WWE 2K16 teszt

Kultúrájuk rengeteg izgalmas dolgot adott már a világnak. Kezdve a nagyköltségvetésű filmektől a pálcikás deep fried Mars szeleten át egészen addig az életérzésig, amit úgy hívunk, amerikai álom. Amikor boldog családok élnek mesés külvárosi környéken, gondtalanul. Anyu terepjáróval hordja fociedzésre a gyerekeket, apu meg jól menő biztosítási cégnél keresi meg a családi házra, és a német sportkocsira valót. Az új világ azonban sokszor jóval színesebb ennél. Ennek a diverzitásnak pedig a pankráció is része, a dagadt texasi bunkótól a New York-i vagy kaliforniai üzletemberig milliók nézik rendszeresen azt, ahogyan pár nagydarab, izzadt ember székeket tör szét egymás fején. Ha pedig te a nagy halászlén innen is közéjük tartozol, akkor biztos, hogy a WWE 2K sorozat idei részét se fogod kihagyni. Hidd el, jó döntés lesz!


Egy John Cena - Dwayne Johnson meccsel kezdtem. A WWE 2K16 idén is elhozta az amerikai birkózás legjobb pillanatait, a World Wrestling Entertainment a világ elsőszámú pankrációs sportegyesületeként pedig mindehhez nem kevesebb, mint 120 karaktert vonultatott fel. A valaha volt legnagyobb szereplőlistának köszönhetően pályára lép a szövetség minden tagja, Stone Cold Steve Austin, Daniel Bryan, Dean Ambrose, Bad News Barrett, Paige és Finn Bálor, csak pár hős, akikre a készítők a legbüszkébbek idén, mellettük pedig ott vannak még nem csak az NXT feltörekvői, de a dívák, és a régmúlt idők Hall of Fame nagyjai is. És akkor még nem beszéltem az idei év legkeményebbjéről. Ő a T-800. Arnold Schwarzenegger a Terminator első és második részéből, kóddal aktiválható karakterként, nála jobb választást egy munkával töltött nap levezetéséhez el se tudtam volna képzelni. Még ha a Genisys nem is lett az év legjobb akciófilmje.


A játék főmenüjében felsorolni se tudom, hány lehetőség vár ránk. A Play rejti a gyorsmeccseket, bármikor lenyomhatunk egy laza One on One, Two on Two, Fatal 4-way, Handicap, Tournament, Triple Threat, 6-man vagy Royal Rumble meccset, szupersztárokkal és dívákkal egyaránt, csak ki kell választani a nekünk tetsző felállást, és már kezdődik is a show. Aztán ott van még a MyCareer mód, melyben egy kezdő NXT növendékből kell felnőnünk a márka legnagyobbjai közé, a régmúlt nagy meccseit is újranyitó 2K Showcase sztori mód, illetve a Creations, és az Online. Előbbiben új karaktereket, belépőket, műsorokat, mozdulatokat készíthetünk a játékhoz, míg az utóbbit el se magyarázom, tudja mindenki.


Bármelyiket is válasszuk, a játékélmény, amely ránk vár, ezúttal is brutális. A WWE 2K16 minden meccset úgy nyit meg, mintha a tévé előtt ülve egy rangadót néznénk valamelyik nagy amerikai pay-per-view csatornán. Üvölt a Run-DMC és a Marilyn Manson, miközben hőseink rockszínházzá alakítják belépőjüket, Michael Cole, Jerry Lawler és a hozzájuk idén csatlakozott John "Bradshaw" Layfield még be se fejezte a felkonferálást, amikor embereink már félúton egymásnak esnek. Bevágják egymást a riporterek közé, és előkerülnek az első székek, ha valami, akkor ez cirkusz. És ezért imádjuk az egészet. 


A készítők az idei részben javítottak kicsit az irányításon, megdolgozták a látványt, illetve vezettek be új ruha-, és hajmozgást, mindezek ellenére viszont a játék nem változott sokat. És most mondom azt, hogy sajnos. A grafika összességében még mindig az előző generációs konzolokat idézi, maga az aréna elég ingerszegény és egyszerű, a közönség elnagyolt, a harcosok pedig műanyagok, nem látni bennük azt a végletekbe menő kidolgozottságot, mint mondjuk egy EA Sports UFC, vagy Fight Night esetében. Ráadásul azok se tegnap jelentek meg. A karakterek ezen kívül még rendkívül bénán is mozognak. Az tény, hogy elképesztő mennyiségű mutatványt képesek bemutatni, és az utóbbi időben mintha egy kicsit jobban hasonlítana a játék egy szimulátorra, mint egy arcade címre, az animációjuk viszont egytől egyig szögletes. Sokszor látszik, hogy ha egymáshoz érnek, az egy programozott cselekvés, a másik pedig pontosan tudja, hogyan kell reagálnia, milyen kezdeményezésre mi a válasz, máskor viszont mintha lefagynának a pályán. Kidőlve fekszünk, a gép meg csak áll felettünk, és várja, hogy történjen valami, nem kezdeményez, másodpercekig csak néz.


Ezt a pár dolgot leszámítva viszont azt mondom, nem csalódtam. Sőt. A WWE 2K16 idén is egy bitang jó hangulatú, elképesztő élményt nyújtó játék lett, amit a sportág rajongójaként csak imádni lehet. Ha szereted nézni, ahogy szőrös amerikai állatok, és szilikoncsöcsös csajok verik szét egymást egy TV show keretein belül, akkor neked készült a játék idei része is, vedd meg, jobb mint a tavalyi, és egy évig tuti elleszel vele. Egy valamit viszont ne keress a boltok polcain. Mégpedig a PC-s verziót. Az most elmaradt, legalábbis egyelőre biztosan.