Resident Evil: Revelations 2 teszt

A Queen Zenobián történt események után újabb átvezető részhez érkezett a Resident Evil-sorozat. Míg az elhagyatott luxushajón játszódó eredeti Revelations a negyedik és ötödik részt kötötte össze, addig most az ötödik és hatodik epizód között zajlott eseményeket ismerhetjük meg. A romos falak, melyek között ébredünk, egy elmegyógyintézetnek adtak otthont régen, az épület most viszont biológiai vírusok kísérletének színhelye. A sorozat legújabb része az elmúlt egy hónapban hetente megjelenő epizódokban jelentkezett, a Resident Evil: Revelations 2 a sorozat öregebb rajongóinak készült, a játék tökéletesen vegyíti a legutóbbi részek akcióval teli stílusát, és a klasszikus túlélő-horrorok lassú, idegfeszítő játékmenetét. Lássuk hát, hogy milyen lett pontosan.


Penal Colony, Contemplation, Judgment, Metamorphosis. A négy részre bontott új Resident Evil epizódonként másfél-két óra játékmenetet biztosít, az előző részhez hasonlóan pedig az események itt is több szálon futnak. Az első szál Claire Redfield és Moira Burton történetét dolgozza fel, a biológiai fegyverek ellen harcoló dögös aktivista, és fiatal segédje épp a TerraSave egyik jótékonysági rendezvényén vesz részt, amikor kommandósok rajtaütnek a társaságon, őket pedig az intézetbe szállítják. Sötét folyosók és vérben úszó műtők között vezet utunk a kiút felé, miközben páciensből lett fertőzöttek leselkednek ránk minden sarokból, a túlélés kemény lesz és fájdalmas, miközben a játék második szála az intézet falain kívül veszi kezdetét. Barry Burton nehézfegyverekkel felpakolva indul szerette megmentésére, a segítője pedig Natalia Korda lesz, a titokzatos kislány, aki a történet elején szegődik hősünkhöz. A kis lelkem egy szál hálóingben, mezítláb bóklászik, hogy a szülei merre lehetnek, azt az Isten tudja csak.


Főszereplőink eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, mindegyiknek vannak erősségei, és gyengeségei is. Claire egy igazi akcióhős, aki ha kell, egy szál késsel esik neki a szörnyek nyakának, és nem csak jól kezeli a lőfegyvereket, de gyors és erős is. Moira vele ellentétben nem tud harcolni. Ő segédünk lesz csak a kalandok során, elemlámpájával fényt visz az éjszakába; ha kell, belevilágít az ellenség szemébe, így bénítva meg őt néhány másodpercre, de nagyon ügyes abban is, hogy észrevegye a rejtett kincseket, elejtett lőszereket, tárgyakat. A másik szál fegyveresét Barry alakítja, Natalia pedig természetfeletti képességének köszönhetően előre megérzi, ha szörnyek közelednek, illetve tudja azt is, hol vannak azok gyenge pontjai. A két csapat így jut egyre közelebb egymáshoz, az események egyedül, és osztott képernyős co-op módban is játszhatóak. Egyetlen hibája van csak a kampánynak, hogy az online mód ezúttal is kimaradt belőle, amit nagyon sajnálok.

A játék a klasszikus Resident Evil-elemeket vonultatja fel. Kalandjaink nem teljesen lineárisak, egy elágazásokkal és zárt ajtókkal teli pályán kell helytállnunk, kulcsokat és más segédleteket keresve a továbbjutáshoz. Töltényből ezúttal is nagyon keveset kapunk, lőni csak akkor érdemes, ha már tényleg életveszélyben vagyunk. Mindegyik szereplőnek van saját inventoryja, a felszedett tárgyakat, lőszereket és gyógynövényeket tudjuk köztük cserélgetni, új játékelemként pedig bemutatkozott a lopakodás is. Ha lehajolva, csendben osonunk, akkor a szörnyek nem fognak minket észrevenni, a hátuk mögé kerülve egyetlen mozdulattal is végezhetünk velük, de remek dolog, hogy társunkért se kell aggódnunk. A gép által irányított karakter meg tudja védeni magát, következetesen kitérve mindig a szörnyek támadása elől, a játékot egyszer se kell azért újrakezdeni, mert a mesterséges intelligencia elrontott valamit, bár azt azért meg kell hagyni, hogy ezt leszámítva nem valami erős. A szörnyek agyatlanul törnek ránk mindig, társunk pedig nem csak követ minket az egy négyzetméteres sarokba, de néha hajlamos a beakadásra is. Még ha a játékmenetet ezek nem is akasztják meg, azért idegesítőek.

A történet lebilincselő, van benne pár izgalmas fordulat. Ez a bekezdés tele lesz spoilerrel, úgyhogy ha még nem játszottál a Resident Evil: Revelations 2-vel, akkor érdemes most a következőre ugranod. Rendkívül tetszett nekem a játékban, hogy bár szűk és sötét folyosókon kezdünk, hamarosan kiderül, hogy egy szigetre száműztek minket, kísérleti patkányok vagyunk, a vírus pedig végig velünk van. És a félelem szabadítja el. Ami pedig a legdurvább volt, hogy a történeti szál látszólag párhuzamosan játszódik, Natalia viszont ártatlan hangon egyszer mégis elárulja nekünk, Barry elkésett. Moira fél éve már, hogy a segélyhívást küldte. Az ilyen dolgoktól lesz klasszikus egy túlélő horror, a hideg futkos a hátamon, érdekesség pedig, hogy a történetnek két befejezése van. Egy jó és egy rossz. De hogy micsoda, azt már tényleg nem árulom el, legyen elég annyi, hogy az első felé érdemes orientálódni, ott lesz igazán durva minden.

A fegyverek felhozatala átlagos lett. Pisztoly, sörétes puska, uzi, assault rifle, a kínálaton nem fogunk meglepődni, a stukkerek pedig a pályán felszedett csomagokkal fejleszthetőek is. A kiegészítőt a következő munkaasztalnál lehet felszerelni rájuk, tudjuk növelni a sebzést, az újratöltés gyorsaságát, a tárkapacitást, illetve van egy charged shots nevű fejlesztés is, ami a nagyobb szörnyek ellen jön jól. A sorozat hagyományaihoz hűen a sok kisebb, vagy közepesebb ellenfelet időközönként itt is főgonoszok váltják, melyeket csak komolyabb taktikával tudunk földre teríteni, érdekesség pedig, hogy támadnak majd ránk láthatatlan szörnyek is. Őket Natalia segítségével győzhetjük le, a kislány ujjal mutatja nekünk, hogy merre kell lőni, de könnyű dolgunk még így se lesz. Jó dolog pedig, hogy nem csak fegyvereinket, de hőseinket is lehet fejleszteni, a pályán talált pénzeket az epizódok végén skillekre válthatjuk be, a játék egész korrekt fejlődési fát vonultat fel, felgyúrva magunkat pedig az első részek újrajátszása is egészen más élményt fog nyújtani.

A játék technikailag viszont nem túl fejlett. Az átvezető animációk szörnyűek lettek, a CGI olyan, mintha tizenöt évet visszautaztunk volna az időben, vagy még többet, a szereplők csúnyák és kidolgozatlanok, a mozgásuk pedig darabos és mesterkélt. Ezt leszámítva én viszont nem panaszkodom. A régivonalas játékmenet és pályafelépítés nekem kifejezetten tetszett, a Resident Evil: Revelations 2 nem akarja megváltani a stílust, csak azt csinálja, amihez ért. Egy sötét és félelmetes helyen összezár minket egy rakat vérszomjas döggel. Ennyi kell, és semmi más.

Cukormáz a tortán, hogy a négy epizód mellett a játék történetét két kiegészítő küldetés teszi teljessé. Az első a Little Miss, mely előzményként szolgál a kalandjainkhoz, Natalia az ágyában ébred, kedvenc mackója hangjára, mintha egy rémálomban lennénk. A kis hőst önmaga sötét énje kíséri útján, körülöttünk szörnyek portyáznak, nekünk pedig a sötétben megbújva, egyenként kell őket kikerülnünk, hogy eljutva a partra megleljük Lottie-t, a mackót. A második, The Struggle pedig egy spin-off rész az eseményekhez. A történetben Claire és Moira egyszer csak szétválik, a lány pedig találkozik egy öreg orosz fickóval, aki segít neki újra megtalálni mentorát. Moira a kiegészítő kalandok során Evgeny Rebic segítségével küzdi le félelmét a lőfegyverektől, és neki köszönhetően talál vissza a fő történeti szálhoz is. Azon pedig gondolom már nem lepődik meg senki, hogy a játékban van Raid mód is, mely végigjátszás nélkül, az első perctől elérhető, ami pedig a tartalmát illeti, tökéletesen megegyezik azzal, amit az előző részekben megszoktunk. Több mint 100, folyamatosan nehezedő küldetésben kell benne részt vennünk, a kampánytól független fejlődési folyamattal, van területvédés, támadás, és még sorolhatnám napestig. A nosztalgia mindig kellemes az embernek, a Raid tele van régi hangulatot árasztó helyszínekkel és szörnyekkel, sőt ezt választva néhány jól ismert karaktert is újra láthatunk.

A Resident Evil: Revelations 2 jó játék lett. Tökéletesen ötvözi a múltat a jelennel; amit a régi túlélő horrorokban szerettünk, azt mind felvonultatja. A sorozat rajongóinak kötelező darab, a négy plusz két letölthető epizód pedig most megjelent egyben is, dobozosan, hogy felkerülve a polcra, méltó darabja legyen a gyűjteményünknek. A bolti kiadás egyébként az alapjátékon kívül tartalmaz még két új karaktert, és négy ruhát a Raid módhoz, illetve megtalálható benne ugyanehhez a Throwback pályacsomag is, érdemes megvenni. Gamekapocs recommend+.