Binary Domain teszt

Válassza a jövőt! Válassza a sikert! Válassza az Amada Corporation legújabb katonai, háztartási, és termelőrobotjait! A hangzatosan csengő reklámszöveg bejárta már a világot, a japán óriásvállalat fémtestbe zárt mesterséges intelligenciái Alaszkától egészen Új-Zélandig mindenhol ott vannak. Tanítják a gyerekeket, védik az otthonokat, gondoskodnak arról, hogy az embernek ne legyen gondja többet az életben. Ám ez a szép és távoli utópia egy napon véres rémálomba csap át.


Megszegték a Genfi Egyezmény 21-es cikkelyét. Emberi külsőt adtak egy robotnak. Nem is egynek. Isten tudja, mennyinek. Hús és vér borítja testüket ezeknek a köztünk szunnyadó fenevadaknak, úgy élnek, mint bármelyikünk, dolgoznak, esznek, szeretkeznek, alszanak, még csak nem is tudják, hogy mik ők valójában. Úgy lettek programozva, hogy azt higgyék magukról, emberek, hogy aztán egy napon alkotójuk aktiválja igazi énjüket, és beteljesítse gonosz terveit. A titok viszont napvilágot látott, a világ nagyhatalmai pedig most egy különlegesen kiképzett alakulatot küldenek Tokióba, hogy elfogják, és bíróság elé állítsák az őrült cégvezért.


A Binary Domainben egy fiatal amerikai tengerészgyalogos, Dan Marshall bőrébe bújva kell átverekednünk magunkat a robotika három törvényére immáron tökéletesen fittyet hányó gépseregen. Az öngyilkos küldetésen azonban nem leszünk egyedül, a Nagy Halászlén túlra elkísér minket a nehézgépfegyverek szerelmeseként ismert Big Bo, utunk során pedig több ügynök is csatlakozik hozzánk, a világ minden tájáról. Bemutatkozik a kínai titkosszolgálat gyönyörű amazonja, Faye, a brit MI6 taktikai specialistája, Charlie, illetve feltűnik még a színen egy angol, egy japán, és két francia tiszt is, minden küldetés elején választhatunk egy, vagy két társat magunk mellé, a többiek kerülőúton mennek.


A játék a Gears of War tökéletesre csiszolt játékmenetére épül. Aránytalanul nagy túlerővel szembe nézve fedezékek között kell előrenyomulnunk, miután megtisztítottunk egy helyszínt, már jön is a következő nagy összecsapás, pihenni egy percre nem fogunk. A csapattársak segítenek, ahol csak tudnak, előre küldhetjük őket, megparancsolhatjuk nekik, hogy várjanak hátul, vagy kérhetünk fedezett tüzet, míg mi a terem szélén megpróbálunk a bádogpofák hátába kerülni, nem szabad kifinomult, magas szintű taktikára számítani, de azért jó, hogy ott vannak. Izgalmas részlet pedig, hogy nem csak hotkeyekkel, de mikrofonnal is tudunk kommunikálni, a harctéren parancsokat lehet adni, az átvezető részeknél pedig beszélgethetünk, felolvasva a képernyőn látott A-B-C válaszok valamelyikét. S ez még nem minden. A válaszaink stílusától függ a csapattagok morálja, ha seggfejek vagyunk, akkor nem szívesen teszik kockára magukat értünk, ha viszont mindig jól viselkedünk, azzal a saját helyzetünk is könnyebb lesz.


A küldetések során három stukker, és egy csomag gránát lehet nálunk. A pisztoly végtelen tölténnyel van felvértezve, amolyan utolsó esélyt adva nekünk a túlélésre, a másodlagos fegyver egy egyedi, le nem cserélhető assault rifle, mely azon kívül, hogy darabokra szedi az acélt, egy különleges energiasugárral képes pár másodpercre megbénítani az ellenségeinket is, a harmadlagos fegyver pedig egy szabadon választható darab, csak rajtunk múlik, mi lesz az. Elvehetjük ellenségeink ellenünk használt eszközeit, találunk géppityut, sörétes puskát, csipát, aknavetőt a földön, minden helyzetben más fog jól jönni.


A lelőtt robotokért krediteket oszt a játék, melyet virtuális fizetőeszközként karakterünk és fegyverünk fejlesztésére, vagy tölténytárunk feltöltésére használhatunk fel. A pálya egyes pontjain ATM-szerű állomások vannak elhelyezve, csak ki kell választanunk, hogy mit akarunk, kötszert, skillt, fejlesztést, vagy ammót, majd pár gombnyomás után már fizettünk is, a játék végére alig pár golyóval a legnagyobb fenevadakat is leteríthetjük. S ha már a méretes robotoknál tartunk, említsük meg a főellenségeket is. Háztömb nagyságú óriáspókok, tomboló gorillarobotok, repülő gyilkológépek törnek életünkre minden fontosabb helyszínen, az öreg Amada nem adja könnyen a bőrét, ezeknek is megvannak a gyenge pontjaik, csak keresni kell őket.


Kellemes kikapcsolódást nyújt. A korábbi képek és videók egy csekély igényesség mellett készülő japán tucatjátékot tükröztek, Toshihiro Nagoshi, a Yakuza sorozat atyja viszont nem nyúlt mellé. A Gears of War játékmenet még mindig ütős tud lenni, az I Robot, a Terminator és a Blade Runner filmekből táplálkozó világ pedig magával ragadó. A külváros egy sötét lepratelep, családok élnek a mocsokban, harcolva a mindennapi túlélésért, a falakon belül pedig a csillogás, és a luxus az úr. A polgárok nem is sejtik, hogy mi folyik körülöttük, királyként élnek, s azt hiszik, ez a sok robot mind csak az ő kényelmükért dolgozik, ó balga népség, kapcsoltátok volna le őket még akkor, mikor lehetett. 


A grafika nem kiemelkedő, de nincs vele gond, a hangok közepesek, a 10 órás kampány pedig, még ha nem is nagyon emlékezetes, de meglepően szórakoztató. Összességében tehát az akció minőségére és töménységére különösebb panaszunk nem lehet, nagy baj viszont, hogy az olyan átlagos multiplayer módoktól eltekintve, mint a deathmatch, vagy a hordára hasonlító invasion, a játékot nem lehet többen nyomni. Nincsen benne co-op, pedig folyamatosan, minden pályán egyszerre többen harcolunk, a helyzet üvölt egy jó páros mókáért.


Jó játék lett a Binary Domain. Nem egy kiemelkedő alkotás, mindenből csak a biztonságos minimumot hozza, azt is összelopkodva más filmekből és játékokból, az eredmény viszont magáért beszél. Aki szereti a pörgős sci-fi akciót, s bejön neki a japcsi stílus is, az nem veszt semmit, ha legalább a demót kipróbálja. Ígérem, a teljes játék még annál is jobb!