Eljött a várva várt pillanat, az Activison kieresztette karmai közül a Creative Assembly studios által barkácsolt, Total War sorozat legújabb darabját melyben a köztársaságkori római birodalom pátyolgatását próbálhatjuk ki. A Rome – Total War három teljes korongot nyom, és kőkemény 3gb-t szeretne elsajátítani a vinyóból. Én megadtam neki. A telepítés után egy – a program engine-jével leforgatott – igényes csatajelenet válogatás fogad minket. Csak akkor lépjünk be a menübe ha jól meggondoltuk, mert a játék soundtrackje istentelenül jó és andalító hatású. Ha elhatároztuk magunkat, végignézhetjük a vérfelhőkbe hadakozó légiók küzdelmét, de ajánlatos előbb belőni egy konfigot.
Minimum System Requirements: (Amiről mindannyian tudjuk hogy csak a játék elindításához elég, az egészséges futáshoz már nemJ) 1000mhz, 256mb ram, R8500 vagy Gef3-nál nagyobb 3d kártya.
Nekem a következőkön sikerült működésre bírni, szaggatásmentesen, 1024 x 768, High beállítások mellett: 2600+ Barton, 256DDR, R9700 nonpro
A felbontás egyébként 1280x960ig gyúrható, de a grafika e nélkül is üt mint az ipari áram. Hisz eddig soha nem látott mennyiségű alakzat táncol a képernyőn, immár full 3dbe, árnyékokkal és fényeffektekkel. A környezet, a fák, a falu amit ostrom alá veszünk télen éppoly gönyörű mint a fényes napsütésben. A katonák vértje csillog, védekeznek, dobolnak a pajzsukon a harc kezdetekor, ezzel is növelve a morált, szúrnak a dárdájukkal, a lovak ágaskodva próbálják eltaposni azt akit érnek, a nyílvesszők ívelten döfődnek a pórul jártakba, vagy koppannak a pajzsokon. A harci gépezetek tüzes lövedéke, vagy a harci elefántok dühe sok-sok büszke gyalogost repít a magasba, hogy a mieinknek helyet csináljon. Hihetetlenül aprólékos.
A „térkép” amin falvaink találhatóak és amin a gazdasági menedzsment folyik, elvesztette pergamen lap jellegét. Most már Európát, Ázsiát, és Afrikát látjuk felülnézetből. Szintén nagyon szép amikor télen fehérbe öltözik a táj. A folytonosság itt is megvan, a diplomata unalmában a fejét vakargatja, a tenger hullámzik, karavánok láthatóak a kis utakon. A nagyobb hegységek felismerhetőek, a domborzat élethű.
Multiplayer opció természetesen van. Lan-on és Interneten mérkőzhetünk meg elszánt latin társainkkal.
A singleplayert kiválasztva 5 játékmód döfi ki a szemünket:
The Prologue (előzmények – Kr. e. 329től indul, egy előkelő patrícius ház, a Julii-k szerepében kell vezetgetnünk a légiónkat amit a szenátustól kaptunk próbaidőre. Ez amolyan tutorial akar lenni.)
Imperial Campaign (Kr. e. 270ben kapjuk kézhez az irányítást. Brutii, Julii, vagy Scipii bőrbe bújva kell meghódítanunk 50 provinciát, császárrá válnunk, és megfosztanunk jogaitól a szenátust. Illetve ott az „alternatív befejezés” amit ha kipipálunk, elsőként kell birtokolnunk 15 provinciát, és hozzánk legközelebb eső ellenséges népet kiírtanunk.)
Historical Battles (A római történelem legnagyobb hadszínterein kell helytállnunk, szám szerint 10 darabon.)
Custom Battles (Megint csak harcról van szó, több mint 30 pálya és ellenfél várja, hogy térdre kényszerítsük.)
Quick Battles (Akinek nem elég gyors az előző két lehetőség és két levegővétel alatt szeretne játszani valamit…)
Tapasztalt Medievalosként rögtön a Campaign felé kanyarodtam. A program csak menüből játékba, illetve játékból menübelépéskor tölt. Ilyenkor a már ismert vérgőzös csatajelenet fogad minket, egy ókori történetíró idézetével.
A kezelőfelület 1 óra játék után könnyen magunkévá tehető, kicsit nekem a Civilizations-t juttatta eszembe. A bal felső sarokba egy tanácsadótól kérhetjük ki a véleményét, mit építsünk és mit képezzünk ki az adott városban.
A rokonok, testvérek, vőlegények hatalmas szerepet töltenek be. Azt a települést ahol nem található semmilyen hozzátartozónk, a tanács irányítja, de amint beküldünk egyet rögtön átvehetjük a kontrollt a termelés felett. Ezek a karakterek erősen RPG elemekkel rendelkeznek, 3 fő skilljük van: Management, Command, és az Influence. Értelemszerűen az írnoknak nem áll jól a harciszekér, és a barbárnak se a pennaJ Az Influence egyszerűen meg jó ha van. Ezeket a pontokat egy megnyert csatáért, a városban a közjó óhajának megfelelő építmények felhúzásáért kapjuk. Egyéb „hírneveket” is lehet szerezni… Pl. az én 62 éves félistenemnek napról-napra nagyobb lesz a neve. Elcsípi a fejvadászokat, népszerű a plebsz körében és a szenátusban, ha a városban tartózkodik senki se meri megszegni a törvényeket.
Majd elfelejtkeztem róla, a falvaknak is vannak számszerű adatai. Nagyon fontos az Income, (bevétel, az adó növelésével tudjuk emelni) a Population Growth (népesség növekedés, ő is az adók függvénye, de pl. legmagasabb szinten jobban nő a populáció, viszont csökken a törvény betartási hajlam az emberekbenJ) és a Public Orders. (ya, a törvények) Érdemes mindenhova Governorokat (helytartókat) állítani, csökkentik a lázadás esélyeit, és városvédőket akik leverik azt ha kell. A szimpla települések 6000-es lélekszámnál avanzsálhatók nagy várossá, (lehet, hogy tovább is fejlődik, még nem sikerült kitapasztalnom) ilyenkor új építmények nyílnak meg, keményebb katonákat képezhetünk. Újítás az előző részhez képest az isteneknek emelhető templomok. A pórnép szeretne tisztelni valakit, egy Bacchusnak épített szenthely úgy éri őket mint a hidegzuhany, azonnal lenyugodnak.
Egy kör fél évet foglal magában. Minden kör elején értesítést kapunk az anyagi helyzetünkről, a megtermelt cuccokról, nagyobb eseményekről. (járvány Makedóniába, Archimedes feltalálja a vízpumpát, egy Brutii szemet vetett a lányunkra) Miként nőtt a helytartóink, hadvezéreink hírneve. Néha ránk bíz a szenátus egy küldetést. (Blokád alá kell vonni egy kikötőt, el kell foglalni egy várost)
Britanniától a germán törzsekig, Karthágón a Pártus Birodalmon át, egészen a Numidiáig (számomra) bőven elegendő nép került a programba. A diplomácia úgy változik mint ahogy a szél fúj, ahogy hozza az érdek.
Szerény személyemnek még nem sikerült csatát vesztenie. Van egy rakat íjászom, azok szépen leszedik a nehéz gyalogosokat, előttük pár lándzsással amibe az ellen lovassága rendjén beleszokott futni, és végezetül tartok pár pacilovat én is, hogy egy utolsó rohammal elsöpörjem a meggyengült sorokat, illetve jól jönnek amikor a menekülő szerencsétleneket kell elkapni. A katapultokat csak névleg kell a falak aprítására használni.. Én legtöbbször tűzlabdákkal mondom el a „mér nem futottatok amíg lehetett” mondókámat, amire a földi egységek fejvesztve rohangásznak. A falvak bevevésére elég csak faltörő kost használni, a nagyobb váraknál igénybe kell venni a mozgó erődöket.. Szenzációs ahogy rá lehet közelíteni a bennük masírozó hoplitákra. Elefánttal még nem találkoztam, de már előre látom hogy a következő századom csak ezekkel a robosztus emlősökkel, és vadászkutyákkal lesz tele. Parancsnoknak meg kinevezem valamelyik német juhásztJ
Balladákat lehetne még zengeni a Rome – Total Warról. (Ezt csak azért mondom mert közhelyJ) Nagyon egybe van a játék. A muzsika brutálisan jó, a hangok odaillőek, a grafika forradalmi, a játékélmény nagyszerű. (Pedig multiba még nem volt szerencsém kiprószálni.) Egyedül talán a CivII-ben láthatott movie bejátszásokat hiányolom… (Wááá mekkora volt amikor elkészült a Függő Kert és egy narrátor kiséretében bejöt valami 10 éves dokumentumfilm…)
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.