Guitar Hero: Warriors of Rock teszt

A Warriors of Rock eposzi történetet mesél el. A világ legjobb zenészei összefognak benne, hogy megmentsék a világot; Austin, Axel Steel, Casey Lynch, Echo Tesla, Johnny Napalm, Judy Nails, Lars Umlaut és Pandora viszont csak akkor szállhat szembe a szörnnyel, ha bizonyította tehetségét. Hőseinknek meg kell mutatniuk, hogy méltóak a feladatra, s miután egyenként előadták kedvenc számaikat, igazi metálharcossá alakulva leszállhatnak az alvilágba.


A kézikonzolos, játéktermi, és mobiltelefonos verziókat is beleszámolva immáron huszonkettedig alkalommal tér vissza közénk a Guitar Hero, az a sikercím, melyet eredetileg a Rock Band fejlesztői kezdtek el csinálni, és ami megalkotta a zenei játékok stílusát. A sorozat rengeteget fejlődött az évek során, a konkurencia hatására bevezette a csoportos, zenekari játékot, illetve nem egy alkalommal egész epizódokat szenteltek benne valamelyik híres bandának.


A játékmenetet azt hiszem, hogy nem kell senkinek sem bemutatnunk. A számokat két gitáros, egy dobos és egy énekes adhatja elő, a beállításoktól függően pedig lehet közösen, vagy egyénileg is zenélni, nincsen megkötve a kezünk. A szabályok egyszerűek. Éneklésnél karaokézni kell, hangszert használva pedig a felénk repülő zöld, piros, sárga, kék és narancs bogyókat kell eltalálni oly módon, hogy dobnál leütjük magát a színt, gitárnál pedig lefogjuk a hozzá tartozó gombot, majd pengetünk egyet. Az eltalált hangok pontokat érnek, egy számláló folyamatosan megy fel, és adja nekünk a csillagokat. Ha jók vagyunk, akkor a szorzónk is vele együtt nő, azonban ha bénázunk, akkor amellett, hogy nem kapunk elegendő pontot a továbblépéshez, még ki is fütyülnek minket. De ugorjuk is át az alap dolgokat, s lássuk, hogy mi vár ránk, ha belépünk a játékba!


A quest mód tartalmazza magát a történetet. Itt nyolc állomáson kell bizonyítanunk, mindegyik pálya valamelyik nagy zenészhez köthető, de mindez még mindig nem elég ahhoz, hogy szembe szállhassunk a szörnnyel. A kalandok felénél meg kell szereznünk a legendás gitárt, melyet csak akkor kapunk meg, ha végigjátsszuk a Rush: 2112 album teljes egészét, s ha megvagyunk, akkor már csak be kell gyűjteni a többi emberünket, és indulhat a háború. A végső csatáig hosszú az út, de ki kell tartani, ha pedig szembenézünk a szörnnyel, akkor mindent be kell vetnünk, a rock félistene ugyanis a játékunkból merít erőt, ha mi elfáradunk, akkor ő is legyengül, és alulmarad a nagy, mindent eldöntő csatában.


A történet szuper lett. A quest minden állomásán különböző extra képességek várnak ránk, az egyik emberünk például meg tudja duplázni a star power szorzóját, a másiknál ugyanez folyton újratöltődik, míg olyan emberünk is akad, akinek csak úgy potyognak az összegyűjthető csillagai, ha nem hibázunk. A kalandokon amúgy maga Gene Simmons vezet végig minket, a Rush állomáson pedig a zenekar tagjai, Geddy Lee, Neil Peart, és Alex Lifeson várnak ránk, illetve maguk a helyszínek is a lemezborítóik alapján készültek.


A quickplay+ a hagyományos gyorsjátékok otthona, csak ki kell néznünk egy nekünk tetsző számot a listából, rá kell bökni a kedvenc zenészünkre, és már indulhat is a zúzás! Karakterünknek választhatunk egyet a már meglévő szereplőkből, be beállíthatjuk a sorba az avatarunkat, illetve csinálhatunk saját embert is, ha éppen ahhoz támad kedvünk. A harmadik, és egyben legutolsó lehetőség pedig a party mode, melyben amolyan zenegép feladatot lát el a játék. Házibuliban bekapcsolhatjuk ezt, a zene folyamatosan megy, és ha valakinek megtetszik az éppen futó szám, akkor csak megragad egy hangszert, bekapcsolódik a játékba, gitározik kicsikét, utána pedig, ha megunta, simán kiléphet, nem kell megzavarnia senkit az extrém hóbortjával.


A játékban összesen 93 darab szám kapott helyet, a főszerep pedig a classic, punk, metal, hard, pop, alternatív és indie stílusoknak jutott. Van benne Aerosmith, AFI, Alice Cooper, Black Sabbath, Deep Purple, Dragonforce, Linkin Park, Megadeth, Metallica, Muse, My Chemical Romance, Nickelback, Offspring, Queen, Rammstein, REM, Rolling Stones, Slayer, Slipknot és még több tucat más, kevésbé ismert zenekar is, a hatvanas évektől egészen napjainkig. A felhozatal kellemes lett, nem az a nagyon durva, nagyon jó tracklist, mint a Legends of Rock, vagy a World Tour esetében volt, de már a stílusa miatt is imádható, ez tény.


A Warriors of Rock egyetlen dolog miatt nem tudta magát igazán belopni a szívünkbe, és ez a középszerűsége. Nincsen benne semmi új, a quest mód kalandjai lefoglalnak egy pár napra, és az új extra képességek is ötletesek, de érdemben nem lépett előre a játék, sőt inkább visszament a gyökerekhez, egészen oda, amikor még a kötöttségek nélküli zenélés volt a cél. Ezt persze lehet tisztelni, de mi ennél többre vágyunk, így valahogy olyan hangulata van az egésznek, mintha egy kiegészítőlemez lenne, pedig sokáig úgy emlegettük, mint Guitar Hero 6, a számozás pedig nem kevés reményt keltett kicsiny lelkünkben.


Akárhogy is, gitározni imádunk, még ennyi év, és ennyi játék után is csillogó szemmel toltuk most a legújabb számokat, ami azért nem semmi dolog. Őszintén remélem, hogy a zenés játékok karrierje folytatódni fog, és nem csak a dalokra, de a játékélményre is odafigyelnek benne, például megérkeznek végre az első hathúros kiegészítők, vagy becsatlakozik a kollekcióba a piano is, na akkor naponta ötször elnyomom a Bohemian Rhapsodyt, az egészen biztos!