Starhawk teszt

Egy távoli galaxisban, egy távoli bolygón, az emberiség egy új energiaforrásra lel, ami már a puszta látványával is teljesen elvarázsol minket. A gyönyörű kék fényben pompázó energiában rengeteg a potenciál, akár örökre képes lenne megváltoztatni az emberiség jövőjét. Nem is csoda, hogy megindul a háború a független kereskedők és a népét nehezen kordában tartó kormány között. A háború véres, hatalmas pusztítás veszi kezdetét, de ekkor még nem is lehetett sejteni, hogy egy újabb veszély fenyegeti a háború résztvevőit. Ugyanis a rift energiaforrást megközelíteni veszélyes dolog, megváltoztat, függővé tesz, majd végleg átalakít. Ekkor egy harmadik résztvevője is lesz a háborúnak, mégpedig a riftfüggő, agyatlan szörnyetegek serege, akik nem ismerik a félelmet, sem a kegyelmet, csak egy dolog számít nekik: a riftforrásuk megtartása, és annak minden áron való megvédése.


Főszereplőnk Emett, egy független fejvadász volt, az új üzleti forrásnak köszönhetően hamar összejött a pénz arra, hogy testvérével saját riftkutat nyissanak. De egy napon lerohanták őket, és mindent elvettek tőlük, majdnem az életüket is. Emett éppen, hogy csak túlélte a támadást, a testvérének nyoma veszett. Ő maga is átalakult, félig ember, félig szörnyeteg lett belőle, és innentől fogva már semmi sem számított, csak egyvalami érdekelte; a lehető legtöbb mutánson bosszút állni…


A Starhawk számomra az idei év nagy meglepetése volt, nem számítottam semmi különösre, hiszen a Warhawkot is csak akkor próbáltam ki, amikor a multi már elhalófélben volt. Tökéletesen látszik rajta, hogy a készítők mindent megtettek, hogy új játékuk a lehető legtöbb tekintetben felülmúlja elődjét, hogy kijavítsák azokat a hibákat, amiket korábban elkövettek. Ezek közül az első dolog maga a kampány, ami meglepően stílusos lett a maga módján, lenyűgözően színes és szép a grafikája, a manapság oly divatos képregényes átvezetőivel, remek szinkronszínészeivel és filmes zenei aláfestésével pillanatok alatt el fogja rabolni szívünket. Igaz nem nagyon lehet eredetinek nevezni, hiszen olyan, mintha kevernénk benne a legendás Firefly hangulatát, egy kis cowboyos Starcrafttal, egy kis meches Lost Planettel, Halo járművekkel és persze nagyon kis mértékben az eredeti Warhakwkkal is.


A meglepően kellemes játékélmény magával ragad majd mindenkit, főleg, mikor először lépnek képbe a stratégiai elemek. Ugyanis a Starhawk nem csak egy remek TPS lövölde, hanem emelett a legjobb RTS címeket idéző stratégiai játék is. Az földkörüli pályán repkedő társunk ugyanis bármikor képes ledobni nekünk valami kellemes kis csomagot, legyen az éppenséggel egy komplett bunker, snipertorony, vagy némi védelmet szolgáló automatalöveg - persze csak akkor, ha rendelkezünk ehhez elegendő rift energiával. A megfelelő mennyiséget kétféleképpen tudjuk megszerezni, egyrészt el kell foglalnunk egy riftcsomópontot majd rádobni egy finomítót, ami bizonyos időközönként hordók formájában termeli nekünk az energiát, vagy éppenséggel ellenfeleinket lemészárolva is hozzájuthatunk az éltető rifthez, mivel eme kék energia már mindenkit csúnyán megfertőzött. A kampány során lépésről lépésre fogják nekünk adagolni az építhető dolgokat, ahogyan a járművekkel és a fegyverekkel is alaposan meg fogunk ismerkedni. A szépen lassan nehezedő történések el fogják hitetni velünk, hogy mekkora királyok vagyunk, úgy érezzük majd, már mindent tudunk, jöhet a multi, nem állhat senki az utunkba. Ekkor még nem tudjuk, mekkorát tévedtünk.


Ugyanis a kampányos élményeken felbuzdulva elég lesz csupán egy meccset tolni multiban és rögtön rájövünk majd, hogy itt bizony nem úgy történnek az események, mint ahogyan azt vártuk. Egyrészt sokkal nehezebben jutunk hozzá energiaforráshoz, mivel a 32 játékos hatalmas csatatérben már annak örülhetünk, ha két percnél tovább életben maradunk. Másrészt se az épületek, sem pedig a járművek nem olyan erősek, mint a kampányban, ellenfeleink pillanatok alatt lerombolnak és lelőnek mindent és mindenkit, és egy idő után azon vesszük észre magunkat, hogy gyalogosan, hagyományos módon próbálunk életben maradni, ami ugye egy ilyen játékban nem tűnik túl logikusnak. Első körben egy alapos optimalizálásra lenne szükség a készítők részéről, kicsit jobban átgondolni, hogy minek mekkora legyen az életereje aztán pedig – ami már csak a mi dolgunk – alaposan bele kell tanulni az irányításba, az épületekbe, mi hogyan működik, mit hova kell rakni, szóval sokkal jobb stratégának kell lennie annak, aki igazán érvényesülni akar. Pont ez a csapdája ennek a remek játéknak, ugyanis itt nem elég villámujjú mesterlövésznek lenni, itt gondolkodni is kell és rendesen meg kell tanulni az alapokat. Ez egy olyan folyamat, amihez időre van szükség, és azok, akik később csatlakoznak a csatatérhez, erős hátránnyal fognak indulni a többiekkel szemben, tehát sokan hamar vissza fognak lépni a sikerélmény hiányában.


A gearses hordaszerű co-op móka viszont ennél jóval kellemesebb élményeket tartogat a számunkra, viszont sajnos ide is alapos játékismeret és ha lehet, egy összeszokott csapat szükségeltetik, ugyanis ha hagyjuk, hogy véletlenszerűen besorsoljon minket valahova, hamar szembe fog jönni a game over felirat. Szóval, mint minden ilyen típusú játékban, itt is egységben van az erő, érdemes cimborákat szerezni hozzá és egymással kommunikálni. De alapjában véve eleinte ez sokkal élvezetesebb mókát ígér majd, mint a káoszszerű multi.


Elképesztően élvezetes, izgalmas, ámbátor sajnos nagyon rövid kampány, sok-sok óra élvezetet nyújtó co-op lövöldözés, és egy túlságosan nehéz és összetett multi, aminek a megtanulásához sok idő kell. A csata hevében gyakran kellemetlenkedő irányítás, kicsit kevés fegyver, remek látvány és zenei aláfestés. Egy szuper „folytatás” ez, ami igazából teljesen megreformálta elődjét. Ez lenne röviden a Starhawk, nagy meglepetés volt a számomra és mindenkinek csak ajánlani tudom, főleg olyan gémereknek, akik nem adják fel könnyen és képesek kitartani a végeredmény érdekében. Mert ha sikerül, akkor olyan különleges és egyedi élményekben lesz részed, amihez foghatóval még nem igazán találkoztál.