Elite: Dangerous teszt

Harminc évvel ezelőtt mutatkozott be két egyetemista, David Braben és Ian Bell első közös játéka, az Elite, amiről akkor még senki sem sejtette, hogy alaposan felforgatja majd a játékipart, annak trendjeit és kitörölhetetlen nyomot hagy maga után a történelemkönyvekben. Az 1984-ben BBC Micro és Acorn Electron gépekre bemutatott Elite 8 galaxisból, galaxisonként 256 bolygóból álló univerzumot kínált játéktérnek, s akkoriban teljesen szokatlanul, úttörő módon, de szabad kezet biztosított a játékosok számára. Mi dönthettük el, hogy kalózként, kereskedőként, fejvadászként vagy épp bányászként szeretnénk kreditek millióira szert tenni, hogy aztán újabb és újabb kiegészítőkkel vértezzük fel drágán megvett űrhajónkat, amellyel egyszer talán megszerezhetjük a csak legkitartóbb űrkalandoroknak járó "elite" elismerést.

A folytatás azonban már közel sem volt ennyire fényes siker, megszámolhatatlan átirat után egészen 1993-ig kellett várni a második részre, a Frontier: Elite II-re. Az új rész már Ian Bell nélkül készült el, a fejlesztést a Braben alapította Frontier Developments végezte, s bár sikeres lett a második felvonás, formabontónak már közel sem lehetett nevezni. A folytatás, a Frontier: First Encounters két évvel később, 1995-ben készült el, de a harmadik iteráció gyakorlatilag játszhatatlannak bizonyult, ami végleg beverte az utolsó szöget sorozat sírjába. Így aztán közel húsz évnyi hallgatás következett, s bár Braben minden követ megmozgatott, hogy újabb részt kaphasson az Elite, próbálkozásaival rendre zátonyra futott.

Egészen 2012-ig. Három évvel ezelőtt ugyanis a közösségi finanszírozás térhódításával új kapuk nyíltak meg a Frontier Developments előtt. Végül a Kickstarteren szervezett gyűjtés sikeresnek bizonyult, és 1,25 millió font összekalapozása után már finanszírozhatóvá vált az Elite negyedik része, jelen tesztünk alanya, az Elite: Dangerous. De vajon az új felvonás okult a korábbi hibákból? Vajon képes túlmutatni a sorozat örökségén az Elite: Dangerous, vagy nem több egy szebb grafikába öltöztetett feldolgozásnál? Esetleg képes előremutatni, új irányt adni a zsánernek, ami jelenleg olyan jeles képviselőket tud felvonultatni, mint a hamarosan bemutatkozó Star Citizen, az EVE Valkryie, vagy a procedurálisan generált univerzumok felfedezését hirdető No Man's Sky?

A játék kezdetén mindössze 1000 kreditet, és egy tulajdonképpen semmire se használható Sidewinder űrhajót kapunk, ami egy kicsit is erősebb kalózhajóval szemben azonnal alulmarad. Ráadásul olyan pici a raktere, hogy egy közepesebb méretű, kicsit több kreditet ígérő rakomány is alig fér el benne. A kezdet tehát nehéz, azonnal pénzt kell szereznünk, hogy minél előbb le tudjuk cserélni űrhajónkat, de akkor szembesülnünk kell azzal is, hogy kezdő játékosként egyetlen percig se fogja a kezünket a játék. Bár vannak tutorial elemek az Elite: Dangerousben, rengeteg olyan központi funkció vagy feature van, amiről alig esik szó ezekben a videókban. Az egyik ilyen a dokkolás és a hangárok elhagyása. Garantáltan órákba fog telni, mire ráérzünk a megfelelő manőverre, amit nagyban segíthet az is, ha joystickkal vagy valamilyen csatlakoztatható kontrollerrel vágunk neki az űrnek. Hiába szabható gyakorlatilag teljesen személyre a billentyűzettel és egérrel történő irányítás, egyszerűen nem passzol a játékhoz.

Ha azonban ezen a kezdeti botladozáson túltesszük magunkat, kezdetét veheti a Tejútrendszer felfedezése. A pilótafülkén keresztül elérhető a galaxistérkép, de ugyanitt tudjuk megnézni, milyen más égitestek vagy űrállomások vannak a közelünkben. Szintén a pilótafülke kezelőfelületéről érhető el a hajónapló, valamint az egyes hajómodulok kezelése is innen történik, de innen tudjuk menedzselni a kereskedelmi áruk adását és vételét, a hajónk fejlesztését, javítását és természetesen itt látjuk kilistázva a ránk váró küldetéseket is.

A teljesítendő feladatok a szokásos, jól ismert sablonokra épülnek, mint például a vigyél el egy árut A-ból B-be, vagy kutass fel valamit, esetleg vadássz le valakit. Az Elite: Dangerousben lehetünk felfedezők, akik új csillagok és bolygók felkutatásával, s az így készített térképek eladásával tudják finanszírozni az újabb és újabb utazásokat. Lehetünk másokat levadászó fejvadászok, mások áruit elkobzó kalózok, illegális árukat furikázó csempészek, de csatlakozhatunk az államszövetség kötelékéhez, hogy bűnözőket vagy lázadókat kerítsünk kézre.

A megszerzett kreditekből új hajót és új kiegészítőket, úgy mint hajtóműveket, erősebb páncélzatot, fedélzeti műszereket, nagyobb rakodóteret, üzemanyagot vásárolhatunk, miközben fejleszthetjük fegyverarzenálunkat is. A probléma az, hogy a már említett tevékenységek egy idő után ismétlődni kezdenek, és ezen az se segít, hogy a játék online módjában is meglehetősen üresen kong a Tejútrendszer. A szóló módban teljesen magunkra vagyunk hagyva, mi vagyunk saját történetünk kovácsa, és itt a kereskedelem a legjobban kifizetődő lehetőség a kreditszerzésre. Kalózokkal csak elvétve fogunk találkozni, így elmaradnak a látványos manőverekkel színezett dogfightok.

Hiába látogathatunk meg több százezer csillagot, ha a küldetések egytől egyig ugyanolyanok. Ha nem érezzük, hogy ez a hatalmas sandbox-játéktér a méretei ellenére tele van élettel, akkor a sorozat rajongóin kívül nagyon keveseket tud majd a monitor elé szögezni az űrkaland. A mostani alapok mégis sziklaszilárdak, így a Frontier Developments magabiztosan várhatja a folytatást. Az ígéretek szerint hamarosan a tizenöt hajó további tizenöttel fog gazdagodni, a tervek szerint bemutatkozik egy új faj, s ezzel valószínűleg egy új történetszál is, továbbá lehetőségünk lesz a bolygók felszínére is leszállni. Vagyis, ha túl tudjuk tenni magunkat a magányon, akkor mégis kellemes játékórákat tölthetünk el az új Elite-tel.

A feltett kérdésekre tehát meglehetősen nehéz jól körülhatárolható választ adni, az Elite: Dangerous ugyanis nagyon jó kerettel bír, látszik, hogy szívvel-lélekkel készült, de egyelőre kiforratlan a személyisége. Időt kell adni neki, de úgy gondolom, ezt később meghálálja majd a játék, ami ezúttal lehet nem lesz olyan forradalmi, mint harminc éve, de így is tartalmas szórakozást ígér az önjelölt Han Solóknak és Kirk kapitányoknak.

Kapcsolódó cikk

• Elite: Dangerous bétateszt