Planet Explorers bétateszt

2287-ben, a Föld, a Mars és a Hold kooperációjában indított első, telepeseket szállító Vízkereszt nevű csillaghajója a megérkezik a Földtől tizenkét fényévre található Maria bolygóra, az Epsilon Indi rendszerbe. Az ereszkedés közben valami nekiütközik a hajó oldalának, amely az emberi űrjármű irányíthatatlan zuhanásához vezet. Néhányan, akik – mentőkabinok segítségével – sikeresen átvészelik a becsapódást a Galileo kontinensre, összeszedik magukat, majd elkezdik, amiért idejöttek: a felfedezést, gyűjtögetést, építkezést és gyarmatosítást. A bolygó azonban hamar egyértelművé teszi, hogy a helyi lakosság nincs az otthonukat meghódítani kívánó idegenek segítségére.

A Pathea Games négy éves múltra visszatekintő stúdiójának a Planet Explorers voxel alapú sandbox szerepjátéka válhat az első igazán meghatározó címévé. A független csapat küldetésének érzi, hogy olyan egyedi játékokkal lásson el minket, melyek főként új technológiákkal, páratlan ötletekkel és a felhasználók által létrehozott tartalmak integrálásával operálnak. Elképzelésük szerint ugyanis a jövő játékipara minden eddiginél több alkalmat kell hogy adjon arra, hogy a termékeit használók képesek legyenek hangot adni elképzeléseiknek, és azt viszontláthassák a játékokban. A trend valóban létezik, ahogyan azt sok másik indie címben is tapasztalhattuk, így a Pathea semmiképpen nem indul rossz pozícióból ahhoz, hogy sikeressé válhasson. Ez főleg annak köszönhető, hogy a Planet Explorersben gyakorlatilag minden fegyvert, páncélt, járművet és épületet megtervezhetsz és létrehozhatsz magadnak. De kreativitásod gyümölcseit természetesen a közösséggel is megoszthatod.

Az egyszemélyes kampányban a lezuhanást ábrázoló intro után az lesz a feladatunk, hogy kisebb-nagyobb csetepatékon keresztül eljussunk a kontinens azon területére, ahol valószínűleg egy zavaró állomás található, mely elvágja a telepesek és az Föld összes kommunikációs csatornáját. A gyarmatosítók szám szerint legalább hetven változatban megtalálható, különféle méretű és jellegű faunával elszenvedett összecsapásai közben kiderül, hogy az állatok mellett egy értelmes faj, a pujan is szeretne egy jókora szeletet az emberritkításból. Az idegenek, akiket idővel jobban megismerünk úgy tűnik egy nukleáris háború túlélői, mely a Galileo földrész egyik sivatagi városában található jelek alapján eshetett meg a bolygón. A pujan táborok bár nem tűnnek technikailag előrehaladottnak, a faj puskapor utáni fegyvertechnológiája alapján ámbár tovább erősödik a gyanú, hogy népük aranykorának guberálásból fennmaradó leszármazottjai lehetnek.

Maga a történet nem kifejezetten összetett. Kisfilmes bevágásokra és Oscar-díj gyanús drámai fordulatokra sem nagyon kell számítani. A fő küldetéslánc elsődleges feladata érezhetően annyi, hogy a játékost megismertesse a címben működő mechanizmusokkal, és képessé tegye tárgyakat alkotni és azokat hasznosítani növekvő nehézségű kihívásokban. Újrajátszhatósági szempontokat tekintve a kampány így nehezen értékelhető, de szerencsére a különféle játékmódok jól kezelik ezt a problémát.

A cím három, szólóban nyomható módból tevődik össze. Az elsődleges, a fent ismertetett egyjátékos kampány útvonala. Ebben egy előre elkészített 136 négyzetkilométeres, egyedi tereptárgyakkal, tájakkal és helyszínekkel megpakolt kontinensen végezhetünk küldetéseket, gyűjtögethetünk növényeket és egyéb tárgyakat. Építhetünk és megvédhetünk egy kolóniát, használhatjuk az érc szkennert, hogy bányászati területeket keressünk a több mint tizenötféle erőforrásra a földben, tárgyalhatunk az idegenekkel, művelhetjük a földet és akár (többnyire) békésen, egyedül, vagy NPC követőink segítségével végigcsinálhatjuk az egész kampányt.

A második a kaland játékmód mely algoritmusok alapján generált 256 x 256 méteres illetve 512 x 512 méteres területeket enged felfedezni, és belakni, véletlenszerű missziókkal és nyersanyagokkal. A fejlesztők tervei alapján a térképek méretét később végtelenre növelik majd.

A harmadik mód a korlátlan építkezés, ahol végtelen alapanyaggal dolgozhatunk békés, ellenállásmentes környezetben. Ez a játék opció hasonló méretű és tulajdonságú pályákkal működik mint az előző, emellett pedig a felhasználók bármit megépíthetnek amit csak akarnak.

A többjátékos módban ugyancsak pályagenerátorral készített terepen játszhatunk helyi és távoli szervereken. Itt egyelőre két játékmód elérhető, de több másik van tervezőasztalon. A kooperáció opcióban lehetőséged lesz barátaiddal és csapattagjaiddal együtt kalandozni, építkezni, bázisokat felhúzni és megvédeni azokat. A Versus (PvP) módban pedig szemben álló csoportok fogják egymás ellen fordítani kreálmányaikat CTF, DotA és erődítmény védelmen alapuló csatákban.

Az irányítás és a kezelőfelület korrekt, de némi alkalmazkodást igényel a műfajban megszokotthoz képest. Az eszközeink néha nehezen találják meg a célpontot, amihez használni kívánjuk őket, így gyakran többször neki kell állni egy fa kivágásának, vagy egy növény begyűjtésének. A tárolási kapacitásunk szerencsére bőséges, és az inventory menedzselése is elsajátítható. Kicsit furcsának találtam, hogy a hotbarra pakolt felszerelésem bal kattintásra eltűnik onnan, ahelyett hogy kiválasztódna, hogy használni tudjam. Ezt leszámítva nem találtam semmi kritikus akadályt, amin ne sikerült volna így vagy úgy átvergődni magam.

A tárgy tervező – mely a cím egyik fő alappillére –, például kifejezetten élvezetes. Egy elég jelentős méretű listából kiválaszthatod a fegyvereid anyagát, egyedileg leképezheted pontosan olyan méretben, vastagságban és díszítéssel amilyenben csak kreativitásod engedi, majd később a kibányászott ércek és egyéb nyersanyagok segítségével egy erre szolgáló menüben könnyedén létrehozhatod őket, és már indulhatsz is a csatába új fegyvereddel. Néhány dolog akad, amit nem tudunk megtervezni, az elérhető anyagok még így is limitált mennyiségének köszönhetően, de azért igencsak szabadjára van eresztve a fantáziánk, és természetesen nem csak harci felszerelést alkothatunk a tervező kiterjed ugyanis légi, vízi és szárazföldi járművekre, bútorokra és egyéb dekorációkra, valamint egy külön eszközzel az épületekre is. Egy modder például elkészítette a Macskabuszt a Totoro – A varázserdő titka című animációs filmből. Tesztelés közben az ijesztő földi szörnyeteget zavarában rögtön meg is támadta a helyi állatvilág.

A Planet Explorers Unity 3D motoron alapul, de külalakját tekintve az egész játék kissé emlékeztet egy néhány évvel korábbi Second Life verzióra. A textúrák és a modellek elég alacsony felbontásúak, a táj voxel alapú és minden része alakítható. Annak köszönhetően viszont, hogy a felszín poligononként változik az interakció hatására, néha rendkívül nehéz szabályos és járható módosításokat eszközölni rajta. A célkereső nem mindig találja meg első kattintásra az előttünk lévő, kibányászni kívánt voxelt, így a bizonytalan előrehaladás miatt eltarthat egy ideig kiásni egy alagutat a föld alatt. Az animációk kicsit fapadosak, amitől némileg erősítik a kopottas, századeleji MMO feeling is. Ezt amúgy az egész játék érzése sugározza magából.

Így a teszt végéhez közeledve illendő lenne megemlítenem a zenét és a hangokat is. Nos, nem szívesen teszem... azok ugyanis sajnos elég kiábrándítók. Eddig talán három számot hallottam egész idő alatt amióta tesztelem a játékot, és azok sem voltak lenyűgözőek. A hangok – már ahol egyáltalán vannak – ugyancsak lehangolóan sikerültek. Mintha egy húsz tételes adatbázist hallanánk folyamatosan ismétlődni minden helyzetben, ráadásul disszonanciában az animációkkal.

A cím jelenleg teljesen bírható nehézségű, ha az ember tudja hova nem szabad menni a térképen megfelelő felszerelés nélkül. Az állatvilág jelentős része például nem agresszív és még az idegenekkel is bevethetjük a diplomáciai eszközeinket amikor éppen nem fegyveres véleménycserét végzünk. Gépigényét tekintve sem kell nagyon megijedni, a minimum követelmény ugyanis megelégszik egy i3-as procival, 3 GB RAM-mal, és egy GTX 460 vagy HD 5700 videokártyával. Ez persze mint minden kiadás előtt járó játéknál, itt is változhat.

Összesítésképpen az a véleményem alakult ki, hogy a Planet Explorers jelenlegi állapotában is képes lesz eladni magát, de a 23 eurós ára mégis egy kicsit túlzásnak tűnik. A frissítések viszonylag ritkán jönnek, így az ember könnyen beleunhat a várakozásba és esetleg még a végső változat kiadása előtt bedobja a címet a sarokba. Ennél azonban szerintem többre is képes lesz a játék, így a helyetekben vagy várnék egy több fícsört tartalmazó verziót a vásárlás előtt, vagy legalább egy 25-30%-os árleszállítást.