Payday 2 teszt

Az első Payday az a fajta meglepetés volt, amikor egy lepukkant, farmgazdálkodással foglalkozó, általános iskolát végzett amerikai váratlanul eléd lép, és le tud vezetni egy harmadfokú egyenletet. Persze, lehetett mondani, hogy a játék valójában a Left 4 Dead koppintása volt új környezetbe helyezve, és ez igaz is. Ugyanakkor annyira élvezetes és vicces volt, annyira szórakoztató, hogy teljesen elfelejtettük a kissé csúnyácska külsőt, a nem igazán működő mesterséges intelligenciát, és a tetemes mennyiségű bugot. Az eredeti megjelenése óta azonban eltelt pár év, így felmerül a kérdés, mit tudott kezdeni a folytatással az Overkill Software úgy, hogy a fejlesztésbe még a legendás Starbreeze is besegített.


Nos, első ránézésre nem sokat. A játék még mindig elég ronda, továbbra is alacsony költségvetésűnek néznek ki (és valószínűleg az is). A karaktermodellek nem éppen részletesek, a környezetet elmosódott textúrák tarkítják, az animációk pedig messze vannak a mai csúcstól. Aztán pedig elérkezünk (újra) a mesterséges intelligenciához, ami – ha nem is annyira, mint régen – továbbra is elég rossz. Az alapvető dolgokat meg tudja csinálni: képes rendőrökre lövöldözni ha kell, és feltámasztani a halott csapattagokat, de ennél sokkal többet nem várhatunk el tőlük. Nem segítenek be a küldetés céljának teljesítésébe, nem tudja kezelni a fúrót, amivel feltörnénk a széfet, és nem hordozza a pénzt a menekülő furgonig.


Ez persze azt jelenti, hogy a Payday 2-nek két arca van. Az egyik az, amikor egyedül, a mesterséges intelligencia segítségével próbálunk végigmenni rajta, és ez ugyan lehetséges, de nem ajánlott. Ha ugyanis leragadunk ennél, sosem tudjuk meg, milyen is valójában a játék. A Payday 2 alapvetése továbbra is az, hogy négy rosszfiú követ el mindenféle bűntényt, bár ezek tetemes része továbbra is rablás lesz. Az anyag pedig úgy mutatja meg a jobbik arcát, ha mind a négy karaktert egy-egy játékos irányítja, és akkor mutatja meg a legjobb arcát, ha mindegyiket egy-egy barátunk, ismerősünk kontrollálja. Vagy legalább olyan valaki, akivel értelmesen lehet beszélni, követi a taktikát, nem csap zajt, és nem lő hátba feleslegesen civileket.


Még azonban így is kell várnunk egy jó ideig, míg a Payday 2-t igazán úgy játszhatjuk, ahogy azt alapvetően kellene. Kaptunk ugyanis egy elég részletes fejlődési rendszert, ahol szinteket lépve új képességeket és fegyvereket szerezhetünk, folyamatosan fejleszthetünk. Ezúttal a megszerzett pénz már nem váltódik át tapasztalati ponttá, a kettő külön van: a zsetont a felszerelésre, a tapasztalatot pedig képességeinkre tudjuk költeni. És míg alacsonyabb szinteken sokszor nincs más választásunk, mint egy bizonyos idő után kőkemény tűzharcba keveredni mindenkivel, aki nem mi vagyunk, addig magasabb szinteken már olyan lehetőségek állnak rendelkezésünkre, melyek lehetővé teszik a hatékonyabb lopakodást.


Itt van szükség a tapasztalt és normális társakra, akik segítségével olyan jól kivitelezett rablásokat lehet végrehajtani, hogy utána percekig sikongatunk örömünkben. A kivitelezésben segít a négy karakterosztály bevezetése is. Az Enforcer a tank helyi megfelelője, akkor kerül előtérbe, ha már komoly tűzharcba keveredtünk a rend erőivel, sok sérülést tud bekapni, és nagy sebzést tud kiosztani. A Technician, vagy a technikus aknákat helyez el, lövegeket tesz le, és hatékonyan fúr meg dolgokat. A Ghost a nevéhez méltóan a lopakodásban jártas, és könnyebben elkerüli, hogy idő előtt leleplezzék. Végül pedig itt van nekünk a Mastermind, amely a jónép kezelésében jártas, és a Stockholm-szindrómát bevetve maga mellé tudja állítani az engedetlen túszokat.

Jó hír, hogy a küldetések száma erősen meggyarapodott, körülbelül 30 fajta közül választhatunk. Kevésbé jó hír, hogy mindezt a Crime.net néven futó felületen tehetjük meg, ami egy kicsit kaotikus. Egyrészt több verziót is látunk rajta ugyanabból a küldetésből, ezek nehézségben különböznek, és persze minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb a jutalom is. Azonban a vállalható munkák folyamatosan eltűnnek és megjelennek, ami egy kicsit átláthatatlanná teszi az egészet, egy sima lista talán jobb lett volna, ahonnan ki tudjuk pontosan választani, mit is szeretnénk. Remek ötlet viszont, hogy egy-egy meló most már több napos is lehet, és csak az egész végén kapunk fizetést. Például először ellopunk egy festményt, amit aztán eladunk egy kereskedőnek, csak hogy előtte kamerát rejtettünk bele, így el tudjuk lopni annak a politikusnak a pénzét, aki megvette a műalkotást.


Ha a Payday 2 felett megfelelően állnak a csillagok, akkor nincs kétség afelől, hogy jelenleg az egyik legjobb kooperatív többjátékos shooter. Ha megfelelőek a csapattársaink,  ha kialakul a szituáció, ha nem veszi be a biztonsági őr, amikor beszólunk a megölt társa rádiójával, ha túszokat ejtünk, hogy elbírjunk a megérkező SWAT-egységgel, ha húzunk egy szoros menekülést… akkor megkockáztatom, hogy a Payday 2-nek igazából nincs párja. Kár, hogy emellé még mindig egy nagyon puritán prezentáció társul, és kár, hogy úgy igazából nem fejlődött a játék számos ponton, amit ennyi év után alapvetően elvárnánk. Ezektől függetlenül azonban kötelező mindenkinek, aki szereti a kooperatív FPS-eket.