A Total War széria a Shogun-nal robbant be a köztudatba, a stratégiákat egy egészen más oldaláról tökéletesen megközelítő játékként. A Shogun: Total War az ókori japánba kalauzolta el a játékost, akinek két feladata volt: a táblás, körökre osztott taktikai képernyőn menedzselni területeit, és a csapatmozgásokat, míg a 3D-s harctéren, minden addigi játékot megszabályozó mennyiségű harcosból álló csapatokkal hatalmas ütközeteket lefolytatni –valós időben. Az egész olyan újszerű élményt hozott, olyan profi szintű megvalósítással, hogy az Electronic Arts játékát legtöbb helyen az év stratégiai programjává választották. A siker borítékolható volt, és így nem maradhatott el a folytatás, mely Medieval: Total War címmel, és ehhez illeszkedően a középkori csatározások felelevenítésének lehetőségével érkezett. Habár az elődhöz képest nem hozott túl sok újdonságot, csak a már akkor is felmerült hibákat és hiányosságokat orvosolták főleg, ez a rész is fergeteges sikert aratott, habár már nem számított túlzottan eredetinek, bőven túlmutatott az egyszerű, de tisztességes iparosmunka fogalmánál. Egy valami azonban közös mindkét játékban: a 3D-s harc akármennyire is néz ki durván messziről, közelebb ereszkedve a kamerával azt vehettük észre, hogy nem véletlenül tud ennyi egységet megjeleníteni a program: a karakterek ugyanis 2D-s spriteokból épültek fel, és ami távolról remekül festett, az közelről eléggé rondának tűnt. Legfőképpen ezen a problémán próbál orvosolni az új epizód, a többi számtalan újítás mellett. Mi kezünk közé kaparintottuk a demó verziót, és megpróbáltunk ez alapján egy képet kialakítani a végleges játékról.
Amiről először beszélnem kell, az mindenképpen a grafika fejlődése. Ezúttal ugyanis már elfelejthetjük a 2D-s modelleket, a Rome-ban minden egység 3D-s, és valami fergetegesen jól néznek ki, meg sem látszik rajta, hogy nyilvánvalóan nem túl sok polygonból épülnek föl. Egyszerűen nem látszik a kompromisszum az egységek kinézete, és mennyisége között, de még a gépigénynél sem, már ami a demóban szereplő viszonylag nagyobb ütközetet illeti. A játék ugyanis szép grafikai beállítások mellett lazán elfut egy középkategóriás számítógépen.
A demóban a Karthágóiak oldalán küzdhetünk, mint Hannibál seregvezére, aki először alkalmazta a legendás harci elefántokat a Rómaiak ellen folytatott gigantikus hadjáratában. Már itt is alkalmunk nyílik kipróbálni a mozgó erődként funkcionáló állatokat, akik olyan meglepő rohammal képesek támadni, hogy egy fél ellenséges sereget képesek letarolni. Nem semmi! Az előző részekből megismert lándzsás, íjász, könnyűgyalogság, és lovasság is a rendelkezésünkre áll, számos taktikai lehetőség közül választhatunk. Én elsőre például bepróbáltam a Király Visszatér félre lovasrohamot. Engedtek az ellenséget, hogy szépen feljöjjön a dombra, eközben a lovasaimat oldalra vittem, majd a seregemet rászabadítottam az ellenségre. Mikor a harc már kezdett kibontakozni, hirtelen oldalról egy mindent elsöprő lovasrohammal taroltam be az ellenség katonái közé. Lapozz...
Az irányítás tulajdonképpen maradt ugyan olyan, mint eddig, ami bevált, azon nem kell változtatni. A seregünket szakaszonként irányíthatjuk, a szakaszokat a zászlók jelzik, valamint alul, az kezelőképernyőn is fel lettek tüntetve. Az egész pofon egyszerű, és elsőre átlátható. A kamerakezelés úgy szintén nagyon felhasználóbarátra sikerült. Az egér görgőjével tudunk ki - és be zoomolni, míg ha az egérkurzort a képernyő szélére, illetve sarkaihoz visszük, akkor tudunk forgatni is a játéktéren. A látvány már elsőre is csodálatos, és ha leereszkedünk a harcoló egységek szintjére, szinte már filmszerű élményben lehet részünk. Olyan szinten valósághű és remekül animált az egész, hogy előttem simán egy középkorban játszódó filmes csatajelenetet idézett fel. Hogy átlássuk a fergeteget továbbra is rendelkezésünkre a pillanat állj gomb, ami alatt parancsokat is osztogathatunk, majd egy szünet kiiktatása után harcosaink ezt végre is hajtják.
Amiről mindenképp szólnom kell még, az a fergetegesen jóra sikerült hangok. Olyan szinten remekül át lehet érezni a csatát a hangoknak köszönhetően, és olyan hangulatot kölcsönöz, ami egészen egyedülálló. A katonák ordítozása, a csatazajok, az egész környezet és minden együtt eredményezi azt, hogy az egész játék atmoszférájára ne lehessen egy szavunk sem. Titeket is meg fog csapni elsőre!
A demó alapján tehát csakis pozitív dolgokat tudok feltételezni a majdani teljes játékról. Habár annak minőségét sok minden meghatározhatja, a kampányoktól elkezdve a többjátékos módig, mégis biztos vagyok benne, hogy semmi gond sem lesz. A legnagyobb ütőkártya, a várak, és városok megostromolásának lehetősége természetesen megmarad a teljes játék privilégiumául, ezért még az eddiginél is sokkal jobban várom. Végezetül: habár a demó elég soványka, mégis ajánlom mindenkinek a letöltését, mellyel étvágyát csillapíthatja arra a pár hétre, amíg meg nem érkezik a teljes verzió!
InGen
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.