Mario & Sonic at the Rio 2016 Olympic Games teszt

Rio de Janeiro. A copacabanai nyár, a színes karneválok, és a város fölé magasodó Megváltó Krisztus szobor otthona, a 2014-es futball világbajnokság, illetve a 2016-os olimpia fővárosa. Ide látogatott most el Mario és Sonic, hogy megmérkőzzön az ötkarikás játékokban, a 3DS-verziót fojesz már bemutatta nektek, most pedig itt a Wii U-változat. Szebb grafika, átdolgozott sportágak, multiplayer mód, riói kalandozás, és egy igazi bajnokság, ezt rejti a nagykonzolos kiadás. Ha szereted a Mario-játékokat, és van a családban kisgyerek, akkor ezzel is jól fogtok szórakozni.

A Mario & Sonic at the Rio 2016 Olympic Games tizennégy sportágat vonultat fel. Mindegyiket lehet könnyű, közepes és nehéz fokozaton játszani, kötöttségek nélkül és többfordulós bajnokságokban, egyedül, illetve baráttal is. A kalandok a riói strandon indulnak, különböző állomások formájában itt érhetjük el a felhozatalt. A foci, a rögbi és a strandröplabda igazi csapatjátékot igényel, figyelnünk kell társainkra, és kihasználva az ellenfél minden hibáját, annyi pontot szerezni, amennyit csak tudunk. A három csapatjáték nem lett túlbonyolítva, passzolni kell, helyezkedni és rálőni,a focit se 11-11 ember tolja, inkább a cukiságra és a kötetlen szórakozásra mentek rá a készítők, mintsem a komoly kihívásokra. Az analóg kar mellett egy-két gombot kell csak használunk, a cél inkább az, hogy a gyerekek megszeressék a sportolást, és persze az olimpiát, eltöltve egy pár órát kedvenc Mario- és Sonic-hőseikkel, családi körben. Mert mint minden Nintendo-gyerekjáték, ez is akkor a legjobb, ha szülő-gyerek együtt izgul végig minden kihívást.

A felhozatal további darabjai hasonló receptre épülnek. Az irányítás minden esetben a rapid gombnyomogatást és a QTE eventeket helyezi előtérbe, a BMX-nél például pedáloznunk kell és a megfelelő időben ugratni, a 100 méteres futásnál és az úszásnál szintén a tempózáson van a hangsúly, a távolugrásnál meg a gerelyhajításnál pedig azon, hogy jól jöjjenek ki a lépéseink, és kihasználjunk minden centit a nekifutásokra. A íjászatnál céloznunk kell jól, ami nem könnyű feladat, mivel centiket ugrik a célkereszt minden alkalommal, amikor egy kicsit is megpöccintjük az analóg kart, az asztalitenisznél és az ökölvívásnál folyamatos az adok-kapok, csak arra kell figyelni, hogy mindig jól reagáljunk az ellenfél támadásaira, mi pedig minél jobban vágjunk vissza, és a lista még mindig nem ért véget. A ritmikus gimnasztikánál a kis hősünk folyamatosan táncol, nekünk pedig amolyan Guitar Hero-jelleggel mindig a megfelelő gombokat kell nyomogatnunk, a műlovaglásnál trükköket bemutatni, és ugratni kell, míg a 4x100 méteres váltó megint a tempózásról, és a jó időben való gombnyomogatásokról szól.

A lista kellemes lett, a kedvencét mindenki megtalálhatja benne, nagy kár, hogy a megvalósítás minősége végig hullámzik. A sportágak között vannak kifejezetten szórakoztató darabok, és olyanok is, amik semmi, de tényleg semmi kihívást nem nyújtanak: vagy érdektelenné tesz minket a gyors és biztos győzelem, vagy annyira lapos az egész, hogy az egyperces célig elunjuk magunkat. Jó hír viszont, hogy a bajnokság viszonylag hosszabb kihívást nyújt, és jobban lefoglalja az embert; a selejtezők, az elődöntők és a döntők egyre komolyabb feladatok elé állítanak, és a sportágakat se kedvünk szerinti sorrendben tolhatjuk, hanem a gép válogatja őket össze. De hasonlóan szórakoztatóak a többjátékos meccsek, melyekben a csapatjátékokat legfeljebb négyen, míg a hagyományosokat ketten tolhatjuk, egymás pontjait döntögetve, vagy co-op jelleggel.

A játék húsz Mario- és Sonic-karaktert vonultat fel, melyek mindegyike különböző tulajdonságokkal rendelkezik. Az első csapatból Luigi, Peach, Yoshi, Wario, Bowser és Donkey Kong neve mindenkinek ismerős lehet, de aki szereti a kék sündisznó kalandjait, az Tails, Amy, Dr. Eggman és Vector közül is talál majd kedvére valót. Az alap figurákon kívül pedig indulhatunk még Mii avatárunkkal, illetve bármilyen Amiibo-figurával is, csak emeljünk le egyet a polcról, érintsük hozzá a kontrollerhez, és már meg is jelenik a játékban. Nagy kár, hogy a karakterek között nincsenek nagy különbségek, bármelyiket is válasszuk, a játék nem fog megizzasztani minket, és igazán egyik kis hős képességét se lehet kihasználni, a legtöbbször mindenki ugyanakkora eséllyel indul minden sportágban. Cuki és egyben kedves dolog pedig, hogy elhagyhatjuk Rio strandját, bemerészkedve kicsit a városba, ahol találkozhatunk emberekkel is. Minden járókelő egy nemzetet képvisel, beszélgethetünk velük, és mindegyik mond valami kulturális, földrajzi vagy gazdasági érdekességet az országáról, amit ha végighallhatunk, egy zászlót is kapunk.

A látvány nagyjából rendben van. A színek szépek és élénkek, a stadionok hatalmasak és dugig vannak nézővel, a hősök pedig hozzák a megszokott, klasszikus formájukat. Mondjuk komolyabb érzelmeket az arcukon most se lehet felfedezni, inkább csak úgy elvannak, mint a befőtt mindig, mosolyognak, vagy erőlködnek, és itt ki is fújt minden. A hangok és a zenék pedig hasonlóan egyszerűek. A lányok japán iskolás lány módjára nyögdécselnek, a fiúk meg morognak, Nintendo-játékhoz hűen pedig a háttérmuzsika is a midi-stílust képviseli, egy kis karneválos, riói beütéssel, belekeverve sokszor a hivatalos betétdalt is. Összességében jó minden, hozza a konzoltól elvárt színvonalat és minőséget, na meg tudjuk jól, nem ezért szeretjük a Nintendót. Hanem a hangulat miatt. Ami itt is megvan, tök jó kedvenc hőseinket megint egy kicsit szokatlan környezetben látni, lejátszani velük egy-két meccset, elverni a másikat, és számolni az aranyérmeket.

A Mario & Sonic at the Rio 2016 Olympic Games egy gyerekjáték. Aranyos, szeretni való, de nem egy nagy eresztés, felnőttként nem fog vele senki órákat játszani, arra viszont jó, hogy eltöltsünk egy kis időt együtt vasárnaponként, és felkeltsük az érdeklődését a testmozgásra, sportolásra. A 3DS-verziót fojesz nemrég 6 pontra értékelte, és bár ebben nincs sztorimód, és a játékok száma is sokkal kevesebb, ugyanennyit adok a Wii U-kiadásra is. Nem tették magukat nagyon oda a készítők, de a játék szerethető és aranyos, amiért megérdemli a figyelmet, ha teheted, próbáld ki.

A játék Nintendo 3DS-re április 8-án, Wii U-ra pedig június 24-én jelenik meg. A cikk a Wii U-változat alapján készült.

Kapcsolódó cikk

• Mario & Sonic at the Rio 2016 Olympic Games 3DS teszt