Street Racing Syndicate Bögyös macák, dübörgő zene... egy új NFSU?

Persze ez nemcsak a versenyzésről szól, hiszen először meg kell teremtenünk a versengésre alkalmas kocsit. Ezt nevezzük egy autó tuningolásának, ahol gyakran több pénzt költenek el a kiegészítőkre, mint magára a verdára. Már magának a kocsinak sem szabad rossznak lennie, gyakran a Honda szintű járgányoknál van az alap. Persze ezt tovább kell tuningolni, amin elsősorban a teljesítmény fejlesztését értjük. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a külcsín, például spoilereket, matricákat pakolunk a kocsira, hogy ezzel még dögösebben nézzen ki az álomautó…

Több mint egy évvel ezelőtt a Need for Speed Underground volt az a játék, mely élethűen ábrázolni tudta ezt a világot egy videojátékban. Itt lenyomtunk egy tesztversenyt és kiválaszthattuk az első autónkat mindenféle extra nélkül. Számos versenyen kellett részt venni sok különböző módon (pl. gyorsulási verseny vagy gumiégetés), miközben a kapott pénzből fejleszthettük járgányunkat. A szakemberek szerint (értsd: a játéktesztelők…) egy egész jó játékot kapott a játékos társadalom ezzel a próbálkozással, de egy-két hiba és valószerűtlenség miatt, nem lehetett az NFS: U-ból profi munka. Itt szögezném le, hogy ez csak a tesztelők véleménye, ugyanis rengeteg gamer ezzel a gámával játszott odáig, míg meg nem jelenet a második rész.

Az NFS: U2 (2004. novemberén jelent meg) már valóságos istencsászár játéknak hat, mind a sajtó és a játékosok körében is. A játék feltűnően nagy rajongótábornak örvend még most is, hiszen szinte minden hibát kijavítottak az előző rész óta. Így nem csoda, hogy kategóriájában a legjobb lett, és a játékfejlesztők is úgy próbálnak híresek lenni, hogy „kölcsön veszik az ötleteket” a nagyobb névtől. Így tett az Eutechnyx is, mikor úgy döntött kiadnak egy ehhez hasonló játékot, a Street Racing Syndicate-t, a jelen tesztünk alanyát.

Az intrót érdemes megnézni: egy versenyt láthatunk, ahol a pilóták jobbnál-jobb trükköket vetnek be ellenfeleik legyőzéséhez. Ha láttad a Halálos Iramban-t, akkor most is tudod, hogy nézhet ki egy ilyen verseny, mindenestre ajánlom megnézni a kezdő videót.

Az intro után eljutunk a főmenübe, ahol három játékmód közül választhatunk: karrier, árkád vagy multi. Karrier módnál – NFSU-hoz hasonlóan – egy alapból összeállított autóval kell részt vennünk egy igencsak értékes versenyen, ugyanis ha nyerünk, a kapott zsetonból megvehetjük a saját verdánkat. A játékban csakis „márkás” autók vannak, így választhatunk a Volkswagen, a Toyota, a Mitsubishi, a Subaru, a Lexus vagy a Mazda járgányai közül. Itt meg tudjuk a kocsiról a legfontosabb infókat, pl. a gyártási évet, ahol természetesen minél „frissebb” az autó, annál drágább is. Ha meg van a „kiválasztott”, eldönthetjük, milyen színe legyen illetve a váltó típusát (pl. automata) is meghatározhatjuk. Ezután ki is kerülünk az első városba (több is lesz majd, szám szerint 3), Los Angelesbe, ahol szabadon autókázhatunk, ahogy azt már korábban is megtehettük egy bizonyos játékban. Persze itt is kapjuk a mobilon az üzeneteket, hogy hol vannak a versenyek, hova érdemes menni (ezt tökre feleslegesnek tartottam, mivel a térképen minden fel van tüntetve…).

Három fajta versenyünk van, így ez lehet utcai összecsapás egyetlen ellenféllel, akiket vagy leszólítunk az utcán, vagy pedig elmegyünk oda, ahol vár ránk. A második fajta, a tisztelet verseny. Itt hölgyek kegyeiért kell több féle módon megküzdenünk, tehát ha győzedelmeskedünk, akkor a leányzó a barátnőnk lesz. Összesen 18 barátnőnk lehet majd, akiket akár magunkkal is vihetünk a versenyekre. A lányok nem alsókategóriásak, mivel a külföldi FHM magazinból válogatták őket össze, így csakis jó élményeink lesznek velük kapcsolatban. Hogy miért? Mert mindegyiknek megtekinthetjük a fejenkénti 3 videóját, ahol egy kevésbé erotikus táncot lejtenek a kamerák előtt. Persze a hirdetőtáblákon szinte kivétel nélkül ezek a lányok illetve a fenn említett magazin reklámjai vannak. A harmadik fajta azok a bandaverseny, ahol igen tekintélyes pénz nyereményt kaszálhatunk, ha győzünk.

Apropó pénz… ez nagyon fontos lesz az egész játék során, ugyanis nemcsak ebből építjük fel autónkat, hanem erre is szükségünk lesz, ha be akarunk nevezni egy versenyre. Igen, jobb lesz gazdálkodni a pénzzel, mert ha elfogy, akkor nem versenyezhetünk, ezt saját tapasztalatból mondom, mert én is elég csúnyán jártam. Eladhattam a kevés pénz miatt a pöpec Celicámat, és kezdhettem újra a tuningolást. A verdát belülről és kívülről is egyaránt turbózhatjuk, így tehetünk be például nitrót, vagy agyon matricázhatjuk a szépséget. Természetesen itt is van dyno, ahol állítgathatjuk és belőhetjük kocsinkat a versenyekre. Sajnos közel sem olyan részletes a tuningolás az SRS-ben, mint az NFS-ben, és ez kár, mivel ebben rejlik a játék szépsége (bár türelem is kell hozzá…).

Nagyon fontos és pozitív dolog, hogy végre törnek a kocsik! Igaz, nem zúzhatjuk porrá a verdát, de elég szépen behorpad a kocsi eleje és más részei. Ezek a törések mindaddig ott maradnak az autón, amíg a garázsban – természetesen - pénzért ki nem javítjuk a hibákat.

A térképen a kiválaszthatjuk, milyen típusú versenyt szeretnénk látni (mármint a térképen) az előbb említett három közül, és mikor végre megvan, a gép felkínálja, hogy rögtön odadobjon-e minket, vagy pedig mi magunk szeretnénk-e elmenni oda. Az utóbbi választása esetén, a térkép csak ezt a helyet fogja mutatni, így mi könnyedén elvezethetünk a helyszínre, tehát ez ugyanúgy működik, mint az NFS: U2-ben a GPS.

Mikor elindul a verseny, akkor fogunk meglepődni, hogy milyen könnyű a játék. Akik játszottak az Underground-okkal, azoknak minimum közepes szinten ajánlom, mert különben nem lesz túl izgi a játék, ugyanis mikor startolunk, rögtön 10 másodpercnyi különbség van köztünk és az utánunk lévő között. Ellenfeleink mesterséges intelligenciája nem olyan vészes, tehát viszonylag okosak. Próbálnak betörni, leszorítani, így ezzel nem lesz majd bajunk.

Így fog ez menni egészen addig, amíg nem válunk az illegális versenyzés királyává. Ekkor már feloldottunk minden nőt és annak videóit, illetve az összes zárolt járgányt. Ennyit a karrierről, most pedig nézzük, hogy milyen a másik kettő.

Az „Arcade mode” tulajdonképpen ugyanaz, mint az Underground-ban a „Quick race”. Négy féle mód van ezen belül, az elsőben egy előre elkészített, de általunk választható autóval kell megnyerni, különböző pályákon a versenyt. A másodikban 10 darab ellenőrző ponton kell áthaladnunk 2 perc alatt, a harmadikban majd 3 versenyt kell megnyernünk, és a negyedikben, pedig az adott pályát kell minél gyorsabban végrehajtani. A multiban barátaink ellen küzdhetünk meg, semmi extra nincsen benne.

A játék grafikájáról nem lehet elmondani, hogy gyönyörű, de mégis jól néz ki. A fejlesztők itt is beleestek abba a hibába, mint anno az EA az Underground1-nél: csillog az út, de eső az nuku. Az autók viszonylag szépek, a törés is szépen van ábrázolva. A külvilág már nem tetszett annyira, beleértve az utat is. A leendő barátnők sincsenek szépen lemodellezve, még szerencse, hogy van róluk élő videó…

A hangokkal sem volt bajom, a zene is tűrhető. Az irányítás kicsit nehezebb, mint az NFS-ben, mert ha már gyors a járgány, akkor nehezebb kézben tartani. Persze a játék inkább árkád, de aki nagyon szimuláció éhes, az ne automatára állítsa a váltót, és akkor enyhíti éhségét kissé.

Nem maradt más hátra, mint a végszó. Az Eutechnyx nagyot akart alkotni a Street Racing Syndicate-tel, ám nem jött össze nekik. Nem elég lekoppintani a legjobb ötleteket, mert azon is kell dolgozni valamit. El lehet a játékkal játszogatni, de biztosra mondom, hogy hamarosan feledésbe merül, és jól elleszünk nélküle is, így továbbra is a Need for Speed: Underground 2-t fogom tolni…