The Muppets: Movie Adventures teszt

Gyerekként sem mozgatott túlságosan a Muppet Show, az a pár rész, amit láttam belőle a királyi televízióban, nem igazán hozott lázba. Bezzeg a Tini Nindzsa Teknőcök! Azonban a színes világ, a leheletnyi társadalomkritika és a képi poénok sorozata egy videojátékban vitán felül megállja a helyét. A PlayStation Vita-exkluzív The Muppets: Movie Adventures kellemes időtöltésnek bizonyulhat a tömegközlekedési eszközökön, hőseink ezúttal a mozifilmek ikonikus helyszíneit járják be egy 2.5D-s platformjáték keretében. A fejlesztést a handheld piacon jól ismert spanyol Virtual Toys végezte, ami ha eddig nem is mutatott fel kimagasló produktumokat, rendre hozta az elvárható színvonalat. Reméltem, hogy a Sony és a Disney koprodukciója némileg jobb színben tünteti fel a kézikonzol manapság eléggé megkopott renoméját. Nem így lett.


Tekintsünk egy kicsit a múltba! Az elmúlt évben nem sok igazán megnyerő alkotást láthattunk PS Vitán, pedig egy éve a Tearawaynek és a Killzone: Mercenarynek örülhettünk. A Sony úgy gondolja, hogy az indie címek áradata elegendő szelet fúj a konzol vitorlájába, a drága belső fejlesztéseket pedig egy huszárvágással eltüntette. Így aztán jó érzés elővenni a masinát, amikor egy ígéretes exkluzív játék érkezik – még akkor is, ha a főszereplői a többséget erősen megosztó bábfigurák. Brekiék most a mozifilmek helyszíneit veszi be, öt különböző világban fordulunk meg - a béka például kettőben is: egyrészt sci-fi környezetben harcol az idegenekkel, másrészt a kalózos eposzokból ismerős klisés helyszíneket keresi fel. Miss Röfi egy nagydarab barbár amazonként tetszeleg a tündérmesék, azaz a fantasy filmek díszletei közt. Animal pedig az alacsony költségvetésű westerneket pécézte ki magának, ahol néhány pisztolypárbajt (bocsánat, csúzlipárbajt) vívhat rosszarcú kocsmatöltelékkel, ám a leghálátlanabb pályák Gonzónak jutottak, aki a múlt század horrorfilmjeinek hátborzongató világában próbál talpon maradni.


Egy végtelenül kommersz platformjátékkal van dolgunk a The Muppets: Movie Adventures személyében. Tutira nem váltja meg a világot, nem is próbál reformokat hozni a műfajba, csupán szórakoztatni szeretne. Azonban pályákat tekintve a játék nem képes egységes művészeti designt felmutatni, tucatjára látott klisékből építkezik minden egyes világ, izé… mozifilm. Breki sci-fi kalandjai például nem titkoltan a Star Warsra és a hetvenes-nyolcvanas évek minimál büdzséből készült alkotásaira építkezik. Amivel nem lenne baj, ha nem lenne jellegtelen, mert ebben a formában csak a fiatalabb korosztályt képes megszólítani. De ugyanez érvényes a Karib-tenger féllábú kalózainak otthonában is. Unalmas hajók, végtelen dokkok, ugrándozó cápák keresztezik az utunkat és folytathatnánk a sort az öt világ bármelyik pályájával. Ha csak a szemünk ingerlése a cél, akkor rövid időn belül kénytelenek vagyunk lehunyni.


A fejtörők összetettsége kimerül abban, hogy az érintőképernyő segítségével fogantyúkat tekergetünk, amiket sok esetben nem is kell kötelezően abszolválnunk. Ha egy pályát befejeztünk, egy másodlagos képesség válik elérhetővé a karakterünk számára, így visszatérhetünk a korábban már látott szintek blokkolt területeire a gyűjthető finomságok (filmtekercsek, csillagok, mozijegyek) reményében. Ám a mechanika legfájóbb pontja az iszonyatosan félresikerült ugribugri. Hiába hisszük azt, hogy az adott akadályt át tudjuk ugorni, nem így lesz, mert egyszerűen lehetetlen felmérni a távolságot. Az eredmény totálisan véletlenszerű, az életeink hamar elfogynak és kezdhetjük elölről a pályát. Hasonló a helyzet a lövöldözéses szekvenciákkal: egyszerűen túl kiforratlanok egy ilyen témájú alkotásban, sokat kellett volna csiszolni még rajtuk. A célzás egy rémálom, agyatlanul nyomkodunk mindenhova, csak a szerencsénken múlik a siker. Nem hiszem el, hogy a fiatalabb korosztály számára mindez kézre állna, helyenként még én is rengeteget szenvedtem a könnyednek szánt puffogtatásokon.


Sok mindent megbocsátottam volna a The Muppets: Movie Adventuresnek, ha legalább a humora a helyén lett volna. A sorozat védjegyének számító beszólások csupán erőtlenül jönnek át, a helyzetkomikumok maximum az óvodások rekeszizmát dolgoztathatják meg. A zenék gyorsan ismétlődővé és idegesítővé vállnak, a grafika totálisan jellegtelen. Kár volt a brandért, hiszen a bohém bábfigurák nagyobb odafigyelést érdemeltek volna, így aztán senkit nem tudok bátorítani a kipróbálásra, főleg annak tudatában, hogy tucatnyi összerakottabb platformjáték szerepel a PS Vita kínálatban.