Dungeon Siege 3 előzetes

Jeyne Kassyndar, a bájos fiatal királylány – helyesen, vagy helytelenül – a tétlenkedő 10. Légiót hibáztatja azért, mert hagyták az öreget elpatkolni, ezért bosszút forral, hatalmas seregének élén elindul, hogy módszeresen levadássza a bujdokoló hazafiakat. Nem elég, hogy jó pár frakció torzsalkodik a királyi trónért, még egy rég elfeledett gonosz hatalom is öntudatra ébred, mérhetetlen gyűlölettel és pusztításvággyal felvértezve végleg letarolja a birodalmat. Hősünk, Lucas Montbarren, egy néhai 10. Légiós fia, aki egészen kiképzése végéig száműzetésben élt, táboruk folyamatosan költözött egyik helyről a másikra, de még mindig hisz abban, hogy a Légió visszanyeri dicsfényét, mint a legnagyobb és legerősebb szárazföldi hadsereg. Ám Jeyne haragja Lucas táborát sem kerüli el: emberei rájuk fognak találni. Egy Odo nevű arc figyelmezteti a fiút arra, hogy egy sokkal sötétebb fenyegetés veszélyezteti Ehbet, és arra kéri, kutassa fel a Légió megmaradt tagjait, majd egyesítsék erőiket, hogy a királyság újra visszanyerje jól megérdemelt békéjét. Innen indul a mi kalandunk. 


Áldásával és tanácsaival a Dungeon Siege-sorozat megálmodója, Chris Taylor és csapata, a Gas Powered Games is besegít a fejlesztést végző Obsidian Entertainmentnek, a folyatások mesterének. Könnyű dolguk volt, elvégre már bejáratott címeket varázsolhattak még innovatívabbá, de ez egyben hálátlan feladat is, hiszen egy Neverwinter Nights 2-t, vagy egy újabb Falloutot nem könnyű úgy prezentálni, hogy a bombasiker előd után is fogyaszthatóvá váljon. Ez viszont az első alkalom, hogy egy korábban PC-exkluzív saga következő lépcsőfokát mindhárom nagyobb platformra elhozzák, egérről és billentyűzetről kontrollerre váltani olyan, mint vonalzóval puncit rajzolni: lehet, de felesleges. 


A játék hős-központú, viszont a karaktergenerálásánál nem lesznek osztályok. Kinézet, farpofa, szőrzet, bőrszín választható, viszont Lucas a későbbiekben felmutatott harci stílusai révén sorolható be egy-egy kasztba, ami már egyértelműbb. Könnyűszerrel forgathat egy-, vagy kétkezes kardot, ugyanakkor a gyógyításra és védekezésre is szánhat skillpontokat, s akkor kapuk egy paladin-szerű alteregót. Szóval, ha elszánt, csekély intelligenciájú kardforgatót preferálunk, akkor nyugodtan vitézkedjük a közelharci rítusokban. 


Már a korai szinteken is elérhető  három speciális kunszt, majd további hat nyílik meg a magasabb szinteken. Pajzsunkkal például felöklelhetjük az ellenséget, míg kétkezes fegyvert markolászva durvább sebzések vihetők be. Örök ájtatos képű gyógyítók számára a folyamatos kitéréssel regenerálhatjuk egészségünket – mókás lehet folyamatosan jobbra-balra szánkázni el az ellenség suhintása elől, mint ha részegesek lennénk. Kizárólag egy fókusz-sáv feltöltődöttségével aktiválhatjuk a speciális támadásokat, s ez a sáv folyamatosan csökken, ha éppen nézelődünk és nem harcolunk. Bár sokakat el kell keserítenünk, a Dungeon Siege 3 nem rendelkezik olyan stratégiai mélységekkel karakterfejlődés tekintetében, mint a Diablo, de nem is ez volt a cél. Inkább akciójáték az Obsidian gyermeke, mint szerepjáték – aki ezt nehezményezi, várja meg a Blizzard időzíthetetlen bombáját. 


Maga Nathan Davis producer is rávilágított arra, hogy a zsáner darabjaiban milyen megmagyarázhatatlan élvezetet kelt különféle ládákat, hordókat összetörni a szép zsákmány fejében, olykor még a mellékküldetések is egyfajta passzív függést váltanak ki a mindenre kiterjedő végigjátszásra törekedőknek. Nos, a lootolás fontos, kényszer minden értéket sejtető tárgyat összetörni. Ha ráakadunk a kardra, rájövünk, az Obsidian nem is törekedett frappáns neveket aggatni a megszerzett javakra, a szóban forgó fémet csupán „Deadly Greatswordnak” nevezik. Ámbár minden így fellelhető cucc véletlenszerű, karakterük szintjéhez igazodnak, nem futunk bele olyan esetbe, hogy még nem vagyunk annyira képzettek, hogy a kezünkbe vegyük. Az olyan ritkaságokat, melyek nem teremnek minden bokorban, kézzel helyezik a fejlesztők a játékba. Mondjuk olyan végtelen újrajátszhatósági értekkel nem fog rendelkezni, hogy komolyabb késztetést érezzünk iránta, de az értékes jutalmak mindig ugyanott lesznek. 


Harcnál bármikor válthatunk egy-, vagy kétkezes fegyver között, netán a védekezésre is rágyúrhatunk, ha szorul a hurok Lucas nyakán. Persze a távolsági fegyvereket preferálók számra is több lehetőséget kínál a játék. Emellé társul ugye a három speciális támadás, a pajzzsal való öklelés. Az összpontosítás nagyon fontos, ebből építkezik a gyors életerő-visszaállító varázslat, vagy a bonyolult támadássorozatok kivitelezése. Mehetünk előre is, nem törődve testünk épségével, vagy folyamatosan hátrálhatunk is a sebeinket nyalogatva. Tőlünk és az adott szituációtól függően. Varázstudó ellenségek, hozzánk hasonlóan vörös aurával rendelkeznek, előbb ezeket kell szétoszlatni ahhoz, hogy ténylegesen fájdalmat okozzunk. Későbbi szinteken boszorkányokba és élőholtakba botlunk, embert próbáló lesz a túlvilági energiák leküzdése. Minden karakter kilenc képességgel rendelkezik, és két ágon fejlődhetünk tovább pontjaikat elosztogatva. Agresszívebbek részére nagyobb buffok és újabb támadómozdulatok nyílhatnak meg, vagy a régebbiek durvább változata, gyógyítóaknak gyorsabb regenerálódás a jutalma. Nincs értelme mindenhova csempészni pontokat, mert ha nem lesz markáns az irány, fabatkát sem érne a hősünk. Szintlépésnél egyszerűen, egyetlen gombnyomással előcsalhatjuk az erre szolgáló menüt. 


Feargus Urquhart, az Obsidian elnöke szerint meg kellett találniuk a megfelelő egyensúlyt az egérrel való kattintgatás és a kontrolleres terelgetés között. A Dungeon Siege-nek meg kell változnia ahhoz, hogy felnőjön egy multiplatform kiadáshoz. Szó sincs arról, hogy egy Ninja Gaiden, vagy egy Devil May Cry-hoz hasonló akciójátékká alakítsák a címet, de nem akarták azt se éreztetni, hogy kicsúszik az ellenőrzésünk arról a játék, viszont sok kombóval találkozunk a csetepaték során. A blokkolás és a vetődés nem kimondottan RPG-s képességek, mégis benne lesznek a játékban, ha másért nem is, a látvány kedvéért biztosan. Ha valamit el akarunk sütni, csak megnyomjuk a megfelelő gombot. Az úriember elmondása szerint jól fog működni és használható is lesz a tősgyökeres PC-sek számára is. Az egérrel történő célzás a konzolos verziók miatt jóval elnézőbb lesz, mint korábban, ahogy az ellenség a közelünkbe ér, máris suhinthatjuk a kardot. A fanyalgók számára is jó hír, hogy a PC-s interfész is gyorsan működik, könnyedén hozzáférhetünk képességeinkhez, gyorsgombok nélkül is. 


Természetesen baráti kapcsolatokat is táplálhatunk majd a velünk tartó hű fegyverhordozóinkkal, de nem olyan bonyolult formában, mint a Dragon Age, vagy a Mass Effect esetében, hiszen itt mégiscsak a henten van a hangsúly. Perverzebbek nem tudják addig becsmérelni társaikat, hogy azok duzzogva elhagyják a partit. Lesz viszont alkalmunk döntéseket hozni, melyek meghatározzák karakterünk személyiségét: lehetünk megbocsátóak, bosszúállók, hűségesek vagy gyakorlatiasak csatlósainkkal szemben, akik a nemes gesztust értékelik és hűségesek maradnak hozzánk, kihúznak a csávából szorult helyzetben. Olykor olyan helyzetbe kerülünk, amely felbolygathatják egyes társaink hitvilágát, nem lehet mindenki egyszerre boldog egyszerre. Bárhogy teszünk, az mindig hatással lesz képességeinkre, más és más visszajelzést kapunk társainktól a kaland folyamán és könnyedén mindez kihatással lehet a végkifejletre is. Szexről még egy szót sem szóltak a fejlesztők, kár, pedig Jeyne igen duzzadt lélekkel rendelkezik.


Mutliplayert tekintve a Dungeon Siege első két része sose tudott felnőni a Diablókhoz, de most minden adott ahhoz, hogy ez a kényes helyzet megváltozzon. Az online háttér megfelelő, stabil kialakítására az Obsidian már letette a nagyesküt, bármikor becsatlakozhatunk egy éppen folyó kalandba, akár gamepaddel PC-n is, kooperatívan, míg haverunk éppen a billentyűzetet püföli. Csak ne legyen abból galiba, hogy az ellenség után maradt zsákmányból kinek mi jusson. 


Kicsit nagyképű kijelentés lenne rámondani a Dungeon Siege 3-ra, hogy az akcióelemek még az RPG-s részt is elnyomják; a harc látványos, az Obsidian kimondottan szerepjátékokra kifejlesztett Onyx Engine-je távolról gyönyörű, közelről icipicit szögletes, a varázslateffektek pedig masszív fényjátékkal bűvölnek el mindenkit. De azért mi még mindig a mélységet szeretjük: a harci stílusok közti keveredés számos stratégiázásra ad lehetőséget, az ellenség különböző színekben pompázó aurája más és más modort követel meg. Taktikázásra igen is van lehetőség, pláne ha követjük hősünk fejlődését is, nem csak vaktában kaszabolunk. Bizton állíthatom, hogy a konzolos verziók meglétével lesznek megkötések, mégis a Dungeon Siege 3 egyeduralkodó lehet az akció-RPG-k sok selejtet felvonultató felhozatalában. Legalábbis a Diablo 3-ig. 2011. május 27-én Ehb királyságának sorsát rendbe tehetjük PC-n, Xbox 360-on és PS3-on.

Kapcsolódó cikk

• Dungeon Siege III teszt