XCOM: Enemy Unknown előzetes

Ráadásul mindezt úgy sikerült elérnie, hogy átlátható és játszható maradt. Furcsa, de egyben valamennyire érthető is, hogy néhány közepesen gagyi próbálkozás után nem nagyon készült igazi, AAA-kategóriás folytatás. Egészen mostanáig. Az UFO: Enemy Unknown indította el a legendát, majd pár hónappal később már érkezett is folytatás, melybe időhiány miatt nem tudtak igazi újdonságokat beletenni. A környezet megváltozott: míg az első részben a felszínen harcoltunk az Földet leigázni próbáló idegenek ellen, addig az UFO: Terror From the Deepben a rosszarcú földönkívüliek már a víz alól próbálták megnyerni a háborút.


A grafika komolyabb lett, a hangulat, ha lehet, még sötétebb és baljósabb. És azok a zenék, azokat sosem lehet elfelejteni. Egy-egy küldetés simán kihozta belőlünk az ebédet az első fertályon, nem is volt szükség hosszas emésztésre. Mindenki legnagyobb örömére pár nappal az újév megkezdése után érkezett a jó hír: a Civilization-sorozatért is felelős legendás Firaxis titokban már egy ideje dolgozik az UFO (később, a PlayStation-verzió megjelenésével X-COM) feltámasztásán. Ráadásul, nem egyszerűen megfogták a nevet, s átültették azt valami könnyen fogyasztható, végletekig leegyszerűsített akciójátékba, hanem elmondták: igyekeznek minden tekintetben hűek maradni az eredetihez, néhány elem újragondolásával, a kezelhetőség modern szintre hozásával azt az élményt szeretnék visszaadni, ami sokunk számára meghatározó volt játékos pályafutásunk alatt. Hölgyeim és uram: ez az XCOM: Enemy Unknown, s abból, amit eddig tudunk róla, minden esélye megvan arra, hogy elnyerje szeretetünket. S amit tudunk róla, az lentebb következik.


Először is, érdemes elmondani, hogy a 2K Marin által fejlesztett, tavaly bejelentett XCOM FPS továbbra is él, ám a megjelenési dátuma egyelőre bizonytalan. S mivel az Enemy Unknown piacra dobását még idén tervezik, nem valószínű, hogy egy évben két XCOM játék jelenne meg. A történet is más periódusban, de a készítők szerint azonos világban játszódik: az FPS-ben még nagyon a dolgok elején járunk, az idegenek még éppen csak titokban támadgatják az Egyesült Államokat, míg az Enemy Unknown, a korábbi részekhez hasonlóan, már a teljes invázió idején veszi kezdetét. 16 állam létrehozza az XCOM néven futó szervezetet, akiknek feladata az ellenséges támadások elhárítása, a harc felvételéhez szükséges felszerelés kifejlesztése, és a világ különböző pontjain lezajló UFO-támadások visszaverése.


Ahogy az eredetiben, a különböző támogató államokat ezúttal is boldoggá kell tennünk azáltal, hogy nem engedjük a földönkívülieket szabadon randalírozni a területükön. Az országoktól különböző formában érkezhet a szponzoráció: míg az Egyesült Álamok például tetemes mennyiségű pénzzel járulhat hozzánk, addig Afrikából inkább nyersanyagokra számíthatunk. Bázisunk azonban már csak egy lehet, nem kell egyszerre többet kiépíteni és fenntartani, mint az eredeti részekben, viszont radarállomásokat építhetünk mindenfelé, valamint hangárokat is. Ha már a bázisnál tartunk, érdemes elmondani, hogy ezúttal már nem fentről látjuk és menedzseljük majd, hanem a képen látható oldalnézetből, s persze felhasználhatunk mindenféle idegenektől lopott technológiát is a telephelyünk turbózásához. Amennyiben a főbázisunkat támadás éri, a játék átvált a klasszikus taktikai felülnézetre.


Maga a játékmenet tehát továbbra is két részre bomlik. Az egyik a valós idejű menedzselős rész, ahol a világtérképet bámulva vehetünk tudomást az újabb ufótámadások helyéről, irányíthatjuk a kutatás-fejlesztést, kiadhatjuk a mérnököknek a gyártási feladatokat, tarthatjuk a politikai kapcsolatot a különböző támogató országokkal, s persze felvehetünk embereket. Felvételkor minden katonánk abszolút kezdő, később fejleszthetjük majd őket különböző irányokba, például faraghatunk belőlük snipert, vagy nehézgyalogost. A küldetések során aztán tapasztalati pontokat szerezhetnek, szinteket léphetnek, amivel fejlődnek tulajdonságaik, és új perkeket választhatunk nekik, amik megkönnyíthetik a harcot – ezeket mind itt, a stratégai résznél tehetjük meg.


Aztán, persze, ha az ufók lecsaptak egy ártatlan áldozatra, bevettek egy kisvárost, vagy csak véletlenszerű búzamezőket terrorizálnak, akkor már indítanunk kell csapatszállítónkat, a Skyrangert. A Terror from the Deep a brutális nehézségéről volt híres, és a Firaxis szerint komoly kihívásra számíthatunk az új Enemy Unkownban is, de szeretnék kicsit kevésbé szivatósra venni a figurát. Ez abban fog megnyilvánulni, hogy az ellenfelek nem fognak rögtön az érkezésünk után alánk dobni egy plazmagránátot, amiben meghal a csapatunk, valamint olyanra sem lesz példa, hogy amatőr katonánk már a szállítóhajóban pánikba esik, és szétlövi az egész brigádot. Később persze pánikba eshet, ettől függetlenül. A harc továbbra is körökre osztott formában zajlik, de az akciópontoknak búcsút mondhatunk: a fejlesztők szerint rossz és kényelmetlen megoldás, hogy folyamatosan számolnunk kell a pontokat, így most minden emberünk két cselekvésre képes egy körben: vagy mozog, és aztán megint mozog, vagy mozog és lő.


A snipereknek viszont egy teljes körön át fog tartani a célzott lövés (ezt egy perkkel lehet később csökkenteni), illetve a tárazás is egy teljes kört fog igénybe venni, így érdemes alaposan megfontolni, hogy mikor és hol csináljuk. A nehéztüzérség képes zárótüzet nyomni egy adott helyre több körön át, ám ez azt fogja eredményezni, hogy utána több körön keresztül kell majd újratöltenie. Azt viszont továbbra is megcsinálhatjuk, hogy a két cselekvési lehetőségünkből meghagyunk egyet, őrszem üzemmódba állítjuk katonánkat, aki aztán magától csuklóból rálő arra, aki eléje keveredik, illetve az alapnak számító féltérdre ereszkedés és fedezékbe húzódás továbbra is a harcok alapjának számítanak. A küzdelmek során embereink megsérülhetnek és meg is halhatnak, illetve a környezet is rombolható. A különböző fegyverek azonban fix töltényekkel érkeznek, azokat már nem variálhatjuk, illetve tárakat sem kell már elpakolnunk embereink hátizsákjába – tipikus példája annak, hogy a Firaxis miként veszi ki a játékból az egyáltalán nem fontos, hanem inkább idegesítő apróságokat. Tankokat viszont továbbra is gyárthatunk és vihetünk magunkkal, nagy tűzerőt képviselnek és fedezéknek is használhatók, de ha elpusztulnak, akkor annyi, készíthetjük a következőt.


A küldetések egyébként véletlenszerűen generáltak, így sosem találkozunk majd két egyformával, egyedül néhány, a sztori szempontjából fontos misszió lesz fix, ezeken pedig átvezető jeleneteket is kapunk. Különböző world eventek is megjelenhetnek véletlenszerűen: a GameInformer például azt hozza fel példának, hogy Japán már az invázió előtt kifejlesztette a lézerfegyvert, mert fenyegetve érezték magukat. Az ellenfelek elhelyezkedése is mindig más lesz, s habár a rosszarcúakról egyelőre nem tudunk túl sokat, az biztos, hogy a sectoidok és a mutonok visszatérnek, valamint a képeken látható öltönyös figurák is idegenek – ők a Thin Man fajtábl származnak. Az mindenesetre biztos, hogy az idegeneknek is meglesznek a maguk saját perkjei, és visszatér mindenki kedvence, a pszionikus irányítás is.


Az XCOM: Enemy Unkown az idei év végén jelenik meg, PC-re, PS3-ra és Xbox 360-ra, a PC azonban teljesen átalakított, feljavított kezelőfelületet kap – fejlesztők a Dragon Age: Origins PC-s és konzolos verzióit hozták fel példának. Az eddig kiadott képek alapján a grafika nem tűnik nagy eresztésnek, de lássuk be, nem is ez a lényeg. Úgy tűnik a játékmenet is rendben lesz, a Firaxis ésszerűsít egy kicsit, kivág néhány érdektelen mechanikát, és valószínűleg majd pótolja azokat néhány érdekesebbel. A nagy kérdés az, hogy vajon sikerül-e visszaadniuk azt az egyedi hangulatot, amit az eredeti nyújtott? Ehhez viszont már meg kell várnunk a végleges játék megjelenését.

Kapcsolódó cikkek

• XCOM: Enemy Unknown teszt
• XCOM: Enemy Unknown exkluzív bétateszt