Guild Wars 2: Heart of Thorns teszt

Nem véletlenül dicsértem annak idején az alapjátékot, hiszen az ArenaNet szembement az akkori MMO-s sztenderdekkel; nem csupán roppant hangulatos lore-ral ismerkedhettem meg, a szintezést is jelentős átalakították a srácok, valamint a harcrendszer is sokkal élvezetesebb volt, mint például a WoW-ban. A fejlesztők akkor nem is nagyon gondolkodtak nagyobb expanzió kiadásán, a szezonális események mellett a történetet a Living World Seasonök vitték tovább, folyamatosan kaptunk új tartalmakat. Három év után azonban változtattak álláspontjukon, megérkezett a Heart of Thorns, és a csomag megvásárlásával az alapjátékhoz is hozzájutunk, ami remek hír azoknak, akik most szeretnének beruházni a GW2-be.


A történet ezúttal is érdekes, bár a készítők sárkányfétise újra tetten érhető rajta, hiszen újfent egy ilyen lény okoz galibát. Minden olyan dolog megtalálható a Heart of Thornsban, amit egy kiegészítőtől elvárhatunk: kitolt szintsapka ugyan nincs, nem is kell resetetelni a korábban vérrel-verítékkel megszerzett gearedet, helyette viszont mastery pontokat kapsz hosszú és unalmas farmolás árán, amelyek az új képességek vásárlásához fontosak. Az egyik ilyen új skillel például már vitorlázhatunk is a levegőben mókás szárnyakkal a hátunkon - igen, ez váltja ki a mountokat. A hely sajátosságai miatt a gombákon való ugrálást és az ereszkedést is sűrűn fogjuk alkalmazni: az új helyszínünk Magus Falls névre hallgat, amely Maguuma buja és zöld dzsungelét takarja, és egy többszintes, kellően változatos zóna, ha nincs elég mastery pontunk nem is mehetünk akárhova. Ezzel már idejekorán szembesültem, hiszen ha nem követjük az adott küldetés útvonalát, könnyen holtan találjuk magunkat; ha viszont szorgalmasan gyűjtögetjük a pontokat, egyre több szegletét látogathatjuk meg a dzsungelnek.


Ami pedig a kasztokat illeti, újak ugyan nincsenek, de a 80. szint felett karakterünk immáron specializálódhat, akár a korábbi stílusunktól teljesen eltérővé is varázsolhatjuk hősünket. Olyan fegyverekhez is hozzájuthatunk, amikhez korábban nem. Az új szakma Revenant névre hallgat, ezzel a régi legendákból ismerős hősök képességeit sajátíthatjuk el, öt fő szakiránnyal és egy elit specializációval. Az ezekhez kapcsolódó stance-ok elsütésével profibb rugó, tank válhat belőlünk, de a kevésbé offenzív karakterek is megtalálják a számításukat, hiszen a gyógyítás és a jobb védekezés szintén választható opció a revenantok esetében.

Ahogy azt már megszokhattuk, Tyria világában úton-útfélen valamilyen eventbe botlunk. Az új helyszínen sincs ez másképp, persze azt tegyük hozzá, ez még mindig a grindelés helyi megfelelője. A nagyobb, akár egyórás eseménysorozatokat még a térkép is jelöli, ezek lennének a helyőrségek - természetesen a kitartásunkat busásan megjutalmazza a program. Sajnos a fejlődés még mindig irtózatosan lassú és olykor monoton folyamat. Mondhatnánk, ez a műfaj velejárója, de azért a GW2 legalább érdekes eventek mögé rejti a dolgot. Persze a játék régi zónáit sem hagyja parlagon a kiegészítő, a mastery-rendszer remekül illeszkedik ide is.


A klánok immáron afféle székhelyeket is foglalhatnak maguknak. A feladat nem könnyű, szinte az egész klánt meg kell mozgatni hozzá, de ha megvan a székhely, az bizony igazi státuszszimbólum. Utána hozzáláthatunk csinosítani a fészket, rengeteg dekorációs kellék érhető el hozzá, amiket nem adnak ingyen, ergo ismét nyersanyaggyűjtésre kell adnunk a fejünket. Ha pedig a PvP érdekel, akkor is jól jársz, hiszen a várostromokra kihegyezett Stronghold játékmód egy ideig biztosan leköt majd; vagy épp a hat, fokozatosan erősödő kategóriába sorolt PvP-liga, ahol tényleg csak a tudásunkra számíthatunk, ha meg akarjuk mászni a ranglétrát - ha már a topligában versenyzünk, akkor sincs garancia arra, hogy nem esünk vissza.  A tíz főre kihegyezett első raid, a Spirit Vale csak november 17-én startolt el, jó pár héttel a bővítmény megjelenése után, de legalább kellően szórakoztatóra sikerült. Nem csupán nagy a DPS számít, hanem a játékosok megfelelő helyezkedése, és persze a gliding használata, de Gorseval legyőzése még így sem garantált.


A Guild Wars 2 nem nagyon akar szakítani a korábbi módszerekkel, hiába van tele dinamikus eventekkel, hiába érdekesek az újítások, még mindig nagyon sok grindelés van benne. Bugok persze még előfordulhatnak, de korántsem zavarnak annyira, mint korábban. Az viszont mellette szól, hogy az új tartalmak miatt még azoknak is érdekes lehet, akik már egy ideje letették az MMO-t. Az új helyszín talán az eddigi legösszetettebb és leglátványosabb mind közül, a raidek még csak most indulnak be igazán, és szerencsére a PvP-ben is több potenciál van, mint valaha. Külön öröm, hogy a kezdők már kapásból az új mechanikával ismerkedhetnek meg, a veteránok pedig a mastery-rendszerben mélyedhetnek el. A Heart of Thorns tehát hozta a kötelezőt, nekem ennyi is elég volt, marad a gépemen még pár hétig.

A játék PC-re jelent meg.