Az elmúlt időszak rendszeresen visszatérő vitatémája, hogy vajon van-e létjogosultsága - vagy egyáltalán értelme - a klasszikusok újrakevert változatainak. Ez a cikk most nem kívánja az eltérő nézőpontokat ütköztetni, a Grim Fandango Remastered ugyanis egyértelműen egy hiánypótló játék. Az a fajta, ami nem csak a kalandjátékok mai siralmas kínálatában tör magának utat. Az a fajta, ami egy most már letűnt korszak utolsó hírnökeként mutatja meg, hogy milyen az, amikor a játék még tényleg játék volt. Az a fajta, ami hibái, s az eltelt közel tizenhét év ellenére képes ugyanolyan szórakoztató lenni. A Grim Fandango ugyanis a nagybetűs játék, az a fajta, amit valóban tehetséges, a játékokat tiszta szívből szerető emberek készítettek. S ez bizony Manny Calavera minden egyes pillanatán érezhető.
Manny foglalkozását tekintve turisztikai ügynök - valójában Ő maga a Kaszás -, aki a holtak világába újonnan érkezett lelkek számára próbál utakat szervezni a Kilencedik Alvilágba. Az ide tévedt lelkek ugyanis mielőtt meglelnék végső nyughelyüket, kénytelenek előző életük utáni adósságukat ledolgozni. A tehetősebbek akár négy perc alatt is megtehetik ezt az utat, a problémás lelkeknek azonban akár négy évébe is telhet az utazás. Mannyt pedig messze elkerüli a szerencse, egészen addig, míg el nem cseni kollégája ügyféllistáját, amit felhasználva összehozza a sors Mecedes "Meche" Colomarral, a titokzatos végzet asszonyával. Innen pedig minden bonyolultabbá válik, Manny felfedezi, hogy nem minden az, aminek látszik, az ügynökség körül bűzlik valami. Így aztán megkezdődik főhősünk négy éves útja, ami szerelmi szállal, a maffia és egy földalatti gerillamozgalom felbukkanásával lesz csak igazán színes és izgalmas.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fogott semmit az idő a játékon, de az eszközölt módosítások pont annyira frissítik fel a játék alatt dübörgő technológiát, hogy abszolút ne kelljen szégyenkeznie Mannynek és démon haverjának, Glottisnak. Egyrészt teljesen újraalkották a 3D-s modelleket, ami az alig 200-250 poligonból álló szereplők esetében jótékony hatással bír. Megújultak a korábbi előre renderelt hátterek is, így azok is sokkal modernebb hatást keltenek, továbbá kaptunk egy új bevilágítást, ami főleg a nyitottabb helyszíneken mutatja meg, mire is képes. A Double Fine ugyan nem dobta ki a 4:3-as képarányt, de lehetőséget adott, hogy a 16:9-es aránnyal még esztétikusabban fessen a játék a mai kijelzőkön, s ha már PlayStation Vitán is szemmel látható a változás, akkor a tévé előtt ülve biztosan nem fogunk csalódni.
Megújult a játék irányítása is, az eredeti borzasztó "tank" stílus mellett ugyanis egy lelkes rajongó modja kapja a főszerepet. Az új és minden tekintetben modernebb analóg karos irányítás sokkal áramvonalasabbá, egyszerűbbé és élvezhetőbbé teszi a Mannyvel való kalandozást, így azoknak is erősen javasolt ezzel a beállítással játszani, akik úgy érzik, elég hardcore arcok ahhoz, hogy az eredeti sémát használják. Ebbe csak a sokszor trükkös kamerakezelés tud csúfosan belekavarni, az ugyanis mintha nem esett volna át renováláson, pedig igencsak ráfért volna. Mivel az egyes helyszínek közötti váltás kameranézet váltásokkal egyszerre történik, óvatlan pillanatban könnyen megeshet, hogy ide-oda fogunk ugrálni a helyszínek között. Bosszantó, de kis gyakorlással kiküszöbölhető.
Az eredeti és a remastered látványvilág között egyetlen gombnyomással váltogathatunk, miközben minden mást a játék menüjében tudunk beállítani. További extrákat is itt érünk el. Például itt tudjuk visszanézni a már megtekintett átvezető videókat, a dialógusokat, továbbá itt találunk egy méretes, soha nem publikált koncepciós rajzokból álló galériát is, amit teljesen szabadon lapozgathatunk. Ami ezeknél is fontosabb, az a játék készítőinek kommentárja. Ha ezt bekapcsoljuk, akkor játék közben a bal felső sarokban megjelenik egy csapó ikon, ami azt jelzi, hogy az adott helyszínhez tartozik egy (szerencsére feliratozott) audiokommentár. Ebben Tim Schafer és a korábbi Grim Fandango készítők mesélnek, sztorizgatnak. Ezeket hallgatva - és egyszerre olvasva - sokszor nagyon érdekes, olykor technológiai jellegű, olykor pedig szórakoztató háttérinformációkra tehetünk szert.
Újdonságokban tehát nincs hiány, de az az igazság, hogy a Grim Fandango Remastered ezek nélkül is egy elejétől a végéig szórakoztató játék lenne. A film noiros motívumok és a mexikói folklór elegye önmagában is egy furcsa házasság, mégis harmóniában, kéz a kézben, némi fekete humorral meghintve teremtenek olyan maradandó hangulatot, ami beszippantja, majd végleg magához láncolja a játékost. De ha egy játék olyan klasszikusokból merít inspirációt, mint a Chinatown, a Casablanca vagy a David Mamet-féle Glengarry Glen Ross, akkor onnan nehéz hibázni.
Ahogy már említettem, a játék négy évnyi kalandot ölel fel: a kezdő helyszín az El Marrow lesz, onnan pedig kikötünk a Rubacava kikötővárosában, ahonnan utunk tovább vezet egy, a világ szélén található bányász kolóniájára, végül pedig a Kilencedik Alvilág kapujához. Mindegyik állomás különbözik, saját atmoszférával és felejthetetlen, érdekes karakterekkel - a tetoválószalon magyar trógerét ne felejtsétek el meglátogatni - fogunk találkozni, miközben a történet mindvégig egységes tud maradni. Mindez azonban hiábavaló lenne, ha a játék két másik pillére, a párbeszédek és a megoldandó fejtörők nem lennének kellően szórakoztatóak. A Grim Fandango forgatókönyve mai napig első osztályú, izgalmas, humorban és információkban gazdag, szórakoztató beszélgetésekben lesz részünk. Éppen ezért érdemes nagyon odafigyelni, amikor valakivel leállunk társalogni, sokszor ugyanis egy jól elrejtett félmondat jelentheti a továbbjutásunk kulcsát. A fejtörők közel sem nevezhetőek könnyűnek. Összetettek, nem minden esetben egyértelműek, a megoldás néha nagyon bizarr, de így minden meglévő nyomot nagy becsben kell tartanunk, már csak azért is, mert nincsenek tippek, segítségek, a játék egyetlen percig se fogja a kezünket, vagyis a feladványok megfejtése minden eddiginél nagyobb sikerélménnyel fog párosulni.
De pont ezért is zseniális a Grim Fandango. A játék nehézsége ugyanis nem frusztráló, sokkal inkább ösztönzőleg hat. Ugyan a nyers játékidő úgy hét órára tehető, ha most először próbálkozol a játékkal, készülj fel rá, hogy akár hetekig magához fog láncolni, Te pedig önként fogod vállalni a megpróbáltatásokat. A Grim Fandango ugyanis az igazi nagybetűs játék, az, ami nem úgy próbál meg interaktív lenni, hogy egy gombot enged nyomkodni, hanem úgy tesz részesévé a kalandnak, hogy hagyja, hogy megéld azt. És pontosan ez hiányzik a mai "játékokból".
Kapcsolódó cikk
PC-re ott a Steam: http://store.steampowered.com/app/316790/
BOX témában én nem tudok segíteni.
A remastertől nem estem hanyatt, de a játék még mindig egy mestermunka.
Azt hiszem még sokszor játszom majd végig :)
Sajnos ez azért van mert ügye ez remaster és nem remake.
Én is kijátszottam anno, és nagyon tetszett! Ezért már csak nosztalgiaként, meg az újabb grafért kötelezően kijátszom mégegyszer!
Emlékszem, gyerekkoromban rengeteget játszottam a demójával, nagyon tetszett a hangulata, pedig angolul alig tudtam.
Aztán meglett a teljes játék, de a gyenge nyelvtudás miatt csak walkthrough-val sikerült végigjátszani, de így nem értettem sokat a történetből, nem is hagyott mély nyomot bennem.
Később, mikor megtudtam, hogy lefordították magyarra, már megkopott a varázsa, valahogy nem tudott elragadni.
Na de azóta már sok év eltelt, én öregedtem, ő fiatalodott, megpróbálom újra.
Még jó, hogy most raktam össze az új gépemet, hát ettől a játéktól nem fog megizzadni, de akkor is ez lesz az első :)
Sokan azt az érvet szokták felhozni az újgenerációs Telltale játékok védelmében, hogy azért nincs benne interaktivitás mert a történetre és a karakterekre épít.
Erre itt a Grim Fandango eszméletlenül jó karakterekkel, és egy olyan hihetetlenül epikus sztorival ami egyszerre dráma, krimi, sötét hangulatú noir de emellett megnevettetni sem felejti el a játékost. És ami a lényeg, hogy mindezek mellett nem lesz film hanem képes játék maradni, rengeteg interakcióval és remek fejtörőkkel.
Nincs rá jobb szó: ZSENIÁLIS!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.