Need for Speed előzetes

Tuningolt autók, csajok, verseny az éjszakai forgalomban, rendőrök elől menekülve, üvöltő zenére. A Need for Speed: Underground ezt alkotta meg, és tette legendássá, aztán ahogy a Halálos iramban-filmek kezdtek egyre unalmasabbá válni, olyan gyorsan fordult el a sorozat is a témától. Az elmúlt években sok NFS-t láttunk már, a rajongók pedig minden megjelenéskor kérték, a következő már tényleg egy új Undergound legyen, és ha a nevet nem is, a stílust most megkaptuk. A jövő hónapban megjelenő Need for Speed olyan neonzöld sufnituningokat vonultat fel, hogy öröm lesz őket kihordani a roncstelepre, október első hétvégéjén pedig elindult a játék zárt bétatesztje is, ami azt jelenti: hamarosan vége a munkálatoknak!


A korábban EA Gothenburg néven ismert svéd Ghost Games nem először nyúl a sorozathoz. Ők készítették a Rivals részt, illetve csapatuk nemrég egyesült a Criterion volt fejlesztőivel, akik meg a Burnout-sorozaton kívül a Hot Pursuit és Most Wanted részeket is készítették. És bár a kritika minden Need for Speed megjelenésekor azt mondja, hogy köze sincs ennek már az eredeti sorozathoz, az Electronic Arts ezen most meg se próbál változtatni, és úgy tekint az új epizódra, mint egy teljesen újragondolt, újraindított márkanévre. Mondjuk az már csak a saját véleményem, hogy a Need for Speed sosem volt egy összefüggő, egységes márka, az elmúlt tizenkét évben alig jöttek ki játékok, amik hasonítottak egymásra, az egzotikus nappali helyszínektől kezdve a professzionális versenyzésen át az éjszakai városi futamokig minden volt már itt. Ha így vesszük, akkor az új rész se lóg ki a sorból, megint egy kicsit mást, megint egy kicsit újat kaptunk, mint korábban bármikor.


A játék egy szabadon bejárható nagyvárost nyit meg előttünk. A kaliforniai Ventura Bay egy átlagos amerikai ipari helyszínnek ígérkezik, családiházas kertvárosi résszel, raktárakkal, kikötőkkel, autópályával, és hegyi utakkal, háttérben pedig gyönyörű, csillogó felhőkarcolókkal. A városban arra megyünk, amerre akarunk, a történet kulcspontjait, és az átvezető versenyeket térképen feltüntetett POI-k jelölik, csak el kell autóznunk hozzájuk, vagy fogadni a telefonon érkező kihívásokat. A város öt körzetében számos autóval csapathatjuk majd: lesz itt öreg Volvo, Golf I GTI, MX5, Civic, RX-7, Supra, Silva, S2000, Skyline, M3, M4, 911, Focus, Mustang, Camaro, Corvette, négyféle Lambo, és több Ferrari is. Bár sok benne az öreg modell, de rohadt jó mind, ráadásul készítők nem terveznek se mikrotranzakciót, se fizetős DLC-ket a játékhoz, úgyhogy zárul a pénztárca, a játék megvásárlása után mindenki ugyanakkora eséllyel indul a győzelemért.


Apró érdekesség, hogy a városban vannak versenyekhez nem kapcsolódó POI-k. A kis autóikon ajándék alkatrészt rejt, a fényképezőnél egy különlegesen beállított fotót csinál a játék az autónkról, a kör alakú nyilacska pedig egy fánkozásra alkalmas parkolót, vagy teret jelöl mindig. A játékmenet része, hogy szabad kóborlásban és versenyeken is folyamatosan kapunk reputation pontot és pénzt, a szép előzésekért legalább annyi jár, mint a veszélyes mutatványokért. A futamgyőzelmeken és az így megkeresett pénzen pedig autónkat tuningolhatjuk, minél magasabb szinten vagyunk, annál brutálisabb kiegészítőkkel. 


Átfújhatjuk a fényezést, lecserélhetjük a sárvédőket, a lökhárítókat, a küszöböket, a visszapillantókat, a motorháztetőt, a spoilert, a kipufogót és persze a felniket, de rakhatunk rá matricákat, művünket pedig elmenthetjük, megoszthatjuk. De nem csak a külsőt, a belsőt is tuningolhatjuk. Fejleszthető az elektromos rendszer, a motor, a kuplung, a felfüggesztés, a differenciálmű, a fékrendszer, a hűtő, és még egy tucat dolog, melyek mind hatással lesznek autónk irányíthatóságára, gyorsulására és végsebességére. De nem csak új dolgok vásárlásával tudjuk testre szabni autónkat, hozzányúlhatunk az általános beállításokhoz is. A guminyomás állításával, a leszorítóerővel, a kormánykerék érzékenységével, a különböző elektronikai rásegítések ki-be kapcsolásával például növelhetünk autónk irányíthatóságán, de ha épp driftelési képességeinket akarjuk megcsillogtatni, arra itt is találunk opciókat.


A játék átvezető animációban egy félig igazi, félig játékos világ elevenedik meg előttünk. Az autós banda tagjait igazi színészek játsszák el, folyamatosan beszélve hozzánk, mintha nem is egy filmet néznénk, hanem megtörténne az egész, az élőszereplős videókat én részemről már a Command & Conquer óta imádom, jó választás volt a visszahozásuk. A történet ezekkel az átvezetőkkel válik teljes egésszé előttünk, megismerkedünk egy sráccal, aki látva, milyen durván ráztuk le a rendőrséget a játék elején, barátai közé fogad. Eleinte csak hobbiból versenyzünk, először a garázshoz, majd az étteremhez, a tét még csak annyi, hogy ki fizesse a vacsorát, aztán viszont beindul a játék. Egyre keményebb versenyeken kell részt vennünk, a győzelemmel pedig nem csak kövér csekkeket szerezhetünk, de pár gyűlölködő ellenséget is.


A Need for Speed legérdekesebb része a grafika. A fejlesztők az egészet a Battlefield 4-et is hajtó Frostbite Engine 3-ra építették, ami gyakorlatilag olyan érzést ad neki, mintha a háborús játék valami erősen moddolt változatával játszanánk. Rendkívül egyéni stílusa lett ennek köszönhetően, a képernyőn hihetetlenül erős fények, speciális effektek és szemcsésítők fedik el a viszonylag csúnya és kidolgozatlan világot, hogy ez kinek tetszik, és kinek nem, az egy jó kérdés. Az összkép jól néz ki, messzebb ülve a tévétől kellemes eyecandy egyveleget látunk, ha viszont azok közé tartozunk, akik közelről szeretik követni az eseményeket, akkor bizony hamar meglátjuk a grafika betegségeit. Gyenge textúrák, sehol egy éles vonal, vagy egy élénk díszítőelem, hát lett volna még rajta mit csiszolni, az biztos. A játék kamerakezelése egyébként nem lesz rossz, belső nincs benne, csak lökhárítós, motorháztetős, és három külső, de ez nem is gond, a műszerfalakat hagyjuk meg a Forza Motorsportnak, és a többi komoly címnek. Rossz hír viszont, hogy a játék konzolon csak 30fps-re képes, ami sajnos manapság az átlagos szint lett, ennél többet csak PC-n tud majd a cím, géptől függően persze.


Ha pedig valami nem változott az előző részekhez képest, akkor az a megosztottság. A játék ezúttal se fog tudni megfelelni mindenkinek, és most nem csak a látványról beszélek. A vezetés is kényes pont lesz mindenki számára, a játék az arcade stílust képviseli, az autók állítólag egy kicsit mégis lomhábbak a kelleténél, nincs olyan arcot leszakító sebességérzet benne, mint mondjuk egy Forza Horizon 2 esetében - főleg az elején, a gyengébb autóknál -, és szokni kell az irányítást is. A kocsi nem kanyarodik könnyen, talán mintha egy kis késés is lenne kormányzáskor, de ezen mondjuk lehet állítani, egyszerűen csak fel kell venni az érzékenységet a garázsban, és sokkal jobb lesz minden. A zenével viszont nem lehet már mit csinálni, rádióállítás nincs a játékban, azokat kell hallgatni, amiket épp a gép gondol, stílusban egyébként főleg éneklős, kicsit elektronikus dalokról van szó, de van benne drum and bass és metal is. Úgyhogy vegyes a felhozatal.


A Need for Speed teljes változata november 5-én jelenik meg PlayStation 4-re és Xbox One-ra, valamikor jövő év elején pedig PC-re is. Az eddig látottak alapján még ha sokan is játszanak majd vele, nem vagyok benne biztos, hogy ez lesz az a rész, ami újra elsőszámú autós játékká emeli a márkanevet. Szórakoztató lesz, de nem maradandó.

Kapcsolódó cikk

• Need for Speed teszt