Family Guy: The Quest for Stuff mobilos teszt

Seth MacFarlane animációs agymenését már nem kell bemutatnunk senkinek, a recept évek óta tökéletesen működik a tévék képernyője előtt, de jaj nekünk, ha a frencsájz játékadaptációi szóba kerülnek. Ha csupán a legutóbbi két próbálkozást nézzük- a Family Guy Online-t és a Back to Multiverse-t – már borsódzik a hátunk. Legyen elég annyi, hogy nem véletlenül lőtték le idő előtt, illetve bukott el a kasszáknál. A Fox Digital Entertainment viszont kötötte az ebet a karóhoz, így korunk egyik legkedveltebb platformjaira, azaz mobileszközökre hozta el a Family Guy: The Quest for Stuffot a veterán fejlesztőgárda, a TinyCo fejlesztésében. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Fox megirigyelte a The Simpsons: Tapped Out sikerét és gyakorlatilag ugyanazt játékmenetet ráhúzta a The Family Guy-univerzumra. A játék néhány érdekes ötletének dacára az alkotás nyilvánvalóan a pénztárcád tartalmára utazik, gyorsan kiismerhető és még unalmas is.


Sebaj, majd a poénok elviszik a hátán – gondolhatjátok ti, elvégre nem veszítetek sokat, lévén a Family Guy: The Quest for Stuff free-to-play cím. Az írók mentségére szóljon, az alaphelyzet tényleg poénos. A bevezető film olyan, mintha tényleg egy valódi epizóddal lenne dolgunk. Quahog lakói a városházán összegyűlnek, a polgármester élőben kapcsolja a Fox vezetőségét. A csatorna úgy dönt, hogy hosszú évek után törli a Family Guyt, a hír hallatán a polgárok nemtetszésüknek adnak hangot, s mindezek tetejébe Peter Griffin ősellensége, az óriáscsirke is megzavarja a gyűlést. Hősünk és a gonosztevő nyomban összeverekedik, tombolásuk az utcán folytatódik, de annyira belemerülnek a pofozkodásba, hogy az egész város lángba borul. Petert elrettenti a műve és minden erejével azon lesz, hogy újjáépítse Quahogot – ebben pedig maga a játékos segít neki.


A települést felülnézetben láthatjuk – kezdetben csak Griffinék utcáját, de később az egész város megnyílik előttünk, a sorozatból ismerős helyszínek mind-mind feltűnnek majd. Kezdésnek felveszünk egy melóst, aki Peter otthonát javítja meg, majd a közvetlen szomszédságot és így tovább. Ha a Griffin-lak elkészült, az harminc másodpercenként XP-t és készpénzt termel, amit egyenként kell összeszednünk. Környezetünkben számos küldetést teljesíthetünk – a játék az első percekben szépen végigvezet az alapokon, nekünk meg semmi dolgunk nincs a képernyő bökdösésén kívül. Minden feladat teljesítése bizonyos ideig tart, jutalmunk speciális elemek és arany kagylók lehetnek. Ez utóbbiak szükségesek ahhoz, hogy a hosszú percekig, netán órákig tartó munkafolyamatokat felgyorsítsuk és igen, arany kagylókat valódi pénzért is vásárolhatunk.


Rengeteg ismerős karakterrel találkozunk a Family Guy: The Quest for Stuffban, az első percekben Joe Swansonba és a szexmániás Quagmire-be botlunk. Az adott épületek újjáépítésével feloldhatóak a hozzájuk tartozó karakterek. Nem csupán Griffinéket, de még a várost is testre szabhatjuk, virágágyásokkal és fákkal tüntethetjük el a tűz nyomait. Szereplőinek olykor extra kívánságai is vannak, szükségük lenne erre-arra, Chrisnek például némi magányra (értsd: tutujgatni szeretné a Jancsit), adjunk neki egy csomag papírzsepit és zárjuk rá a lakást. Ha végeztünk az adott kerület apró-cseprő dolgaival, megnyílik egy újabb és így tovább. Quahog szép és nagy, ezernyi elfoglaltságot kínál, sajnos a feladatot többsége nem túl változatos, a poénok egy idő után erőltetettnek tűnnek, s az is hatalmas hiba, hogy szinkron nincs, a szövegbuborékokban olvasható párbeszéd cseppet sem olyan vicces, mintha a megszokott színészek szájából hallanánk.


Míg a „beszoktatás” időszakában egy-egy feladat abszolválása pár percig tart, addig a negyedik-ötödik kerületben már előfordulhat, hogy 24, avagy 48 óráig várakoztatnak bennünket. A költségek könnyen meghaladhatják a tízezer dollárt, így aztán a pár dolláronként összeszedett pénzünknek is búcsút mondhatunk. Ha tehát nem akarsz órákig malmozni, csengetned kell. Ha csak naponta pár percre veszed elő a játékot, akkor ezeket a megkötéseket észre sem veszed, ha viszont egyhuzamban el akarsz merülni benne, rosszul jársz. Vannak persze jópofa dolgok is, ha csatlakoztatjuk a játékhoz a Facebook-hozzáférésünket, akkor szert tehetünk Stewie teleportáló készülékére, így ismerőseink városába is ellátogathatunk néhány misszió erejéig.


A játéknak saját közösségi hálója is van FaceSpace néven, ahol a már megnyitott karakterek profilját nézegethetjük, folyton képben vannak az aktuális eseményekkel, de innen a valódi Facebookra is oszthatunk meg néhány humorosnak szánt hozzászólást. Bármennyire is érdekesek ezek a funkciók, attól még a Family Guy: The Quest for Stuff pár nap után már vajmi kevés újdonságot vonultat fel. A célok teljesítése, a pénzek és a tapasztalati pontok összegyűjtése rutinszerűvé válik, s ha nem költünk rá valódi bankókat, minduntalan hosszú várakozásra leszünk ítélve – ezt az áldozatot vajon a vaskalapos rajongók is meghozzák? S ami a legrosszabb: a poénok sem ütnek annyira, az egész alkotás önmaga paródiájává válik – s pont ennek nem lenne szabad megtörténnie.

A mobilos Family Guyt az ASUS PadFone 2 készülékén teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.