How to Survive teszt

A francia Eko Software pár hete Xbox 360-ra, PlayStation 3-ra és PC-re kiadott, Wii U-n is melegítő játéka, a How to Survive nem sokat lacafacázik, amint átvergődtük magunkat a letisztult, végtelenül minimalista menürendszeren, egy repülőgép-szerencsétlenség egyedüli túlélőjeként tápászkodunk fel egy ismeretlen sziget homokos partján. Nincs nálunk sem étel, sem ital, sem semmiféle fegyverként használható eszköz. Nem telik el sok idő, és az is kiderül, hogy nem vagyunk teljesen egyedül, egy zombik által összeharapdált fickó kéri a segítségünket, elszalajt minket némi gyógynövényért. Így kapjuk a további feladatokat is emberektől, sőt időnként majmoktól is, és ekképpen tanuljuk meg a különféle dolgok azonosítását és használatát is. Miután sikeresen teljesítjük az első küldetést, és nyaggatjuk még kicsit a sebesültet, elküld minket egy menekülésen munkálkodó barátjához, és hálából ad nekünk egy botot. Ez lesz az első, ráadásul kezdetben az egyszerűsége ellenére is egész hatékony fegyverünk.

A nem forgatható, kicsit bedöntött, fix kamera által elénk tárt terep ugyan háromdimenziós, és viszonylag rendben van, a bokrok, fák, házak és sziklák kimagasodnak, a víz a partot nyaldossa, de mindez nem valami változatos, ugyanakkor a játék nem is a látvánnyal akarja megnyerni magának a vásárlókat. A négy részből álló szigetcsoport minden tagja egy-egy kisebb labirintus, a bejárt szakaszok a kistérképen is láthatóvá válnak, néhol akadnak emelkedők, magasabb szintek is, de a dzsungelben bóklászós rendszer alapvetően a Sabre Wulfot idézi. Idővel néhány akadályt is lebonthatunk a szabadabb közlekedés végett, a bokrokat például kivághatjuk machetével, vagy felgyújthatjuk fáklyával.

A kontroll lényegében twin-stick shooter alapú, annyi különbséggel, hogy míg a bal karral minden irányba mozoghatunk, a jobbal nem támadunk rögtön, csak célzunk, ez logikus is, tekintve, hogy eléggé be kell osztanunk a szűkös muníciót. Rövidesen bele is botlunk az első néhány zombiba, melyeket sok ezer további követ majd, gyakran hatalmas csoportokba verődve, végtelen számban termelődnek újra mindenhol. X360-on valamiért megváltoztathatatlanul az RB-re került a konkrét támadás, ez nagyon ritka, ezért nem igazán áll kézre, hasonló probléma, hogy a tárgylista gyakran áll vissza az egészségügyi csomagra, miután szert tettünk egyre, így könnyű véletlenül is elpazarolni.

Mivel az idő telik, és a napszakok váltják egymást, rövidesen elérkezünk az első éjszakánkhoz, amikor a Minecrafthez hasonlóan a különösen durva szörnyek jönnek elő, ugyanakkor, ha megszerezzük a zseblámpát, rájuk világítva távol is tarthatjuk őket. Az éhség, szomjúság és fáradtság csíkok az időhöz hasonlóan a képernyő széle helyett a menürendszer legmélyén szintén csak később aktiválódnak, amikor megtanuljuk ezek csillapítását. Inni a forrásokból és az üvegekbe raktározott vízből tudunk, a táplálékunk pedig kezdetben csak gyökerekből áll, ám idővel megtanulunk vadászni, így lőhetünk magunknak egyebek mellett szarvast és tapírt, megsüthetjük a tábortűznél a húsukat, sőt a bőrüket is felhasználhatjuk. Az alváshoz kis bunkereket kell elfoglalnunk, melyeket aztán belülről bezárhatunk, sajnos ezt nem időzíthetjük éjjelre, bármennyire is szeretnénk a fenti okok miatt, csak akkor szundíthatunk, amikor kellően elfáradunk.

Az akcióban gazdag felszín alatt szunnyad egy szerepjátékos réteg is, az öléseinkért és sok más tettünkért tapasztalati pontokat kapunk, a szintlépések után pedig fejlődik a statisztikánk, és választhatunk egy plusz módosítást is. A begyűjthető tárgyak is roppant változatosak, és időnként találunk vagy kapunk tippeket is különféle főzetek és harci eszközök összeállításához. Sajnos a tárgylista rettentően szűkös, már meglehetősen korán betelik, és kezdődik az ilyenkor megszokott bajlódás, valamit nehéz szívvel eldobunk, de pár perc múlva már megint tele lesz minden hely. A kombinációk száma elég nagy, és sok dolgot szét is szedhetünk utólag, gyárthatunk így páncélokat, sisakokat, baltákat, íjakat, robbanó nyilakat, bumerángokat, fémkacatokat lövő puskákat, csalogató hússal összekötözött Molotov-koktélokat és rengeteg effélét, igazi MacGyverré lényegülhetünk át.

A How to Survive összességében jól átgondolt darab, a három eltérő statisztikájú karakter, két nehézségi fokozat, két játékmód és multis lehetőség is feldobja, mindezekkel együtt sem akkora indie gyöngyszem, mint aminek a kipécézésekor hittem. Jól el lehet vele ütni az időt, de semmilyen irányba nem emelkedik ki különösebben az átlagból.