A Namco 1987-ben indította el a ma Smash Court Tennis néven ismert sorozatát a PC Engine-es World Court Tennis-szel, a már Smash Court Tennis névre keresztelt folytatás 1994-ben jelent meg SNES-re, amit aztán három PlayStation verzió is követett, az 1996-os Smash Court, az 1998-as Smash Court 2 (nálunk, Európában Anna Kournikova Smash Court Tennis) és a 2000-res Smash Court 3. A Namco természetesen PlayStation 2-re is továbbvitte a sorozatot, ahol ismét új számozásba kezdett, és kicsit megvariálta a címet is újfent, az így létrejött PlayStation 2-es Smash Court Tennis: Pro Tournament két éve, 2002-ben került piacra, amit aztán idén májusban a cikk címében szereplő Smash Court Tennis: Pro Tournament 2 követett ugyanazon a gépen.
A legújabb epizód sem különbözik sokban az elmúlt húsz-huszonöt évben megjelent teniszjátékok többségétől, ha a kameraállást és a játékmenetet nézzük, most is olyan bedöntött madártávlatból követhetjük az akciót, ahogy a tévében. Ugyanakkor technológiában is nagyjából azt kapjuk, ami a mai trend a teniszjátékok terén, a háttér már teljesen 3D-s (persze a lelátón még most is papírmasé figurák animálnak), bár a kis kameramozgás miatt lehetne továbbra is 2D-s, és a figurák is 3D-sek. Összességében azonban a látvány azért nem egy nagy kunszt, a gépen volt már sok szebb sportjáték is, ugyanakkor nem is ronda a megjelenítés, éppen megfelelő, amolyan közepes, nagyon kevés extrával, ilyenek például a pályán maradó cipő- és labdanyomok.
Az irányítás kis mértékben változott a megszokotthoz képest (le kell szögeznem, hogy PC-s teniszjáték régen nem volt a kezeim között, PlayStation 2-es pedig még soha, utoljára a régi PlayStationön és GameBoy Advance-en toltam ilyesmit, tehát ezek lehet, hogy már bejáratott újítások), most például már nem bénázhatjuk el a szervát luftütéssel, mint régebben. Meglepő is lenne az ilyesmi Lleyton Hewitt, Andy Roddick és Justine Henin-Hardenne szintjén, tehát az új megoldás realisztikusabb, persze amennyiben csak egy gombbal szerválunk, ne lepődjünk meg, ha mindig mindent visszaüt az ellenfelünk. Ettől az egyszerűsítéstől függetlenül most is kellően komplex a szerva, a labda feldobása után négy különféle ütéstípussal (Kör, Négyzet, Háromszög vagy X) szerválhatunk, és ha akkor ütjük meg a labdát, amikor egy századmásodpercre felvillan, akkor erősebbet szerválunk, az ütés előtt ráadásul egy láthatatlan célkeresztet is mozgathatunk a bal analóg karral az ellenfél térfelén. Természetesen ez utóbbi sokkal szélesebb négyzetet fed le, mint az adogatóudvar, tehát, ha trükközni próbálunk, nagyon könnyen outot is szerválhatunk, trükközéssel tehát már ronthatunk szervát. Sajnos hiába szerválunk a legmegfelelőbb gombbal a vonalra erőset, azaz szerválunk reménybeli ászt, az ellenfeleink gyakorlatilag így is mindent visszaütnek, de ez már egy másik történet, lásd lejjebb.
A labdamenet sem túl bonyolult, de azért kellően nagy szabadságot nyújt, és jól ki van találva. A fent említett négy gombbal különféle stílusban üthetünk: a Kör az alap visszaütés, a Négyzet erősebb, azt hiszem a kétkezes fonák (de az ütőfogást nem lehet kivenni a madártávlat miatt), azzal könnyű outot ütni, az X pedig rövidebb, gyengébb ütés, feltehetően az egykezes fonák. Minden ütést még egy kicsit kontrolálhatunk is az ütés pillanatában a bal analóg karral, a balra és jobbra irányokkal célozhatunk, az előre és hátra irányokkal pedig az ütés erejét szabályozhatjuk pluszba. Egyedül a Háromszöges ütés trükkösebb egy kicsit, ami valószínűleg a tenyeres, ha a Háromszög mellett húzzuk hátra a kart, felső tenyeressel a háló közelébe húzzuk le a labdát, ha pedig előre toljuk a kart, akkor alsó tenyeressel a pálya túlsó végére emeljük a labdát. Ezekkel nagyon jól lehet trükközni: ha a hálónál van az ellenfelünk, emeljük mögé a labdát, ha pedig távol van, húzzuk le a labdát a hálóhoz. Sajnos nagyon veszélyes is a dolog, ha az ellenfelünk eléri az ilyen felkínált, lassú, ívelt labdát, akkor kegyetlenül lecsapja, és az ilyen esetekben szélvész módjára megküldött labdát szinte képtelenség visszaütni, hacsak nem állunk éppen jó helyen. A dolog persze fordítva is működik, ha ilyet hibázik az ellenfelünk, egy nagy labda jelenik meg a pályánkon, azon belül csak Körrel üthetünk lecsapást, sajnos az ellenfél az ilyeneket sem nagyon eszi meg. A labdamenetben még két extra van, ha a legoptimálisabb időben ütjük meg a labdát (ezt sajnos nem segíti felvillanás vagy hasonló, és a változó sebesség miatt még a ritmusérzék sem nagyon, tehát leginkább lutri a dolog), akkor felgyorsítjuk, ha pedig az R1-et nyomva tartjuk, akkor sprintelhetünk egy rövidet oldalra (ez is szinte használhatatlan, mert a táv végén tudjuk csak megütni a labdát).
Egy ilyen jellegű játéknál természetesen mindig fontos az is, hogy milyen sztársportolók, nagy nevek szerepelnek benne. Nos e téren vegyesen teljesít a játék, egyrészt nincs benne túl sok játékos, másrészt, bár a játékosok többsége egyet leszámítva valóban abszolút élvonalbeli sztár, azért vannak olyanok is, akik nagyon hiányoznak. Ilyen például a legnagyobb kedvenc, Andre Agassi, aki valószínűleg igazoltan hiányzik, hiszen a nevével fémjelzett játékok miatt bizonyára konkurens játékban nem szerepelhet. Aztán az új női kedvenc, Maria Sharapova is hiányzik, akit második Anna Kournikovaként is emlegetnek (a különbség köztük annyi, hogy Sharapova nemcsak bomba jól néz ki, de igazán jól is játszik), ő nyilván azért nincs még a játékban, mert csak pár hete, a wimbledoni győzelme óta igazán nagy sztár. Ismeretlen okokból hiányzik még a szintén nagy kedvenc Roger Federer is, és nem nagy meglepetésre Mandula Petrát, Kapros Anikót és Noszály "Nagy Ő" Sándort sem licencelte a Namco. Persze, mint említettem, még így is elég sok sztár közül válogathatunk, a játékban szereplő férfiak névsora: Andy Roddick, Juan Carlos Ferrero, Tim Henman, Lleyton Hewitt, James Blake, Marat Safin, Richard Gasquet és Tommy Haas; a nőké pedig: Justine Henin-Hardenne, Kim Clijsters, Serena Williams, Amelie Mauresmo, Lindsay Davenport, Jennifer Capriati, Daniela Hantuchova és Anna Kournikova. Ez utóbbi kicsit kakukktojás, hiszen idén nem versenyzett, és tavaly sem szagolt már az élvonal közelébe, 305-ödik lett csak a női ranglistán, ugyanakkor ő a legismertebb és a legjobb bőr teniszezőnő, így a neve segíti a játék eladását, no meg a játékban sem néz ki rosszul a róla mintázott figura, igaz a poligon Daniela Hantuchova még sokkal dögösebb. Ha pedig valaki elégedetlen a kínálattal, saját figurát is kreálhat, igaz a karaktergenerátor eléggé gyenge, főleg a Fight Night 2004-eshez viszonyítva, kevés paramétert állíthatunk, és a kövérség meg a magasság is csak egyszerű egész alakos zoom, így nagyon nevetségesen deformált alakokat lehet létrehozni.
A játékmódok nagyjából a megszokottak, van egy játéktermi (arcade) mód, amiben az opciók (options) menüben beállított szabályok és nehézségi szint (csak három beállítható szint van) szerint egy meghatározott hosszúságú (három, négy vagy öt meccsből álló) meccssorozatot kell lenyomnunk a választott figuránkkal, az ellenfelek persze a beállított nehézségi fokozaton belül még finoman nehezednek, a személyük pedig véletlenszerű. Aztán van egy gyors játék (exhibition) mód is, amiben egy meccset játszhatunk csak a menü alatt beállított paraméterekkel, ebben is csak három nehézségi fokozat közül választhatunk, azon belül viszont a lehető legkeményebb alfokozatot lövi automatikusan be a játék (erről nem ad információt, de érezhető), mellesleg itt különféle neműek is játszhatnak egymás ellen. Van egy gyakorlás (tutorial) mód is, javaslom, hogy kezdje ennek teljesítésével mindenki az anyagot, e nélkül szinte egy pontot sem lesz képes szerezni, még a legkönnyebb fokozaton sem, ez a legutolsó küldetést leszámítva nem nehéz, ugyanakkor jól megtanítja és begyakoroltatja az irányítást. A karrier (pro tour) módban egy év naptárát kapjuk meg, amelyen rengeteg mini-játék és verseny közül válogathatunk, minden sikeres meccs vagy mini-játék után pedig tapasztalati pontokat kapunk. Ez utóbbiakkal, mint egy szerepjátékban, rengeteg adatunkat növelhetjük, fejleszthetjük, ugyanakkor minden fejlesztés a többi adat kisebb arányú visszafejlesztésével jár együtt, kínkeserves dolog így a karakterünk gyúrása, de szükséges. Ezen kívül a pénzdíjakból még ruhákat és különféle kiegészítőket is vásárolgathatunk, meg követhetjük a világranglistát, és egyéb érdekes dolgokat is megtehetünk itt. Alapban egyébként a meccsek meglehetősen furcsák itt, a teljes meccsek helyett csak kiragadott helyzeteket kapunk (mint egy tévés összefoglalóban), de ez a gyorsítás a játékmód belső beállítás menüjében kikapcsolható, sajnos csak az első bajnokság után. Végül még egy kihívás (challenge) módot is találunk a főmenüben, amiben gyakorlatilag olyan mini-játékokat és gyakorló pályákat kapunk, amik az alapjátékra épülnek, rendszerint csak vissza kell ütögetnünk a labdákat, vagy célpontokat kell eltalálnunk, nem túl fantáziadús dolog. A legutolsó játékmód már nem is igazán játékmód, a néző (spectator) mód ugyanis nem más, mint egy demo mód, beállítjuk, hogy kik és hol játsszanak, aztán a gép elütöget saját maga ellen.
Összességében a Smash Court Tennis: Pro Tournament 2 teljesen korrekt teniszjáték, gyakorlatilag minden megvan benne, ami kell, és bár audiovizuálisan nem kiemelkedő, azért megfelelő minőségű. Egy komolyabb bajom van csak vele, az, hogy bár nem lehetetlenül nehéz (érdekes módon a teniszjátékok többsége vagy nevetségesen könnyű, mindenféle kihívás nélkül, vagy teljesítetlenül nehéz, soha nem hibázó ellenfelekkel, ritka az arany középút), azért mégis brutálisan kemény. Hiába gyűrtem két napot és pörgettem ki a gyakorló küldetéseket, a legtöbb játékmódban egy meccset sem tudok nyerni, a legkönnyebb fokozaton sem, ez alól csak a játéktermi mód kivétel, ahol a legkönnyebb fokozaton vért izzadva el tudok jutni a döntőig, de mivel a nehézségi fokozaton belül is fokozatosan nehezedik a játék, azt eddig még nem tudtam megnyerni, maximum egy játszmáját. Bizonyára még pár nap gyakorlással össze fog jönni az a meccs is, de azért szerintem kicsit igazságosabbra is be lehetett volna lőni a nehézséget, hogy pár óra kemény játék után azért már legyen az embernek sikerélménye legalább a legesleggyengébb fokozaton. Mindenesetre láttam ennél sokkal szemetebb játékot is, ezt leszámítva pedig, mint említettem, rendben van az anyag, aki a teniszt kedveli, nyugodtan szerezze be a cuccost.
Ford Fairlane
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.