Mad Max előzetes

Mint a korosztályomból sokan, én is a Mel Gibson-féle Mad Max-filmeken nőttem fel, ám a videojáték-korszakom előtt jobbára könyveket olvastam. Nagy kedvencem volt a Rakéta gondozásában kiadott Országút harcosa című lapozgatós könyv, amely gátlástalanul lopott az ikonikus filmekből, de nem számított, elvégre én lehettem a főhős. A svéd Avalanche Studios terméke újfent gyermeki rajongást váltott ki belőlem, hiszen az ősszel érkező Max Max minden aspektusában tiszteletben tartja az alapanyagot. Az már csak hab a tortán, hogy a filmek rendezője, George Miller már a fejlesztés kezdete óta kivette a részét a munkálatokból, még mielőtt az idén megjelenő Fury Road forgatása elkezdődött volna. Noha a játék nem kapcsolódik közvetlenül a filmekhez, néhány hasonló vonás felfedezhető köztük. Ez a stockholmi brigád saját víziója, illetve besegít neki Miller saját ausztrál stúdiója, a KMM is.


A Mad Max tartja magát a tradíciókhoz, hiszen a Nagy Fehérségnek hívott senkiföldjén játszódik. Ameddig a szem ellát, sivatag van mindenhol, néhány nagyobb homokbuckával, mutatóba néhány kaktusszal és sziklával. Csak néhány állatfaj alkalmazkodott a szélsőséges klímához. Egy ilyen világban nem könnyű a kataklizmát átélt túlélők boldogulása. A békésebb, rongyba bugyolált emberek kisebb csoportokban élnek elszórva a vidéken, kínkeservesen próbálják megteremteni maguknak a napi betevőt. Az agresszívebbek motorizált bandákba tömörültek, gyenge szövetségeket kötve. Az ellenség folyamatosan portyázik a világban, erővel veszi el mások nehezen összekuporgatott javait. Kevesen emlékeznek már a civilizált társadalomra, itt egy üveg vízért már szétszabdalják a tested, fejedet egy kocsi motorháztetőjére tűzik elrettentő példaként. Ideje volt már, hogy egy valódi hős rendet teremtsen a vidéken, de vajon egyedül képes lesz erre?


Pontosabban, nem teljesen egyedül, hiszen már a játék eleje óta hű társunk lesz, Dog, a kutya, akit már a The Road Warriorból ismerhetünk. Maxet csúnyán rászedik a bevezetőben: Scrotus, a környék hadura bandájával megtámadja hősünket, a kedvenc V8-as Interceptorát ellopja, őt pedig sorsára hagyja a sivatagban. Az eb szerencsére Max mellé szegődik és kiváló szaglásának hála, bárhol kiszimatolja a vizet, az élelmet és a homokkal lefedett medvecsapdákat is. A másik szimpatizánsunk, a Chumbucketnek nevezett csavargó, aki az autószerelés mestere. Hamar kisegít minket egy Magnum Opus járgánnyal, amit folyamatosan fejleszthetünk a kaland során a megszerzett új alkatrészekkel. Maxnek nincsenek nagy igényei, csak egy gyors verdával maga mögött szeretné hagyni a poklot, elvégre hisz abban, hogy valahol a messzeségben létezik egy hely, a Csend Síksága, ahol béke uralkodik. Hősünk persze állandóan slamasztikába keveredik, és csak érdekből segít az elesetteken, így a hőn áhított békére még várnia kell.


A Just Cause-sorozattal a fejlesztők már bizonyítottak, hogy konyítanak valamelyest a nyitott világú játékokhoz. A Mad Maxszel pedig sikerült még magasabbra helyezniük a lécet. Már a szabadon bejárható terep is hatalmas. Túlnyomó többségben a sivatag az úr, ám kisebb településeken is megfordulunk, nem is beszélve a letűnt korra emlékeztető romos ipartelepekről. A kirepedezett autópályák, földalatti alagutak és összeomlott hidak mellett az olyan egzotikusabb területek sem hiányozhatnak, mint a kiszáradt tengerfenék, ahol korallok között száguldhatunk, illetve a hajdanán víz alatt lévő vulkánok kénsavas földje. Szám szerint kilenc ellenséges helyőrséget foglalhatunk el, ahol mindig találunk lőszert és kaját. A térkép határai nem korlátoznak minket, lévén azokon túlra is ellátogathatunk. A Nagy Semminek nevezett vidék azonban iszonyúan veszélyes hely, mert ott nincs élem és víz, továbbá halálos homokviharokkal is szembe kell néznünk. Érdemes azonban kockáztatni, hiszen ha pár másodpercig túléljük a szélsőségeket, értékes alkatrészekre bukkanhatunk a Magnum Opusunkhoz.


Természetesen már a normál terepen is szükségünk lesz élelemre és vízre, hogy feltölthessük Max életerejét. Ha éppen nincs kajánk, érdemes lesz figyelni az égben köröző madarakra, amely általában azt jelenti, hogy a közelben bomló holttestek hevernek. És ugye, minden hullában dagadt kukacok vannak, melyek tökéletes fehérjeforrást jelentenek. Nem egy finom fogás, de a szükség nagyúr. Ha éppen nincs a zsákunkban konzerv, kereshetünk rágcsálókat is, melyek egy fokkal ízletesebbek, és ami a legfontosabb, segítenek életben maradni. Amiből viszont nem szenvedünk hiányt, az az üzemanyag. A játék designere, Emil Krafting szerint a csapat ugyan a szűkös erőforrásokkal számolt, ám azt is szem előtt tartották, hogy a Mad Max egy autós játék is, melyben sokat kell vezetnünk. Ha folyton a benzinért kutakodnánk, az megtörné a lendületet és a gyalogos mászkálás hosszú távon unalmas is.


Már akkor is teljes értékű akciójátékkal van dolgunk, amikor kiszállunk a Magnum Opusból. A pusztakezes harc a Batman: Arkham-játékokban látott megoldásra hajaz. Nevezetesen ritmikus gombnyomkodást kapunk, pontos ellentámadásokkal, kitérésekkel és vetődéssel. Akkor sem lesz baj, ha éppen a nyers tűzerőre hagyatkozunk. Az autós harcnál a fizika kapja a főszerepet. Kocsinkra egy szigonypuska van felszerelve, amellyel kitéphetjük az ellenség járgányai alól a kereket, vagy más részeit. Ha viszont jól célzunk, akár a vezetőülésből is kiránthatjuk a széttetovált haramiát, ami bitang élvezetes tud lenni, de a szigonypuskával még a gyalogosan támadó embereket is felnyársalhatjuk. Ami gyalogszerrel bevethető fegyverarzenált illeti, az alapfegyverzetünk két pisztoly lesz, ám később sörétes és mesterlövész puskára is szert tehetünk, illetve lesz egy Thunderpoon névre keresztelt mordályunk, ami a rakétavető helyi megfelelője. Brutális pusztításra képes, de nehezen találunk hozzá lőszert. Lövöldözés közben ideiglenesen lelassíthatjuk az időt, így még a legádázabb pillanatokban is pontosan célozhatunk.


Verdánk kinézetét és teljesítményét menet közben is frissíthetjük, hiszen egy gombnyomással előhívható az erre hivatott menüpont, Az autónk fejlesztésének pozitív és negatív hatásai is vannak, például lecserélhetjük a motort, ha nagyobb sebességre vágyunk, ám azzal számolnunk kell, hogy a művelet némileg gyengébb vezethetőséget eredményez, és fordítva. Idővel az erősebb páncélzat kulcsfontosságú lesz, hiszen egyre vadabb harcokban kell helytállnunk. A határvidéket járva elhagyott kocsikra bukkanunk, s ha működőképesek, akkor vezetni is tudjuk őket. Ha meguntuk a száguldást, egy jelzőrakétával jelezhetünk Chumbucketnek, aki már siet is hozzánk a Magum Opusszal. Chumbucket nem csupán az autókhoz ért, nála olyan az olyan eszközök kezelését is kitanulhatjuk, mint az éjjellátó szemüveg, vagy a fejlámpa. A fickó ezen kívül hasznos koordinátákat táplál a GPS-ünkbe, ha követjük az útvonalakat, kincsekben gazdag lelőhelyekre bukkanhatunk.


A nyitott világban rengeteg a tennivalónk. A terepen elszórva találunk olyan lekötött hőlégballonokat, amikre felmászhatunk és távcsövünkkel feltérképezhetjük a környéket erőforrások, érdekes pontok, erődök és ellenséges konvojok után. Amit egyszer felfedeztünk, az felkerül a térképünkre is. Néhány leláncolt hőlégballont ki kell szabadítanunk az autónk szigonypuskájával, miután felöltöttük némi üzemanyaggal. Ha meghalunk, ezeknél a Vantage Pointoknál, vagy az elfoglalt erődöknél éledünk újjá. Az erődrendszer nagyjából a Far Cry 4-ben látottakhoz hasonlít. Heves harcok árán elfoglalhatjuk Scrotus helyőrségeit, csökkentve ezzel a hadúr befolyását a világban. Ha az erőd a miénk, ott menedéket és fegyverraktárt találunk, illetve gyorsutazással mozoghatunk közöttük. Emellett a senkiföldjén különféle totemszerű madárijesztőkre bukkanhatunk, amiket a lemészárolt szerencsétlenek holttesteiből építette Scrotus, elrettentő példaként. Ha szétromboljuk a groteszk oszlopokat, azzal is csorbíthatjuk nemezisünk dominanciáját.


Habár a Mad Max leginkább a single élményekre koncentrál, így hagyományos multiplayer nincs a játékban, ellenben egy Opus Wars nevű mód igen, melyben megnézhetjük más játékosok verdáit. Elképzelhető, hogy valahogy összemérhetjük tudásunkat a barátainkkal, de a pontos részletek még nem ismertek. A grafika mindenesetre látványosnak ígérkezik, sokkal szebb az összhatás, mint a 2013-as bejelentéskor. E tekintetben még túl is vállalták magukat a fejlesztők, ezért dobták kukába az előző generációs portokat. A rajongók legnagyobb örömére az Avalanche arra is ügyelt, hogy a főszereplő hangját egy ausztrál színész, bizonyos Ben Foster kölcsönözze, hiszen egy amerikai akcentusú Max hiteltelen lenne.

Ha a Mad Max nem is csinál forradalmat a sandbox játékok között, egy erős branddel a háta mögött markáns végeredmény születhet. Az anyag szeptember 4-én érkezik PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és SteamOS-re.

Cikkünk a Game Informer április számának előzetese alapján készült.

Kapcsolódó cikk

• Mad Max teszt