Need for Speed teszt

A játékterem előtt találkoztok. Egy piros Mustang már a rajtvonalnál van, és sorban közelednek a többiek is. Egy élénkzöld Supra, egy tuningolt Skyline, egy M4-es, és egy Corvette, lehúzódva, utat engedve ellenségednek. A fekete 911-esnek. Szíved a torkodban dobog, ha most legyőzöd őt, ikonná válsz, neved mindenki ismerni fogja. Jobbra nézel, Ventura Bay gyönyörű panorámája magasodik előtted, a hegyekben kezdtek, majd irány az autópálya, és végül a város, ez a te otthonod, senki se veheti el a győzelmet. A kocsik egymás mellé állnak, felhangosodik a zene, bőgnek a motorok, és BAMM, három szirénázó rendőrautó fordul be a sarkon. Csikorgó kerekekkel indultok el, most semmi se számít.


Az új Need for Speed meghallgatta imáinkat, és visszatért ahhoz a stílushoz, amiben a legjobban imádtuk. Alcím nélküli idei része az Underground sikere előtt tisztelegve megnyitja előttünk a kaput az illegális utcai versenyek előtt, szakadó eső, tuningolt autók, gyönyörű csajok, és persze rendőrök, más nem is kell egy tökéletes éjszakához. Hősünk megszállott gyorshajtó, egyik este épp egy rakat rendőr van a nyomában, amikor felfedezi őt pár srác. Úgy rázta le a disznókat, hogy azok még a rendszámot se tudták felírni, a többieknek tetszett a mutatvány, meg is hívják magukhoz dumálni, meg kajálni kicsit, és itt indul a mi pályafutásunk is. Új barátainkkal lógva egyre több illegális futamon vehetünk részt, a siker pedig nem csak hírnévvel, de kitömött pénztárcával is jár majd. Egy ilyen ajánlatnak ki tudna ellenállni, nem igaz?


Ventura Bay városa igazi paradicsom. Kacskaringós hegyi utak, széles autópályák, koszos ipartelepek, és zsúfolt belvárosi utcák várnak itt minden versenyzőre, maga a város pedig egy online játszótér, ahol egyjátékos módban is együtt autózhatunk barátokkal, idegenekkel. Hősünk történetét rövid, élőszereplős videók elevenítik meg, karrierünk során hírnevet pedig öt stílusban érhetünk el. A speed, a style, a build, a crew és az outlaw futamokat különböző színekkel jelöli a térkép, mindegyik stílusnak megvannak a saját versenyei, a cél pedig mi más is lehetne, mint a 100 százalékos teljesítés, és így az ultimate icon cím megszerzése. A versenyekre a meghívásokat telefonon kapjuk meg, az egyes stílusokon belül pedig különböző kihívások várnak ránk. A speed stílusban például a sprint és a time trial futamok kapták a főszerepet, melyhez az autónkat is ennek megfelelően érdemes megválasztani, míg a style már a drift kategórián belül válogat, többféle játékmódból. A sima driftet nem kell bemutassam, farolgatnunk kell, így érve el minél több pontot, ennél viszont már érdekesebb a drift trial, ahol a gyorsaság is sokat ér, a togue, ahol emellett még elsőként is kell beérnünk a célba, vagy a drift train, ahol együtt kell maradnunk a többiekkel, nem elhúzva tőlük, és nem is lemaradva.


Az online város ötlete először egyáltalán nem volt szimpatikus nekem. Azt hittem, hogy beleerőltetik a karrierbe a multiplayer módot, és egy hatalmas káosz lesz az egész, szerencsére azonban nem így lett. Egy session alig pár játékost enged csak össze, akikkel nem is kell együtt rajthoz állnunk, arról van szó mindössze, hogy ők is a mi városunkban játszanak, látni fogjuk őket néha, de elhúzunk mellettük, és ennyi az egész. A futamunkat elrontani nem fogják, illetve nagyon ritkán mégis, tegnap volt például velem, hogy épp megszereztem az első helyet a célegyenesben, amikor egy játékos megjelent egy kereszteződésben, én meg pont telibe találtam. Háromszázzal mentünk mindketten, esélyünk se volt bármit csinálni. Akkor anyáztam egy jót, viszont bevallom, élveztem, Ventura Bay legalább nem egy szürke, műanyag díszlet, hanem egy igazi város, ahol ilyenek bizony megtörténnek. Két hátránya viszont egyértelműen van annak, hogy mindig online kell lennünk. Az egyik, hogy internet és LIVE Gold kell hozzá, a másik pedig, hogy sose lehet megállítani a játékot. Ha kész az ebéd, csönget a postás, apa hív, vagy bármi történik, akkor oda a futam. Vagy várniuk kell.


A karrier mellett amolyan hírnéverősítő jelleggel vannak még tét nélküli, sima versenyek is. A térképen fehérrel találjuk ezeket, és amellett, hogy rengeteg reputation pontot szerezhetünk velük, természetesen pénznyeremény is van mindegyiknél. Ha pedig nagyon unatkozunk, akkor vállalhatunk daily challenge kihívásokat, vagy keresgélhetünk a collectible pointok után. Előbbinél minden nap van három feladat, amit teljesíteni kell, például szerezzünk X pontot drifteléssel, vagy törjünk össze Y rendőrkordont, míg utóbbinál három gyűjthető elem is vár ránk. A donut spot esetében egyszerűen fánkoznunk kell egyet, a vista point egy különleges fotóhelyszínt mutat meg nekünk, míg a free parts pontot megtalálva egy út szélén álló, kirámolható kisteherautó vár ránk. 


A játék fejlődési szintje a klasszikus alapokon nyugszik. Minél több hírnévpontot szerzünk, annál magasabb szintet érünk el, és minél magasabb szinten vagyunk, annál nehezebb versenyek, és jobb alkatrészek várnak ránk. A játék elején egy gyenge kisautóval kezdünk, nyugdíjas tempóban róva a köröket, ilyenkor még nehéz is megszeretni a játékot, a kocsik lassúak, és irányítani is nagyon nehéz őket. Később viszont minden beindul, egyre gyorsabbak leszünk, a futamok pedig így válnak folyamatosan nehezebbé, akciódúsabbá is. Kocsinkat a garázsban tudjuk fejleszteni, a felhozatal félszáz gyári modellből áll, és ehhez jön még pár egyéni építésű kocsi, amit megkapunk, vagy elnyerhetünk. A lista kövér, van benne öreg Volvo, Golf I, MX-5, Supra, Mustang, RX-7, Challenger, Silvia, Skyline, S2000, Evo X, M2, M3, M4, 911, Camaro, Corvette, GT-R, AMG-GT, Viper, 458 Italia, Diablo, Aventador és F40, a versenyen nyert pénzen pedig el is kezdhetjük az átalakításukat. 


Lehet festeni és matricázni, lecserélhetjük a lökhárítókat, a küszöböket, a lámpákat, a visszapillantókat, a motorháztetőt és a felniket, de tuningolhatjuk a teljesítményt is. Új alkatrészekkel fejleszthető a motor, a motorvezérlés, a hűtőrendszer, a benzinbefecskendező, az elektromos rendszer, a kipufogórendszer, a felfüggesztés, a differenciálmű, és még egy jó pár dolog, ezek mindegyike pedig a gyorsulásra, a végsebességre, és a lóerőre lesz hatással. De hogy ne csak a pénztárcánkon múljon az autó minden tulajdonsága, a handling tuning menüpontban befolyásolhatjuk az irányíthatóságát is. Van egy csúszka, amit a drift és a grip között húzogatva automatikusan beállítja a játék az általunk választott stílusnak megfelelő értékeket, de hozzányúlhatunk mi is, magunk állítva a kormányérzékenység, az ABS, az ASR, a launch control, a leszorítóerő, és a fékerő értékeit például. Csak párat mondtam. Kár viszont, hogy manuális váltó és belső kamera egyáltalán nincs a játékban - csak lökhárítós és motorháztetős -, aki tehát maga szokta pakolgatni a fokozatokat, és szeret a kormány előtt ülni, az most ettől a mániájától elbúcsúzhat.


A játék a Star Wars: Battlefrontban is használt Frostbite motorra épül. Az új Need for Speed ennek megfelelően úgy néz ki, mintha a DICE háborús címének valami nagyon durva modjával játszanánk, a fények túlzóak, az egész képre pedig rá van húzva egy szemcsésítő, mintha valami mozifilmet néznénk. A városban végig sötét van, sokszor szitál az eső, a vizes úton tükröződik minden, csak a hegyekben hajnalodik kicsit, az összkép közelről elég ótvar tud lenni néha, pár méterről nézve a tévét viszont kikerekedik a nagy egész. Nagyon hangulatos, és a kocsik is gyönyörűek. Rossz hír azonban, hogy egy kicsit túl is cukrozták az effekteket, ez pedig már a játszhatóság rovására is ment. A különböző városrészek határainál sokszor leesik egy pillanatra a framerate, illetve rengetegszer megyek neki a járdaszigetnek, a fáknak, az oszlopoknak, vagy csak úgy a szalagkorlátnak, egyszerűen azért, mert a sok fény miatt nem veszem észre őket, vagy a térképre kell néznem, hogy mikor jön egy élesebb kanyar. A versenyek ugyanis a nyílt városban zajlanak, és csak egy aszfaltra illesztett kék vonal mutatja az utat, azt viszont nem mindig lehet jól látni. Meg visszapörgetés sincs.


A mesterséges intelligencia futam közben igazítja hozzánk az ellenfelek teljesítményét, ami jó ötlet lenne ahhoz, hogy végig legyen benne kihívás, sokszor viszont szörnyen idióta helyzeteket tud okozni. Ha padlógázzal, hibátlanul visszük végig a futam első felét, akkor ellenségeink sokszor végig ott loholnak a nyomunkban, de egy közülük biztos, hogy tailgatingel szinte végig, aztán ha rontunk, akkor megelőznek, de be is lassítanak. Nem egyszer előfordult velem, hogy a többiek szinte megálltak két sarokkal arrébb, hogy újra fel tudjam velük venni a versenyt, első helyre kerültem, aztán megint bekeményítettek, és ezek nem kirívó esetek, csak akkor nem fogjuk észrevenni, ha amúgy egyenletes teljesítményt nyújtunk. Nem lepődnék meg, ha sokaknak ez lenne a válóok a játékban, némileg javít viszont a helyzeten, hogy sokszor ők maguk is rontanak. Elfékezik magukat, kicsúsznak, ütköznek, szóval vár ránk fordulat bőven. 


A város jól felépített, de vannak idegesítő részei. A garázsból kiállva a különböző negyedekhez mindig ugyanazokon az útvonalakon vezet minket a játék, amikor futamot megyünk felvenni, akkor nincs is kék vezetőcsík, az egyik útvonal pedig állandóan vonatsíneken át megy, egy rettentően bonyolult, és éles kanyarokkal teli úton. Aztán a futamok indításához mindig irányba kell állni, nem lehet csak úgy rányomni a kezdésre, ez pedig nem hazudok, mindig pont az ellenkezője annak, ahonnan jövünk. Apróság, de az ötvenedik után már idegesítő. Aztán kiábrándító még, hogy sokszor aránytalanul könnyű, vagy épp nehéz fejtetőre állítani a kocsit. A lehajtóknál szinte fékeznünk se kell, mert tudjuk, hogy a szalagkorlát megoldja helyettünk a kormányzást, az egyenes autópályán száguldva viszont a kocsi bármikor beleakadhat az elválasztó betonok illesztésébe, és már nézhetjük is, ahogy borulunk meg. A játék utána ráadásul sokszor nem jó irányba is tesz be, nem pontosan arra fogunk nézni, amerre a többiek mennek, egy városi kereszteződésben pedig ez értékes másodpercekbe kerül. Fel kell fognunk, hogy hol vagyunk, és merre kell mennünk.


A Need for Speed összességében nem lett rossz játék. Az őszi bétateszt után még nem voltam benne biztos, akkor nem fogott meg az egész atmoszférája, de mára megbékéltem vele, sőt, egészen megszerettem. A futamok izgalmasak, a sebességérzet nagyon ott van, a hangok és a zenék kellemesek, a hibáktól eltekintve pedig jól lehet vele szórakozni.

Kapcsolódó cikk

• Need for Speed előzetes