettek be, hanem a fantasztikus humoráról és kiemelkedő intelligenciájáról híres brit komikust, aki az amerikai akcentus mestereként hihetetlen érzékkel tudja vegyíteni az otthoni közönség számára kissé fogyaszthatóbbá tett angol humort az iróniával, és a mélyről jövő érzelmekkel.


Valószínűleg mindenkiben felmerül a kérdés: miként lehet ebből a sorozatból egy épkézláb játékot készíteni? Hiszen a sztenderd felépítés szerint bekerül egy beteg a Princetonba, House csapata megvizsgálja őt, előjönnek valami megoldással, aztán a beteg állapota még tovább romlik, aztán House rendszerint valamitől ihletet kap, és előjön a végső gyógymóddal. Menet közben pedig felváltva idegesíti dögös főnökasszonyát, Cuddy doktornőt, és persze régi jóbarátját, Wilsont. Mivel a sorozat lényegi része intellektuális módon zajlik le (az orvosok kitalálják, mi a baj), mi nézők pedig csak a végeredményt szemléljük (hiszen nem vagyunk orvosok), látszólag teljesen lehetetlen dolog ezt bármilyen módon játék formájába önteni. A világhírű Legacy Interactive (soha életemben nem hallottam még róluk), azonban úgy gondolta, megpróbálja a lehetetlent, hiszen House neve akkor is eladja a játékot, ha annak semmi értelme. A fiúk egyébként láthatóan ráálltak a népszerű sorozatokra: következő projektjeik között ott találjuk a Szellemekkel Suttogót és a Gyilkos Elméket is. Őszintén, az utóbbi kettőből még el tudok képzelni egy-egy játékadaptációt, de a House-ból sehogy sem sikerült magam elé fantáziálnom az egeres-billentyűzetes változatot, így a legnagyobb kíváncsisággal vetettem bele magam a tesztelésbe.

A Bit of Fry and Laurie

Ha már Hugh Laurie-ról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül amelkett, hogy honnan is érkezett az úriember. Ugyanis az angol humor egyik nagyágyújáról van szó, aki egy másik, azóta szintén világhírűvé vált brit komikus, Stephen Fry mellett a Monty Pythont követő időszak legnagyobb sztárjává vált. Közös szkeccs-komédia sorozatuk, a Bit of Fry and Laurie 1989 és 1995 között ment a BBC-n, és habár néhány elemet átvettek John Cleese-től és brigádjától, ettől még hihetetlenül eredetiek és frissek tudtak maradni. Akit érdekel a fiatal a Laurie, és fogékony erre a fajta a humorra, az mindenképp vesse bele magát ebbe a fantasztikus sorozatba, melynek számos epizódja egyébként a YouTube-on is fellelhető.



Nos, a House M.D. alapvetően egy rajzolt-grafikás kalandjáték, ahol főként a betegre fogunk koncentrálni, hogy különböző módszerek segítségével kiderítsük, valójában mitől is készül meghalni a következő pár napban. Mindez úgy kezdődik, hogy fizikailag meg kell vizsgálnunk a testét, hátha találunk a fertőzésre / vírusra / testi sérülésre / marásra / harapásra, vagy ezek kombinációjára utáló nyomokat. Az egész annyira egyszerű, hogy az valami hihetetlen: a program kiírja, hogy az egyes testrészeken mennyi jelet kell megtalálnunk, így csak annyi a dolgunk, hogy kiválasszuk a megfelelő eszközt (nagyító, kaleidoszkóp, stb.), és az adott testi elváltozás fölé vigyük az egeret, majd nyomva tartsuk a gombot. Közben a történettől függően néha még keresztkérdéseket is tehetünk fel szegény páciensnek, aminek értelmét nem nagyon láttam, hiszen a játékra semmilyen befolyással nincs az, hogy mit kérdezünk.


Azt hiszem ez alapján látható, hogy mivel az adaptáció egyáltalán nem tudja átvenni azokat a jellegzetességeket, amik miatt a sorozatot nagyon szeretjük, kénytelen különböző, erősen gagyi minijátékokkal végigvezetni az eset megoldását. Azt a jellegzetes jelenetet, amikor a sorozatban mindannyian a szobában ülnek, és ötleteket dobnak fel, House pedig a fehér táblára írja a lehetséges betegségek neveit, na, szóval azt például úgy oldották meg, hogy a nevek össze-vissza röpködnek a képernyőn, nekünk pedig el kell találni, hogy melyik az, amelyik pontosan ugyanannyi karakterből áll, mint amennyit a képernyő tetejére kirakott üres hely mutat. De ez még nem a legrosszabb, ugyanis szinte minden egyes betegnél el kell végeznünk egy rakás olyan rutinműveletet, amik már elsőre is félelmetesen unalmasak, később pedig azt kívánjuk majd, bárcsak inkább mi halnánk meg nagyon gyorsan a páciens helyett.


Itt van például a vérvétel: rendesen végig kell csinálnunk, ahogy azt a valóságba az orvosok szokták. Elszorítani a delikvens karját, kitapogatni a vénát, beleszúrni a tűt, beleteszegetni egyesével az ampullákat, majd kivenni a tűt, és még le is kell ragasztanunk sebtapasszal a szúrás helyét. Igen, tudom, hogy ez érdekesen hangzik: „Fúúúú, tök jó, vehetek vért!” –mondhatnátok. De marhára nem az. Egyetlen előnye van: most már annyira rutinos vagyok vérvételben, hogy még akkor is menne, ha mellettem a veresegyházi asszonykórus ad koncertet Janicsák Istvánnal, miközben a háttérben Joe Mantegna sikongatva rohangál meztelenül. De higgyétek el, senki nem szeretné azzal tölteni az idejét, hogy egy ostoba játékban huszonkettedik alkalommal is végigzongorázza a vérvételhez szükséges marhaságokat.


De lépjünk tovább, mert még nem érkeztünk el kedvencemhez, a biopsziához. A sorozatban sokszor csinálják ezt a vizsgálatot, ám általában csak pár másodpercet látunk belőle, aztán a vágást követően már House-szal beszélgetnek az eredményekről. Nos, a játékban mindez úgy működik, hogy az éppen biopsziázandó szervben kell scrollozgatnunk össze-vissza, de nem ám valami egyszerű, vagy hatékony módon: az egérrel kell nyomkodnunk a jobbra-balra-fel-le nyilakat, és így kell megtalálnunk tíz darab mintát, ami már önmagában is olyannyira unalmas, hogy inkább autókázgatnék a Mafia 2-ben életem végéig (pedig azt hittem, hogy annál unalmasabb dolog nincsen), mint hogy ezt átéljem mégegyszer. De aztán a rosszból egyenesen katasztrófa lesz: ha megvan a tíz minta, Foreman vigyorogva közli velünk, hogy akkor menjünk mélyebbre, és esetleg szerezzünk még tíz mintát. Ezen a pontot már nem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek, de amikor már harmadszorra kellett újra tízet levadászni, úgy döntöttem, hogy inkább követem Caine példáját a Kung Fuban, és világgá megyek.


Azt hiszem a probléma látható: a sorozat egyszerűen nem a vizsgálatokról szól, szinte sosem mutatják  őket, vagy ha mutatják is, akkor sem a beavatkozáson van a lényeg, hanem azon, amit közben a karakterek csinálnak, vagy ami kiderül a betegről. Ezért pusztán erre építeni a játékadaptációt olyan, mintha egy trabantot lelöknénk a hegyoldalról: tulajdonképpen repülő lesz belőle pár másodpercig, de attól még nem hívnám egy Boeing 747-esnek. A helyzet ugyanez itt is: igen, a játék címében benne van a House szócska, igen, a szereplők nevei ugyanazok, mint a sorozatban, és igen, néhány apróság még egyezik a két produktum között, de itt véget is ér a dolog. Aztán persze ott van a legfájóbb pont, a szinkron hiánya. A legnagyobb probléma, amivel előbb-utóbb minden író szembesül, hogy írásban nagyon nehéz, vagy inkább szinte lehetetlen átadni az iróniát. Kivéve persze, ha regényről, vagy forgatókönyvről van szó, ahol az adott sor mögé oda lehet írni, hogy az adott karakter ezt vagy azt a sort most ironikusan mondja.

Teardrop

A House legendássá vált felvezető muzsikája valójában az elektronikus zenét játszó  híres brit duó, a Massive Attack szerzeménye, s az eredeti szám a Teardrop (Könnycsepp) névre hallgat. A House mondjuk egy spéci, instrumentális verziót használ, de a negyedik évad fináléjában felcsendül egy gitáros változat is, José González énekhangjával megtámogatva.



De a House M.D. játékban a különböző szereplők egy szimpla rajzolt arcként jelennek meg, és szövegbuborékokban beszélgetnek, mindenféle hangalámondás nélkül. Ez azt eredményezi, hogy hiába próbáltak a játék írói olyan szövegeket kitalálni, melyek emlékeztetnek a sorozatbeli szereplők dumáira, egyszerűen nem jön át a stílus, House jellegzetesen ironikus megjegyzései pedig teljesen súlytalanná válnak. Ilyenkor jön rá igazán az ember, hogy egy színésznek mennyi munka lehet felépíteni az adott karakter stílusát, hangleejtését, jellegzetességeit, s mennyire fájó az, amikor mindezt elveszik.


A House adaptáció tehát semmilyen szinten nem működik. A játékmenet irgalmatlanul unalmas, ismétlődő és idegesítő, de ha ez nem kerget őrületbe, akkor majd a ’90-es évek elejét idéző midi-zene ad biztos belépőt az elmegyógyintézetbe. Ez a probléma a budget kategóriába készült játékokkal. Mivel itt a szórakozásunkról, a szabadidőnkről van szó, senki nem fogja azt mondani, hogy „Veszek egy okádmány játékot, ami csak felhúzza az agyam, és általánosan gagyi, de legalább spóroltam rajta!”. Miért tenne bárki ilyet? Miért közösülné el bárki a szabadidejét egy hulladékra? A közvetlenül budget kategóriába készült PC-s játékok sosem működtek, és sosem fognak működni. Még akkor sem, ha most majd mindenki előjön a saját kis kedvenc budget játékával, amivel nyolc évvel ezelőtt igenis nagyon jól szórakozott, és egyébként is, kapjam be.

 

32.
32.
Miseew
meg mosolyogtratott a teszt :D de sztem nem veszem meg : D
30.
30.
IceColdKillah
Kössz InGen! Gondolkoztál már egy Showder Klub fellépésen? Sztem nagy siker lenne!
28.
28.
Skyer
InGennek jók a cikkjei, nem kell őt leszólni:P Ő cikkjeit bírom a legjobban, pont az "állandó ironizálás, cinizmus" miatt, ahogy Pinhead mondta. Tesztelési elveivel meg egyetértek, mert eddig tetszik :D
27.
27.
p.balou
InGennek a cikke már csak úgy lehetne jobb, ha leverne pár felest :D
25.
25.
Adamknight
23.
23.
Giga0509
#20: Conspiracy: Weapons of Mass Destruction (azt hiszem) :)
22.
22.
elite_hun
Amúgy jó lett a cikk grat!
És a House sztem is a legjobb sorozat (a Dexter mellett persze ^^)
21.
21.
elite_hun
#19: Nyilván hogy jobban megbecsüljük a jó játékokat ^^
Vagy hogy néha jókat röhögjünk az ilyen vicces cikkeken :D
20.
20.
Top Secret
A Gamekapcson csak egy rosszab játék van az 1.1 kapott meg Ca$h írta nekem le köszönöm neki.:D
19.
19.
Tharathiel
#18: ezt én sem értem =D de úgy emléxem, hogy anno InGen írta egyik cikkében, mely egy hasonlóan csúcs-kategóriás játékról szólt, hogy a Főszerkesztő Úr adta ki a parancsot, miszerint bizonyos időközönként kötelező jelleggel kell maradandó szellemi, illetve lelki sérüléseket elszenvedniük hasonló játékok tesztelése közben...de hogy miért jó ez, arra még nem jöttem rá =D
18.
18.
kharami
Én egyet nem értek! Miért foglalkoztok ilyen játékokkal?
17.
17.
leviske
#16: Hát... ha már így megszólítottál, akkor már válaszolok: úgy tűnik, hogy sehogy. Vagyis ha csak az értékelhető eredményt vesszük valaminek. :D
16.
16.
Horvi14
istenem hogylehet ebből játékot csinálni...
15.
15.
gamerplayer
a játék a szar nem a teszt :D
11.
11.
temes69
nem tudom mit fikázzátok az Ingent.... nekem bejön a stílusa. a maffia2 sztem is fos:)
10.
10.
K2 The Highest
Omg...Engem a sok mimózalelkű idegesít már nagyon...Jajj szegény Mafia2...Ezzel vannak megáldva a cikk óta...Meg azóta érdekes módon minden InGen által írt cikk fos...Én szeretem a stílusod Ingen:D Főleg mikor már nem vagy józan:D
Szerintem is sokkal gyengébb a játék, mint azt gondoltuk volna..nulla.nulla, de mivel benn van House, így a 2 pont érthető:)
9.
9.
Joc1
hogy lehet ezzel pc-n játszani
7.
7.
latyaa
Nem tudom mi bajotok a tesztel ami szar az szar ez a játék egy fos !!! Ezt mindeki tudja ö finomam fogalmazot .... Gyerünk Ingen!!!!! Imádom a tesztedet!!:D
6.
6.
szambotomi
#2: nos Ingennek az arcából valóban vissza kellene vennie, mert ez nem állapot, h ő játssza itt az atyaúristent, holott olyan borzalmasak a tesztelési elvei, hogy az már nekem kellemetlen. Amíg ezen nem változtat, sajnos nem fogok Ingen cikkeket olvasni, inkább elolvasom máshol az általa tesztelt játékokat.
5.
5.
Pinhead
Ehh... Mintha a GK szerkesztők versenyt hirdettek volna, hogy ki tud jobban lehúzni egy játékot. Még mielőtt vki rámtámad, a játék szerintem se jó, sőt - egyenesen rossz! De mégis hogy lehet egy budget játékban belekötni pl. a szinkronhangok hiányába? Szerinted mégis mennyibe került volna napjaink egyik legnézetteb sorozatának komplett stábját leszerződteteni erre (még ha néhány mondat erejéig is)? Azt mondod ronda. Mégis mennyivel lenne jobb a játék, ha a fejlesztők a rajzos grafika helyett vmi szerencsétlen 3d-s modelleket használtak volna teszemazt egy rettenetes animációval megfűszerezve? A stílusod meg roppant idegesítő még mindig, ne haragudj. A cikkeidet olvasva azt hittem, véletlenül az indexet nyitottam meg, ott menő ez az állandó ironizálás, cinizmus, fikázás ("világhírű" fejlesztő, stb). Jah, és ma sem bírtad ki, hogy ne rúgj egy utolsót a Mafia2-be.
4.
4.
bzsp
nem is tudtam, h kijött a játék :D de a teszt alapján felejtős...
3.
3.
JohnnyBoy001
De érdekes....pont nemrég kaptam rá a Dr House-ra és egyik nap eszembe is jutott, hogy ha már manapság szinte mindenből játékot csinálnak (még A Szökés sorozatból is, ami szerény megjegyzésem szerint borzalmas lett), akkor ebből még miért nincs? XD És tényleg lett....csak gondolnom kellett rá :P
Amúgy InGen véleményét osztva valóban nehéz ebből a sorozatból elképzelni egy rendes játékot....de úgy tűnik valaki úgy gondolta, hogy lehet ilyet alkotni...
Mindenesetre, ha majd nagyon unatkozni fogok és már nem lesz egy épkézláb értelmes játék a közelben, lehet én is teszek vele egy próbát....már csak úgy kíváncsiságból is...
2.
2.
Quent1n
"A közvetlenül budget kategóriába készült PC-s játékok sosem működtek, és sosem fognak működni. Még akkor sem, ha most majd mindenki előjön a saját kis kedvenc budget játékával, amivel nyolc évvel ezelőtt igenis nagyon jól szórakozott, és egyébként is, kapjam be."

Komolyan mondom ekkora tudással, hogy így vágsz mindent, neked politizálnod kéne vagy valami. Hidd el, hogy a budget játékok piaca él és virul ahogy eddig is, és a digitális terjesztésnek hála (Steam pl.) igen jól fogynak az 1-10 eurós stuffok, és bizony rengetegen nagyon jól elszórakoznak velük. Az, hogy ez a játék egy hulladék az egy dolog, de ettől még sok jó van. Csak párat, csak neked:

Trials 2
Audiosurf
Ricochet
iFluid
Across/ELMA
Peggle

Kár is tovább sorolni. Összességében persze több a rossz mint a jó budget játék de ettől még ilyen hülyeséget mondani, hogy életképtelenek...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...