Firewatch teszt

Mert egy 2,5 millió hektáron terpeszkedő nemzeti park (itt játszódik az Aljas nyolcas is) nem épp biztonságos hely. A nyarak szárazak, a nagy kiterjedésű hegyes vadon hajlamos lángra kapni, így az álommeló nem kevés figyelmet követel. Nem tudom, hogy a Campo Santo csapatnak besegített-e valamelyik szakmabeli erdőkerülő, de az biztos, hogy a srácok első játéka kiválóan prezentálja, hogy a hivatás nem csak az unalmas körsétákról szól. Pedig csak egy újabb sétaszimulátorral volt dolgom, mégis olyan személyes, egyedi és végletekig életszerű kalanddal gazdagodtam, ami már az első pár percben akkora gyomrost ad, hogy abból nehéz felocsúdni. Ha még hozzávesszük azt is, hogy gyakran gondolkodnunk kell, és az útvonal korántsem olyan behatárolt, mint a műfaj többi darabjánál, akkor bizton állíthatom, hogy a Firewatch az utolsó fillérig megéri az árát.

Indítás után egy szöveges kalandjáték keretében zongorázhatjuk végig hősünk, Henry szívszorító háttértörténetét attól kezdve, hogy feleségével egy alkoholmámoros buliban megismerkedett. Egy biztos: 1989 nyara már a Shoshone Nemzeti Parkban találja egyedül. A terepet hatalmas kiterjedésű erdők, kanyonok, tavak és hegyek taglalják - mi mást kívánhat egy magányos, negyvenes faszi? Van egy otthonosan berendezett magaslese, ahová a fárasztó nap végén visszavonulhat, ággyal és kajával. Internet hiányában a külvilággal való egyetlen kapcsolatot a CB-rádiója jelenti, amivel hősünk folyamatosan diskurál kollégájával, a meleg és lágy hangú hölggyel, Delilah-val. A nő nem kevés szarkazmussal vezeti be Henryt a szakma kulisszatitkaiba egy távoli menedék biztonságából. A lánynak kiváló humorra van, egymás ugratása nem egyszer csalt mosolyt az arcomra.

A kettejük közti kémia kulcsfontosságú eleme a Firewatch-nak, a párbeszédeket iszonyúan élethűen írták meg, ahogyan az egész történet is tömve van izgalmas és kiszámíthatatlan fordulatokkal. Ugyanakkor a sztori mindvégig a földön jár, az írók nem estek túlzásokba, simán elhittem, hogy ilyen a valóságban is előfordulhat. A zsáner többi darabjától eltérően a San Francisco-i brigád jó párszor megadja nekünk a választás lehetőségét: többféleképpen reagálhatunk az adott helyzetre, más mondatokat adhatunk Henry szájába, mint korábban, így az eszmecsere kimenetelét is befolyásolhatjuk. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de kis beleszólásunk lehet a következő feladatba. Tény, hogy a körülbelül 4 órás játéknak így legalább van némi újrajátszhatósági értéke, noha a befejezés mindig ugyanaz lesz. Igen, elgondolkodtató finálét kapunk, nem pont olyat, amire számítottunk, de ha pár napig emésztjük a látottakat, kiderül, hogy igenis van benne ráció.

Talán nem lövöm le a poént azzal, ha elárulom, a nyugodt melót hamar elfelejthetjük, amikor egy sor rejtélyes eseménnyel szembesülünk. Furcsa alakok a távolban, úgy érzed, mintha valaki követne, és az sem mellékes, hogy elődünk furcsa körülmények között veszett el, ráadásul egy éhes medve is járja a vidéket. Több tíz kilométerre az első emberek lakta településtől ez nem is annyira mókás, az elszigeteltség érzése hamar úrrá lesz rajtunk. Az már a Firewatch érdeme, hogy ezt a paranoiát tökéletesen vissza tudja adni, a feszes és drámai jeleneteknek a narratíva kiválóan megágyaz, nem egyszer állt meg bennem az ütő. Henry karaktere nem hülye, ugyan sokszor kétségbeesik, de mindig megpróbál racionális döntéseket hozni, még akkor is, ha az utóbbi évek egyik legnagyobb erdőtüze van kilátásban.

A nyitott világ ezernyi titkot rejt, és viszonylag nagy szabadságot kapunk. Mehetünk bárhova, noha elsőre több ösvény el lesz zárva, később folyamatosan nyílnak meg az új helyszínek és többször vissza kell térnünk a korábban már látott területekre, mert már lapul a hátizsákunkban például egy kötél, amivel leereszkedhetünk a meredek szakadékba. Szerencsére az atmoszféra még így is változatos tud lenni, Wyoming soha nem mutatja kétszer ugyanazt az arcát. Változnak a napszakok és az időjárás is, amikor a távoli horizonton meglátjuk a nap lenyugvó sárga fényét a fák magasságában, nem tudjuk megállni, hogy ne legeltessük a szemünket pár percig.

A tájékozódás már fogósabb kérdés, a játék ugyanis nem rágja a szádba, hogy pontosan merre kell menni az adott feladathoz, csak a térképünkre és az iránytűnkre hagyatkozhatunk. Oké, a helyzetünket, és a már megtett, illetve szabadon bejárható útvonalat pirossal jelölik nekünk, de az nem sok kapaszkodót ad az első egy-két napban, kénytelenek leszünk rádiós segítséget kérni Delilah-tól. A cél legtöbbször az, hogy menj el A-pontból B-be. Az első nap már az őrtornyunkból is feltűnik, hogy részeg fiatalok tűzijátékkal szórakoznak egy tiltott területen, és nekünk kell a körmükre néznünk.

Később már otthonosan mozgunk majd a vadonban, minél több időt töltünk felfedezéssel, annál jobban kiigazodunk a helyszínek között, magabiztosabban mászunk sziklára és a térképet is kevesebbet vesszük elő. És ami a legfőbb, tudatosan reagálunk le egy-egy helyzetet, tudjuk, mi kell ahhoz, hogy egy akadályt áthidaljunk, persze akkor már más miatt is fő majd az agyunk. A vadonban szétszórva ellátmányt rejtő lezárt dobozokat találunk, melyben fontos cuccok lapulnak, illetve az ott található feljegyzések alapján a térképünket is frissíthetjük.

A készítők nagyon cselesen kihasználták a belső nézetben rejlő lehetőségeket, az egyes jelenetek csak ebből a nézőpontból tudnak igazán drámaiak lenni. Rengeteg tárgyat foghatunk kézbe és vizsgálhatunk meg, ami sokszor fontos is a történet szempontjából. Néhány karikatúraszerű fotón kívül nem nagyon látjuk Henry arcát, de el tudjuk képzelni, milyen figura ő: zömök testalkatú, vastag és rövid végtagokkal, amolyan mackós típus. Az irányítás szerencsére sima, egyedül a megfelelő párbeszédopció kiválasztása macerás – nem sok játékban láttam eddig, hogy ehhez a kontroller ravaszait kell lenyomnunk. Értem, hogy a fejlesztők a CB-rádió kezelését próbálták meg modellezni, de a valóságban nyomva kell tartani a megfelelő gombot, amikor beszélünk, és nem pedig elengedni. A lényeg az, hogy nem áll kézre, bár PC-n ennél lényegesen simábban oldották meg a dolgot. Mindössze a térkép- és a sprint-gombot kell még memorizálnunk a Firewatch-ban, noha ez utóbbit a legtöbbször hanyagoltam, elvégre a játék így is rövid, nem siettem sehova. (Persze vannak olyan szituációk, amikor muszáj felkapnunk a nyúlcipőt.) 

A látvány tényleg lélegzetelállító, noha semmilyen extra effektet nem tol az arcunkba. Inkább a művészi stílusát illeti a dicséret, de azért a pasztellszínekkel operáló grafika is pont annyira részletgazdag, amennyire kell. Nálam sokkal mélyebb érzéseket váltanak ki az ilyen vizuális hatású címek, mint azok, amik csak a GPU megizzasztására törekednek, de valójában túl sterilek. A Unity 5 engine sajnos nem igazán szereti a PS4-et, voltak röccenések, de ahogy tapasztaltam, jelenleg PC-n is ingadozik a framerate. Le a kalappal az ütős szinkronhangok előtt is: a Mad Men sztárja, Rich Sommer és Cissy Jones sziporkázott a játékban, egy pillanatra sem rezgett a léc. A zeneszerző, Chris Remo minimalista gitárzenékkel adott nyomatékot minden egyes jelenetnek, és ha mindenhez hozzávesszük a természet sejtelmes hangjait is, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az élmény maradandónak bizonyul.

Csak úgy repkednek az őszinte emberi érzések a Firewatch-ban, amellett, hogy egy roppant okos narratívával megáldott játékról van szó. A karakterünk irányába az empátia már az első percekben kialakul, és ahogy a cselekmény halad előre, úgy a kötődésünk is erősebb lesz. Az anyag minden más tekintetben is helytáll, és itt a műfaj többi darabjától eltérően a szabadságérzetre is rágyúrtak. Nem csak külső személők vagyunk, hanem aktív részesei az eseményeknek, persze bizonyos kereteken belül, de az nem annyira feltűnő. A Firewatch érdemei vitathatatlanok, a Campo Santónak esze ágában sem volt beáldozni a játszhatóságot a történetmesélés miatt, inkább addig formálták a kettőt, míg minden a helyére került. Ha ezt csak rövid játékidővel tudták elérni, akkor sem panaszkodhatok.

A Firewatch PC-re és PlayStation 4-re jelent meg, mi mindkét verziót kipróbáltuk. A PC-s verziót az ASUS ROG Tytan CG8580 gamer konfigurációján teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.

Kapcsolódó cikk

• 2016 legjobb játékai - szerintünk