The Legend of Zelda: Twilight Princess HD teszt

Fosztogató bulblin hordák dúlják fel Hyrule mesébe illő világát. A kis zöld szörnyek nem kímélnek senkit és semmit, seregük egyre bentebb merészkedik, a háború elkerülhetetlen. Ezekben a baljós időkben éli mindennapjait Ordon falvában a fiatal Link, lótenyésztő gazdáinál, nem is sejtve, hogy mit tartogat számára a sors. Több száz évvel járunk az Ocarina of Time és a Majora's Mask után, Hyrule hőse gyermek még, de elég nagy ahhoz, hogy kardot ragadva megvédje otthonát az ellenségtől. Többet tartogat azonban neki a sors néhány fosztogató móresre tanításánál. Egy legenda megszületésének lehetünk most tanúi, a fiú útra kel, hogy beteljesítve végzetét, megnyisson egy óriási csatákkal, érzelmekkel, szomorúsággal és boldogsággal teli, életre szóló mesét.

Tíz év telt el a GameCube- és Wii-változat óta, és a The Legend of Zelda: Twilight Princess visszatért. A minden részletében klasszikus akció-kalandjátékot a korábban inkább GBA-, DS- és PSP-vonalon mozgó Tantalus Media hozta el nekünk Wii U-ra, amolyan előfutárként az idén megjelenő nagy folytatáshoz. A lassan kibontakozó kalandok a megszokott stílus szerint ezúttal is játékosan indulnak. Szabadon bejárhatjuk a falut, miközben megismerkedünk az irányítással és a harcrendszer alapjaival, beszélgetnünk kell és szívességeket tenni ismerőseinknek, miközben feladatunk és végzetünk körvonalazódik a távolban. Mi leszünk, akik megmentik a világot a gonosztól.

A történet még ennyi év után is izgalmas és lebilincselő. Az ember és farkas közti alakváltás folyamatosan pezsdíti fel az amúgy sem unalmas kalandokat, de a Twilight Princess nem csak a történetmesélésben, hanem játékélményben is kiemelkedő volt. A kalandozás fantasztikus, a kincses barlangok pedig még mai szemmel se veszítettek semmit az értékükből, a megoldásukhoz még mindig rengeteg gondolkodásra és kreatív munkára van szükség, egyáltalán nem megrendezettek, mint mondjuk egy új Tomb Raider esetében. Mágneses csizma, kampós szigonypuska, robbanó íj, bumeráng, ezekre mind a legváratlanabb pillanatokban lesz szükség, a zárt részek a nyílt világgal tökéletes egyensúlyt alkotnak, megfelelően váltva egymást, és adagolva az új kihívásokat.

A grafika épp csak annyira alakult át, ami egy klasszikus játék nagy visszatéréséhez elengedhetetlen. A korábbi változat 480p-s felbontása a HD kiadásban 1080p-re nőtt, hatszor nagyobb teret engedve a pixeleknek, a készítők ezzel együtt visszavettek a ragyogás effektekből, felhúzták a fényerőt, és átdolgoztak néhány textúrát is. Megújult a fű, kicserélték Link haját, és Zant páncélját, raktak be új háttereket, illetve dolgoztak kicsit a részleteken is, így lett az összkép tisztább és élesebb. Némileg szomorú viszont, hogy sok helyen változatlan maradt minden. A gyenge vizuális megvalósítások pedig nem csak a szépérzékünkre, de a tájékozódásunkra is hatással vannak, így nyomva rá bélyegüket közvetetten a játékélményre, és akkor még egy fontos dolgot nem is mondtam. A készítők talán a főhős karakterén kívül egyáltalán nem nyúltak poligonokhoz se, a környezet nem újult meg, a Twilight Princess HD így inkább csak egy ráncfelvarrás, mintsem komoly felújítás.

A szemünket baltával faragott módosításokkal igyekeztek tehát kényeztetni a fejlesztők, több-kevesebb sikerrel, megfeledkeztek viszont a második legfontosabb érzékszervről. A fülünkről. Ezen a téren pedig nem változott semmi, a végigjátszás során mindenhol a régi zenéket, beszédeket és hangeffekteket halljuk, ami minőségben messze van már a mai csúcshangszórók által megszólaltatott modern játékok audio-élményétől. Persze nem volt rossz az eredeti se, meg sokan nem is kényesek rá, de nekem ez fontos részlet volt.

A játékmenet viszont kapott újdonságokat, az első és legfontosabb pedig a menüből azonnal elérhető Hero mód. Az új nehézségi szinten hősünk dupla életet veszít minden sebzésnél, míg az ő ereje változatlan marad, a teljes világot tükrözve látjuk, illetve nem kapunk többet életet se, ami még jobban megnehezíti a kalandokat. Na, nem mintha amúgy könnyű dolgunk lenne. A játék a segítségek után hamar elengedi a kezünket, és magunkra hagy a veszélyben, nekünk kell felfedeznünk a világot, és figyelve a párbeszédekre, feladatleírásokra, rávezetés nélkül kitalálnunk, hogy merre folytassuk utunkat, mihez kezdjünk éppen. A klasszikus játékélmény pedig itt mutatja meg magát a legerősebben: míg a mai játékok sokszor szinte áttolnak minket a csőszerűen egymást követő pályákon, addig itt hosszú órákig csak formálódnak az események, mielőtt valami komoly történne.

Az évek során elfelejtettem, hogy mennyi részlet bújt meg a kalandok mögött. A Twilight Princess HD már csak a régi emlékek felelevenítése miatt is jó választás a tavaszi hosszú hétvégék hasznos eltöltésére, egyszerre tud rendkívül komoly, és felemelően vicces lenni. Feledhetetlen élmény, amikor csirkével kell átrepülni egy szoroson, vagy amikor a kamera előtt a piros fenekét rázza nekünk a jeti, de hasonlóan sokoldalúak és érdekesek a mellékszereplők is. A barátok közvetlenek és segítőkészek, a gonoszok pedig sötétek és romlottak, mindenki hiteles és komoly a szerepében. Annál viccesebbek ráadásul azok, akik mintha egy karikatúrából léptek volna elő, akadnak karakterek, akik totálisan tájidegenek, és furán beszélnek, de velük lesz a játék lelke egyre nagyobb és nagyobb.

Az új dolgok sorát erősíti a Wii U saját képernyővel felszerelt gamepadjének használata is. Segítségével nem kell többé megállítani a játékot, ha elő akarjuk hívni az inventoryt, lehet vele hotkeyeket létrehozni, ez szolgál plusz térképként a dungeonökhöz, illetve beépített mozgásérzékelőjének köszönhetően már célozni is lehet vele. De sok játékhoz hasonlóan működik remote screenként is: ha nem akarjuk bekapcsolni a TV-t, vagy más használja azt, akkor egy gombnyomással kiküldhetjük rá a játék élő képét is, így megszabadulva a nappali kötöttségétől. Mindig rájövök, mennyire hasznos találmány is ez.

Apró érdekesség, hogy a játék bundle változatban is kapható, a csomag pedig stílusosan mi mást is tartalmazna, mint egy Wolf Link Amiibo figurát. A szobor egyben megnyit egy extra tartalmat is, a Cave of Shadows barlangot korábban nem láthattuk a játékban, a 40 szintet tartalmazó fejezetet farkasalakban kell végigvinnünk, zsíros díjakért megküzdve a felvonultatott ellenségekkel. Az új helyszín méltó a régiekhez, tele van ötletes csapdákkal és korábban sosem látott új kihívásokkal, bármikor abba lehet hagyni, majd visszatérni hozzá, nincsenek kötöttségeink. De a szobor ezen kívül átviszi eredményeinket az idén megjelenő folytatásba is, illetve más Zelda-figurával együtt különleges képességek is előcsalhatóak, úgy mint újratöltődő íj vagy folyamatosan termelődő élet.

A The Legend of Zelda: Twilight Princess az egyik legjobb Zelda-játék volt. Tíz éve egyszerre érkezett meg a leköszönő GameCube-ra és a frissen bemutatkozó Wii-re, idén március 4-én pedig beteljesítve kortalanságát, megjelent Wii U-ra is. A felújított változat nem esett át nagy átalakuláson, nem lett szemet gyönyörködtetően szép, de még csak nem is tartogat komoly újdonságokat. Egy valamiben viszont tökéletes. És ez nem más, mint a játékélmény. Vele újra a Nintendo hőskorában, gyermekkorunk legszebb éveiben érezhetjük magunkat, és ez egy olyan érték, ami ritka, és becses. Ha szeretted az eredeti kalandokat, és újra végigjátszanád, akkor ennél jobb lehetőséged már nem lesz rá.