Puzzle Dimension villámteszt

Mindig is nagy becsben tartottam a PS3-as arcade játékokat, lassan olyan gyűjteményem van belőlük a HDD-n, hogy el se férek tőlük. Itt van nekünk egy újabb gyöngyszem, a Puzzle Dimension. Ez tulajdonképpen egy klasszikus elemeket felvonultató logikai játék; azok akik nagy múlttal rendelkeznek ebben a műfajban talán kissé elhúzzák majd a szájukat, hiszen olyan nagyon sok újat nem fog nyújtani nekik. De valahol mégis kellemes bizsergés fogja megtölteni a mellkasukat, hiszen ez bizony tényleg egy klasszikus, abból is a jobbikfajta.


Kezdjük talán azzal, hogy a játék közben olyan muzsika szól, ami félelmetesen emlékeztet minket a hősidők nyolcbites dallamaira. Vagy éppenséggel ott van a grafika, ami igaz, teljes mértékig 3D-s és forgatható, mégis mind az összegyűjtésre váró virágocskák, mind pedig a minket körülölelő környezet amolyan oldschool, pixeles módon lettek megrajzolva. A készítők egyértelműen azt akarták velünk érzékeltetni, mintha visszamentünk volna az időben. A kérdés már csak az, hogy vajon a zizegő zene és a ricegő grafika mellett mi az, amivel képesek lennének versenybe vonulni a manapság igencsak telített csillogó-villogó játékpiacon. Bizony nem maradt más, mint maga a játékélmény. Aki ezt tartja a legnagyobb becsben, az nem fog csalódni, hiszen a Puzzle Dimension ezen a vonalon a legerősebb.


Mindenkinek erősen tanácsolom a tutorial végigtolását, ahol megismerkedhetünk a legalapvetőbb szabályokkal – olyanokkal, mint hogy nem lesz idő, mely feszélyez minket, a kamera folyamatosan követi mozgásunkat, illetve képesek leszünk időnként ugrani. Nagyon jópofának tartottam, hogy ellentétben a megtanultakkal, rögtön az első világon olyan akadályokkal fogunk találkozni, mint a „lábunk” alatt összeomló platformok, vagy olyanok amiken folyamatosan csúszva nem tudunk majd megállni. Szóval a kihívással nem lesz gond, mert ez bizony logikai játék a javából.


Célunk egyébként rendkívül egyszerű: adott lesz egy szép kis egyiptomi díszekben pompázó gömb, amivel csupán annyi a dolgunk, hogy minden egyes virágot felvegyünk vele az adott pályán. Ez így első olvasásra nagyon könnyűnek tűnik, a kérdés már csak az, hogy vajon ki lesz képes már az első világon átverekedni magát. Előre szólok: nem sokan.


Aki szereti a végtelenül egyszerű játékokat, amik csupán azért készültek, hogy a sok feles és sör mellett valamilyen szinte építsük is agyunkat, ne csak pusztítsuk, annak ez a kis játék nagyon sok örömet fog okozni. A kérdés már csak az, hogy vajon téged érdekel-e az ilyen építő jellegű játékélmény?