Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor tíz évvel ezelőtt elindult a Total War-sorozat. Valójában sokak számára felejthetetlen élményeket nyújtott, egyszerűen azért, mert korábban sosem láthattunk ekkora seregeket valós időben, 3D-ben megütközni a képernyőinken. Abszolút lenyűgöző volt, és minderre csak rátett egy lapáttal a fantasztikus japán hangulat. Mert ugye nem felejtettük el, hogy a hosszúra nyúlt sorozat első része a Shogun volt, ami bizony a szigetország harcos oldalát mutatta meg nekünk, szamurájukkal, nindzsákkal és mindennel, ami ezzel kapcsolatos.
A Total War ezután hosszú diadalmenetbe kezdett, s habár számos területen fejlődött, a fejlesztőket láthatóan egy dolog érdekelte igazán: minél nagyobbak és látványosabbak legyenek a csaták. Aztán mindez, ha nem is ütött vissza, de azért a Medieaval környékén már lehetett érezni, hogy kissé kiveszett a spiritusz a szériából, s a Napoleon sem tett szert akkora népszerűségre, mint azt vártuk volna. Látta ezt a Creative Assembly csapata is, ezért úgy döntöttek, hogy egy kisebb kihagyás után visszatérnek oda, ami elindította őket a siker útján: a háborúktól feldúlt Japánba. Így készült el tehát a Shogun 2, bár amikor azt mondom, hogy elkészült, akkor úgy értem, hogy egyelőre bétafázisban leledzik, és majd március közepén kerül ki a végleges termék.
Nekünk pedig most lehetőségünk adódott betekinteni ebbe az előzetes bétaverzióba, mely arra hivatott, hogy az újságírók számára mutasson egy kicsit az anyagból. Ez azt jelentette, hogy lenyomhattunk benne néhány harci tutorialt, valamint egy rövidke gyakorlókampányt, amit arra szántak, hogy az újoncokat ráhangolja a Total War játékmenetre. Itt a Chosokabe-klán felett vehetjük át az irányítást, s amint azt a rövidke bevezetőből megtudjuk, a helyzet nem éppen tiszta a japán provinciák között, így a klánok közötti harc újra kiéleződik, az ország ismét totális háborúba csúszik. Ebben a kaotikus helyzetben kell megtalálnod a helyed, kiélezned vezetői és hadvezéri képességeidet, és uralmad alá hajtani a provinciákat.
Nos, a kampány felépítése mindenki számára ismerős lesz, aki tolta már korábban valamelyik Total War címet. Először persze a körökre osztott elven működő térképre kerülünk, ahonnan áttekinthetjük a birodalmat, meghozhatjuk a döntéseinket, mozgathatjuk csapatainkat, s egyáltalán, intézhetjük birodalmunk ügyeit. Az egész fantasztikusan hangulatos: a térkép nem látható részei japán-stílusú rajzokkal vannak kitöltve, a felderített területek pedig 3D-ben pompáznak. Minden egyes gomb, menü, vagy információs doboz a kornak megfelelő grafikai stílusban készült, és annyira egységes, átlátható és kezelhető, hogy az példaértékű.
Az első feladatunk természetesen néhány egység felbérlése lesz: ezek először a sztenderd lándzsás harcosok (yari ashigaru) lesznek, akiket parasztokból képeznek, és egy kör alatt elkészülnek. Mivel a Shogun 2-ben a körök az évszakokat jelölik, viszonylag hamar el tud telni egy év, de oda se neki. De nem az egyszerű lándzsások a legnagyobb ütőkártyáink: ahogy azt a bevezetőből megtudjuk, a Chosokabe-klán rendelkezik a legjobb, legpontosabb íjászokkal, így a következő feladatunk egy íjász-dojo felépítése lesz. Amint ez sikerült, máris elkezdhetünk íjász szamurájokat képezni, ám a játék nem hagyja, hogy túlzottan sokáig belefeledkezzünk a hadsereg vidám építgetésébe: párszor átadjuk a kört, és érkezik a felhívás, hogy probléma van, mert a nép lassan lázadozni fog a hatalmas adóterhek miatt. A tutorial félelmetesen hatékonyan mutatja be nekünk a néppel kapcsolatos képernyőt és a bevételeinket és adókat mutató felületet, ahol aztán gyorsan lehúzhatunk a sarcból egészen annyit, hogy mindenki boldog legyen.
Komolyan mondom, ez az egyik legjobban kezelhető körökre osztott stratégia, amivel valaha játszottam. Később aztán, ahogy birodalmunk gyarapodik kicsit, megkapjuk a lehetőséget, hogy kétféle irányba fejlődhessünk: ez a rendszer hangzatosan a Mastery of Arts nevet viseli, és vagy a Bushido útjára terel rá minket, amivel a hadseregünket tápolhatjuk, vagy a Chi útjára, amivel pedig a gazdaságot és a birodalom fejlődését forszírozhatjuk. Ha pedig harcra kerül a sor, akkor a már megszokott módon két lehetőségünk is adódik: vagy a gépre bízzuk, ami automatikusan lebonyolítja nekünk az ütközetet, vagy pedig mi magunk vívjuk meg a csatát. De a játék több lehetőséget kínál például akkor is, ha sikeresen legyőztünk egy ellenséges várost: akár azonnal ki is foszthatjuk, rengeteg zsetont bezsebelve ezzel, de meg is őrizhetjük, így például az ott felépített infrastruktúra érintetlen marad.
De nézzük egy kicsit a harcokat, úgyis ez az, amiért mindenki imádja a Total War-játékokat. Nos, a dolog nem sokat változott: továbbra is egy hatalmas, teljesen 3D-s csatatéren sorakozik fel a teljes seregünk, ami azt jelenti, hogy alkalomadtán akár több száz, vagy több ezer egység is megjelenhet és küzdhet egymás ellen. Az ütközet előtt meghatározhatjuk az egyes zászlóaljak pozícióját, de ha nem szeretnénk ezzel szöszölni, akkor most rendelkezésre áll néhány előre beállított harci felállás is, ami egy gombnyomásra berendezni nekünk a hadosztályokat. Az irányítás félelmetesen egyszerű a WASD és az egér kombinálásával, s egységeink száma, illetve morálja mellett már szinte csak arra kell figyelnünk, hogy megfelelően használják speciális képességeit. Ilyenből minden egység rendelkezik egy-két darabbal, az íjászok például tüzes nyilakat tudnak bevetni, amik nem csak pusztítóak, de még az ellenfél morálját is szépen hazavágják.
Bevallom, kissé szkeptikusan álltam neki a Shogun 2-nek: nem gondoltam, hogy jó ötlet visszatérni a múltba, és újra elővenni az egykor annyira sikeres japán témát. De, mint az kiderült, ennél jobb döntést nem is hozhattak volna a fejlesztők. A hangulat lenyűgöző, az anyag hihetetlenül játszható, összetett és mégis egyszerű. Ráadásul, ami a legfontosabb: végre egy Total War, ami nem arra koncentrál, hogy nagyobbá és látványosabbá váljon, hanem egyszerűen arra, hogy jobb játék legyen. Úgy érzem, a Shogun 2-nek ez maradéktalanul sikerült, még úgy is, hogy messze nem ismerjük még a végleges változat összes lehetőségét. Persze a márciusi megjelenés után visszatérünk majd egy teljes teszttel, addig is, maradjatok velünk.
Kapcsolódó cikk
Azért, ha nem lettek volna hazafiak/hazaszeretők, akkor sokan már a csata közben (amikor már látható volt, hogy nincs semmi esély) elmenekültek volna, de ők harcoltak a végsőkig. Ez nem a 300 c. filmből, hanem a törióráról maradt meg.
A játék meg már nagyon jöhetne, bár nekem a Rome volt a kedvencem, abból is a Barbarian Invasion (irdatlan mennyiségű hun lovassal lerohanni és eltaposni az ellenséget, annak nincs párja).
Ez baromság, a majdnem legyőzte az orbitális túlzás, semmi esélyük nem volt a győzelemre, az volt a céluk hogy feltartsák a seregüket amíg odahaza felkészülnek, nem reménykedtek a győzelembe, tudták hogy mind meghalnak és a hazafiasságuk adott nekik erőt hogy feltartóztassák az ellenségeiket és dicsőséges halált haltak
A King Arthur 1 is nagyon tetszett.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.