LittleBigPlanet 2 teszt

„Az ember egy nagyon különleges lény… hiszen életének majdnem a felét alvással tölti. Ilyenkor a teste pihenve regenerálódik, miközben az agya csodálatos, varázslatos helyekre repíti őt. Olyan végtelen, kimeríthetetlen kreatív energiák szabadulnak fel ekkor, amire joggal tehetjük fel a kérdést: hova tűnik mindez? Egyszer azonban valami csodálatos dolog történt: kiderült, hogy ezek az energiák nem vesztek kárba, nem tűntek el a semmibe, hanem létrehoztak egy pici bolygót, ahol óriási dolgok történhetnek…” De sajnos az embereknek nem csak pozitív álmai és élményei vannak, akadnak bőven olyanok is, amikre nem emlékeznek vissza büszkén. Ezek alkották meg a gonoszság leggonoszabbikát: Negativitront, akinek célja elpusztítani és átalakítani mindent, ami korábban olyan szépen és jól működött. Köszöntelek téged kedves zsák… dolog… itt; a mi KisNagyBolygónkon…
 

Játssz!

Akik szerették az első részt pontosan tudják milyen hatalmas nagy élmény volt ezzel az imádnivaló, kedves kis játékkal nyomulni, órákon, napokon keresztül. Egy ilyen remek cím folytatása mindig nagy kockázattal jár, hiszen az emberek még jobbat szeretnének kapni a pénzükért. A Media Molecule-nál azonban olyan kreatív elmék dolgoznak, hogy ezeknek a kritériumoknak bőven sikerült megfelelniük. Az LBP2 minden tekintetben túlmutat az előzményeken, olyan szinten, hogy akár egy harmadik rész is lehetne.
 

Ahogy haladunk végig a kampányon egyre változatosabb és különlegesebb élményekben lesz részünk. Minden egyes bolygó egy külön kis világ, tele egyedi és örökké emlékezetes pillanatokkal, rengeteg humorral és hatalmas odafigyelésről és szeretetről árulkodó kreatív alkotói energiával. A szimpla ugráláson és gyűjtögetésen, matricázáson kívül mindig lesz valami eszközünk, amivel teljesen megváltoztatják a játék menetét. Olyanok, mint a mágneses erőkesztyű, amivel hatalmas tárgyakat tudunk pillecukorként dobálgatni, vagy a Bionic Commandóhoz hasonlatos vasmacska, amivel Pókembert meghazudtoló módon tudunk pókhintázni, vagy a süteményeket kilövő szerkezet, mellyel édességgé tudunk változtatni bármilyen beteg lényt vagy éppenséggel a falra tapasztva tudunk magunknak továbbjutási lehetőséget biztosítani. Mindeközben az arcunkra szinte rá fog égni a folyamatos vigyor, megszabadulva az egész napos feszültségtől és kellemetlen élményektől. Teljesen el leszünk varázsolva, és ez kérem szépen nagy szó manapság!
 

Alkoss!

Már az első részben is lehetőségünk volt arra, hogy megalkossuk saját, beteg pályáinkat, amire egy könnyen alkalmazható pályaszerkesztő állt a rendelkezésünkre, rengeteg lehetőséget biztosítva számunkra. Ezek a lehetőségek ezúttal meglehetősen kibővültek, hiszen ezúttal már nem csak pályákat, hanem komplett szabályokkal és stílusjegyekkel ellátott játékokat tudunk létrehozni. Ehhez természetesen nem árt végigcsinálni a több órát igénybevevő és eléggé szájbarágós tutorialt (ez kellemetlen tud lenni, de érdemes rajta végigmenni). Majd ha túl vagyunk rajta, nekivághatunk a nagy kalandnak, elengedni a fantáziánkat és létrehozni a játékot amire mindig is vágytunk. Ezt leginkább a Starcraftban és Warcraftban lévő cutsom címekhez tudnám hasonlítani (Zone Control, DOTA stb.), ahol szinte bármit képesek leszünk megalkotni, a végső határ csak a fantáziánkon múlik. Erre igazából nincsen más szó, csak egy: DÖBBENET! 
 

Oszd meg!

Elérkeztünk a folytatás legfantasztikusabb és legjobb részéhez, ami magában a közösségi élményben rejlik. Már az első rész is nagyon ütős volt ezen a téren, de ezúttal, ha lehet, teljesen tökélyre fejlesztették az itteni lehetőségeket. Kezdjük talán azzal, hogy minden egyes kampány pálya felett találni fogunk egy számlálót, ami azt mutatja, hogy éppen hányan játszanak rajta. Ide bármikor csatlakozhatunk akár a barátainkkal, akár egyedül, ahogyan időnként minket is megkérdezhetnek, hogy valaki csatlakozni akar, megengedjük-e neki. Pont a napokban történt, hogy bejött az egyik bossfightomba egy rózsaszín Zsákfiú, pelenkával és cumisüveggel felszerelkezve, majd miután együtt legyőztük a főgonoszt, velem maradt és ott voltunk ketten a „Podomban”. Megírtam neki, hogy bocsi, de lassan mennem kell, erre elkezdett fel alá rohangálni, egyre szomorúbb arckifejezéssel, majd az ujjait lefelé mutogatva folyamatosan bőgve. Erre én adtam neki egy nagy pofont, hatalmas vigyorral az arcomon mire ő is visszapofozott. Különböző mimikákat felvonultatva, perceken keresztül csak pofoztuk egymást és közben majd megszakadtunk a nevetéstől. Ez kérem szépen a LittleBigPlanet, mikor csupán az interaktív lobbyban (Pod) is képesek az emberek perceken keresztül jól érezni magukat, erre újra csak egy szó létezik: DÖBBENET!
 

A világ minden pontján akadnak bőven olyan kreatív elmék, akik pálya-, esetlegesen játékszerkesztésre adják a fejüket. Igaz, hogy az LBP2 csak pár napja jelent meg, mégis már több, mint 1 millió(!) custom cím szerepel a listán, amikből a legjobbakat maga a Media Molecule kiválasztja és egy külön menüpontban (MM picks) teszi elérhetővé. Ezek a pályák döbbenetesen jók, annyira, hogy olyan érzésünk van, mintha egy teljesen új játékkal játszanánk a pénzünkért. Az LBP 2 folyamatosan változik, állandóan megújul, sose tudhatod előre, hogy aznap milyen fantasztikus élményekben lesz részed, és a legjobb az egészben, hogy ezt a többi játékosnak köszönheted. Ezeket a pályákat természetesen értékelni tudod, rövid véleményt írhatsz róluk mellyel egyfajta mini Facebook-közösségi élményben lehet részed. Miközben persze a saját magad által legjobban kedvelt muzsikák szólnak a játék alatt. Igen-igen, Xboxon erre már a kezdetektől fogva lehetőségünk volt, bármikor bárhol hallgathattuk kedvenc muzsikáinkat. Ez a lehetőség végre megérkezett PS3-ra is, mondanom sem kell, milyen egyedi hangulatot kölcsönöz a cuccnak, mikor a kedvenc zenéid szólnak pályaszerkesztés, vagy az online mazsolázgatás közben! 
 

Direkt a végére hagytam, hogy a Move-val rendelkező embereknek adott még egy extra szolgáltatás (mintha nem lenne éppen így is elég): mégpedig a külön Move pályacsomag, ahol egy cimboránkkal karöltve, a TV előtt tudunk jó nagyokat szórakozni egymás segítésével. Az egyik játékos a kontrollerrel irányíthatja Sackboyt, miközben a másik amolyan istent játszva tudja segíteni társát az előrejutásban, különböző tárgyaknak az elmozgatásával, liftek működtetésével vagy éppenséggel egy hatalmas szörnynek a megetetésével. Klasszikus LittleBigPlanet, még egy ilyen kis kiegészítéssel is napokig el lehet lenni!
 

Persze, mint minden címnek ennek is vannak apróbb kellemetlen vonásai, vagy olyanok amiket nem sikerült kijavítani az első rész óta. Olyanok, mint a kicsit furcsa fizika (erről már mindkét korábbi cikkemben írtam), a még mindig csak 720p-s felbontás (az első rész egyike volt azon keveseknek, ami nagyon csúnya volt 1080p-ben a natív HD Ready felbontás miatt), vagy a frusztráló egyképernyős co-op játék. Ezek viszont már valószínűleg olyan mélyen benne vannak az alapkódban, hogy nehéz lenne rajtuk változtatni, vagy éppenséggel az is lehet, hogy nem is akarnak mivel lassan a játék stílusjegyeivé váltak. Nem tudom, majd a következő részben kiderül.
 

A LittleBigPlanet második része minden várakozásomon túlmutatott. Minden szempontból jobban sikerült elődjénél, tipikusan PS3-as exkluzív cím, olyan élményeket okoz a vásárlónak, amit meg kell tapasztalni ahhoz, hogy megértsük. Persze egy JRPG rajongó sose fogja megérteni, hogy mi a jó benne, de aki szereti ezt a stílust, az teljesen el lesz ájulva tőle. Örökérvényű, forradalmi, eredeti, egyedi, felejthetetlen…