Valentino Rossi: The Game teszt

A Milestone és Bandai Namco június 16-án megjelent legújabb MotoGP-feldolgozása elhagyta eredeti címét és számozását, hogy tisztelegve a legenda előtt, megszülethessen Valentino Rossi első játéka. A névváltás azonban nem járt hátrányokkal, sőt. A különleges kiadású új epizód nemcsak a teljes MotoGP 16 világkupát tartalmazza, de kiegészült az amerikai flat track salakmotoros bajnokság eseményeivel, továbbá egy kis ralival és autós drifteléssel is. Az olasz bajnok kettő- és négy keréken egyaránt nagyon jól érzi magát, benzingőzös életébe pedig a játék teljes betekintést enged, de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk sorban, hogy mi vár ránk most.

Karrierünk a VR|46 Rider’s Academy diákjaként kezdődik. Valentino Rossi motoros iskolájának legtehetségesebb hallgatójaként lehetőséget kapunk együtt edzeni a mesterrel és csapatával, sorra indulunk különféle versenyeken és bajnokságokon, gyarapítva nemcsak pénztárcánk tartalmát, de tapasztalatpontjaink számát is. Otthonunk egy irodaként is funkcionáló luxusgarázs lesz, itt olvashatjuk el menedzserünk e-mailjeit, végezhetjük el motorunk finomhangolásait, és nézegethetjük az eddig elért eredményeinket. Hősünk minden futam után fejlődik, a játék olyan szempontokat vesz figyelembe, mint fékezés, erős körülmények kezelése, gázadás, gyorsaság, kanyarodás, testjáték és fizikai kondíció. Attól függően, hogy az adott futamok mennyire voltak megterhelőek, annál több pontot kapunk az adott képességre, így építhetjük tehetségünket lépésről lépésre, futamról futamra.

A megmérettetések egymást követik, a sorrenden variálni nem lehet, változatosságból viszont nincs hiány, az osztályok és versenytípusok karrierünk során folyamatosan váltják egymást. A Valentino Rossi: The Game nem erőltet ránk semmit, ha nem akarunk, akkor nem kell egész versenyeket lenyomnunk, időmérővel, meg minden hivatalos kötelezettséggel együtt, simán indíthatunk háromkörös bajnokságokat is, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat, jól szórakozzunk a játékkal. A futamok hosszán kívül egyébként beállíthatóak még a segédletek is, kérhetünk fékezési és kanyarodási asszisztenst, be lehet kapcsolni, hogy hősünk maga egyensúlyozza ki a motort, így véve le a vállunkról ezt a feladatot is, illetve ott vannak még a megszokott, klasszikus beállítások. Ki-be kapcsolható az ideális ívet és sebességet jelző festés, lehet automata- és manuális váltót használni, állíthatunk a HUD-on, és még sorolhatnám. Mindenki ismeri őket.

A karrier mellett indulhatunk a világbajnokságon, kipróbálhatjuk magunkat kötöttségek nélküli gyorsmeccsekben és különböző kihívásokban is. A játékban összesen 291 motoros, 47 pálya és 15 játékmód kapott helyet, a gyorsasági motoros kategóriában megtalálható a tavalyi és idei teljes MotoGP-bajnokság (benne az új osztrák Red Bull Ringgel), továbbá a Moto2, a Moto3, illetve az 500, 250 és 125 ccm-es kupa is. De nem kevésbé izgalmas a salakmotoros felhozatal sem, az amerikai flat track bajnokságon belül lehet nyomni hagyományos körversenyt, és eliminationt is, amiben egy ovális alakú pályán megyünk, és az utolsóként célba érkezők folyamatosan esnek ki a versenyből. A sorban van továbbá rali, mely a hagyományos WRC-futamok helyett ezúttal egy kis versenypályás gumifüstölést nyit meg előttünk: a Monza és Misano pályákon pattanhatunk be egy Ford Fiesta ST volánja mögé, hogy szórakoztassuk a lelátón ülő közönséget. Az autóknál maradva még van egy Drift mód is, melyben egy régebbi Ford Mustangot vezetve kell minél hosszabban csikorognunk a pályán, a stílus nincs messze a készítőktől, a Milestone fejlesztette a WRC 1-2, illetve a Sébastien Loeb Rally EVO játékokat is, úgyhogy van tapasztalatuk.

A sor a Challenge, a Time Attack, a Split Screen és az Online Multiplayer módokkal folytatódik, végül, de nem utolsó sorban pedig maga a címadó Valentino Rossi is kapott egy saját játékmódot. Ezt választva a doktor karrierjének legendás futamait játszhatjuk újra, megpróbálhatjuk megdönteni a rekordjait a saját motorjával, illetve nézegethetjük eredményeit és korábbi motorjait is. Azt ezek után pedig biztosan nem mondhatjuk, hogy a játék nem lett tartalmas, rengeteg bajnokság és futam vár ránk benne - hatalmas pozitívum lesz ez az értékelésnél - mekkora kár, hogy tartalmilag igen, technikailag viszont nem tudott megújulni. A Milestone nem tartozik a legjobb játékfejlesztők közé, lássuk be, korábbi címeik mindegyike olyan, hogy épp megüti vele a kötelező minimumot, ennél többre viszont sosem volt képes. A játékait hajtó engine elavult, a Valentino Rossi: The Game is olyan ronda, mintha az előző konzolgeneráció valami korai címét tolnánk csak, nincs benne semmi modern és szép, a látvány mellett pedig a hang és a fizika is határeset.

A gyorsasági motorok komoly dörmögéssel adják a tudtunkra, hogy komoly vasakról van szó, a salakmotorok semmihez se hasonlítható kattogása izgalmas új élményt hoz a sorozatba, míg az autók búgása és a turbó bekapcsolásánál hallható süvítés is jól megállja a helyét. Egyik se olyan, hogy a szőr felálljon tőlük a kezeden, inkább csak egy erős közepesnek mondanám őket, pedig komoly kis házimozin szoktam mindent játszani, ami jó irányban csal a méllyel és a magassal is, de nem vagyok elégedett. Ahogy a zenékkel se. Nincs a játékban egyetlen sláger se, vagy olyan zene, ami beindítana már az első pillanattól fogva, a futamok alatt is halk tuc-tuc megy csak, ami mondjuk jobb, mint a semmi, de nem is az igazi. A fizika szintén. A motorokat nagyon lehet érezni, ha valamiben igen, akkor ebben profik a fejlesztők, és teljesen egyéni kezelést igényel az is, ha egy aszfaltos bajnokságról terepre megyünk át. Az ütközések, elesések viszont még mindig annyira gagyik, hogy az ember kínjában megmosolyogja őket, aztán már nyom is a visszapörgetésre. Merthogy ilyen is van a játékban, a segédletek között állíthatunk be végtelen tekerést, ami jó hír, én kifejezetten szeretem használni. Egyrészt nem kell újrakezdeni a futamot, ha hasalunk, és mindenki megelőz, másrészt pedig sokat lehet vele tanulni is, finomíthatjuk a kanyarokat, ráérezhetünk a megfelelő sebességre.

Minden negatívumtól függetlenül viszont azt kell, hogy mondjam, továbbra is rohadt jókat lehet motorozni a játékban. Felülünk a mocira, szinte érezzük alattunk a lóerőt, kihunynak a fények, és megkezdődik a futam, nekem ilyenkor mindig libabőrös lesz a hátam, megy a helyezkedés, aztán jön az első kanyar. Rövidre vesszük a féktávot, így nyerve néhány helyet a sorban, a belső ívre fordulunk rá, és imádkozunk, hogy ne szálljunk el, legalább a többiek tartsanak meg. A versenyek még könnyű fokozaton is tartogatnak izgalmakat, az AI kellően agresszív, néha még egy kicsit túl jól is védi a pozícióját, az egész verseny pedig az elejétől a végéig tökéletesen realisztikus. Jól fognak vele szórakozni a tapasztalt motorrajongók, és az egyszeri játékosok is, a beállítások és segédletek kínálata széles, mindenki megtalálja a neki tetsző finomhangolást.

Összességében nem rossz játék a Valentino Rossi: The Game. Ahogy egyik korábbi MotoGP-cím se volt az. A Milestone közel tíz éve, 2007 óta gondoskodik a sorozat folyamatos utánpótlásáról, ennyi idő után elvárnánk, hogy fejlődjenek sokat, de nem kapkodják el. A jól bejáratott mederben folyatják játékaikat, legyen az akár egy autós, akár egy motoros cím, vagy jelen esetben ennek a kettőnek a hibridje. Mit mondhatnék lezárásnak? Aki szereti a MotoGP-t, és az előző évektől eltérően most egy különösen tartalmas csomagot szeretne látni a témában, annak érdemes megvennie a játékot. Nekem bejött.

A játék PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra, PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra jelent meg. Mi Xbox One-on teszteltük.