The Elder Scrolls: Legends bétateszt

A The Elder Scrolls világa adott, mind méreteiben, mind pedig az évek alatt kialakított tartalmakkal együtt, így a Legends során Morrowindtól kezdve még Skyrimbe is eljutunk a sorozat híresebb szereplőivel, lényeivel vállvetve. Talán elsőre úgy tűnik, nincs túl sok újítás a Bethesda játékában (néhány megoldást tekintve ez a megállapítás még jogos is), viszont jó pár óra játék után ezt már ennyire egyértelműen nem jelenthetjük ki. A nagy kérdés tehát, hogy a Legends ki tudja-e vajon használni azt a hátteret, ami mögötte van, és fent tud-e maradni az elkövetkező években?

A Tamriel világából már jól ismert fajok közül választhatunk, amelyekkel típusuktól és lapjaiktól függően más-más stílusban kell játszanunk. A kiválasztott hősünk öt különböző képességből (intelligencia, akaraterő, erő, állóképesség és gyorsaság) egyszerre kettővel bírhat, ezeket a tulajdonságokat pedig az általunk szelektált lapok adják. A játék igazi sava-borsát a fentiek kombinációja teszi ki, a lehetőségek szinte kimeríthetetlen tárházával. Mindenki megtalálja majd a számára legkedvezőbb stílust; aki a megfontoltságra szavaz, annak a mágus lesz az embere a rengeteg varázslattal, aki pedig inkább az erős és gyors harcmodort kedveli, számára az íjász lesz a favorit.

A fent említett kasztokat (és a hozzájuk tartozó kártyák egy részét) az egyjátékos kampány alatt nyithatjuk ki. Ötletek és megvalósítás szempontjából talán ez a játékmód a legerősebb mind közül. Nem kell megijedni, mert nem egy igénytelenül összedobott sztorimódot kapunk, ahol csupán a gépi ellenféllel szemben gyakoroltatnak bennünket. A történet folyamán árulás, bebörtönzés (aztán kiszabadulás), és kriptákban való kalandozás vár ránk, míg végül húsz pályával és három fejezettel később el nem jutunk Lord Naarifinig, aki nagyon csúnya dologra készül. Minden csatát egy-egy rövidke, ám annál igényesebb animáció vezet át, így néhány pillanat után már a következő párbajt vívhatjuk. A történet során egyáltalán nem éreztem azt, hogy unatkoznék, vagy egyszerűen csak céltalanul haladnék előre, hiszen megtanít minket az alapokra, és jó pár értékes lappal is gazdagodni fogunk. Nem mondom, hogy még sosem láttunk ehhez hasonlót, de a Dire Wolf Digital csapata nem állt meg itt, akad egy ötletes, még újításnak is nevezhető megoldás is.

A sztorit játszva nem egyszer döntések elé kerülünk. Minden esetben két lehetőség közül választhatunk; beállítjuk közénk a legyőzött farkast, így egy kijátszható lénnyel gazdagodhatunk, vagy megnyúzzuk és a bőrét a későbbiekben páncélként használjuk. A választás csakis rajtunk múlik, de óvatosan, hiszen a jövőben minden ilyen húzás befolyásolja majd a paklink összetételét. Ehhez kapcsolódóan még egy érdekes ideát is bedobtak a srácok, ugyanis bizonyos lapjaink karakterünkhöz hasonlóan fejlődnek. Itt szintén két eltérő irányt kínál fel nekünk a játék: ha például egy katonának inkább a védelmét erősítjük, akkor kevesebb támadópontja lesz, ellenben sokkal masszívabb karakter lesz az asztalon, és kihúzhat minket a bajból. 

Essen kicsit szó a konkrét játékmenetről is, amiben az alapfelállás, bár hasonló a megszokottakhoz, a készítők mégis tudtak rajta egyet csavarni. Két játékos egymás ellen, akiknek a céljuk egymás életének lenullázása. Míg az egyik fél elsőre rakhat, addig a másik három varázsital (a Heathstone-ban ez a coin) segítségével próbálja kiegyenlíteni az egykörös lemaradását. Persze ahogyan már megszokhattuk, mindkét félnek eggyel nő a felhasználható mana-pontja az egyre keményebb lapok kijátszásának érdekében. Ez eddig nagyjából stimmel, viszont a lényeg a terepasztal felosztásában rejlik, ami most nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen is el van választva. A játék a „lane”, vagyis ösvény nevet adja nekik, amelyek a rájuk helyezett lapokra is különleges hatással lehetnek. Például a jobb oldalra megjátszott lényeink egy kör erejéig rejtve maradnak általában, aminek hatására fizikálisan támadhatatlanok lesznek, őket csakis varázslatokkal, illetve területi sebzésekkel tudjuk leszedni.

A tény, hogy ezentúl nem elég egy fronton megvívnunk a csatáinkat, sokkal komplexebbé teszi a Legendset. Átlósan nem üthetünk (csak varázsolhatunk), így nagyon át kell gondolnunk, hogy a lapjainkat hova, melyik térfélre rakjuk, hiszen a terepet utólag csak a megfelelő kártyákkal tudjuk átrendezni. Apropó átrendezés; míg a Hearthstone-ban csak az ellenfél köre után léphetünk, addig a Legendsben - ha a megfelelő tulajdonsággal bíró kártyát kapjuk -, akár közbe is szólhatunk, így támadását megakaszthatjuk. Hőseink képei körül kék rúnákat láthatunk, ezekből minden ötödik élet elvesztése után feltörik egy, ami automatikus laphúzást jelent. Ha szerencsénk van és felcsapjuk a prófécia feliratú kártyát, akkor őt mindentől függetlenül, azonnal lerakhatjuk és/vagy aktiválhatjuk. Megint egy ötletes húzás a készítők részéről, hiszen így megvan az esélyünk rá, hogy megnehezítsük a másik dolgát, és ne kelljen végignézni, ahogy húsz HP-ról lealáz bennünket.

Ha végeztünk a történettel, akkor következhet a Solo Arena! Minden kezdéskor magunknak kell összerakni egy harminc lapból álló paklit, amelyeket a gép hármasával, véletlenszerűen dobál fel. Az összeállítás a Legendsben is egy sarkalatos pont, hiszen a három ajánlat közül csak egyet választhatunk. Ebben a módban kilenc, a gép által irányított ellenfelet kell legyűrnünk, viszont csak három esélyünk van, ha meghalunk, mindent kezdhetünk elölről. A Solo után megnyílik a Versus Arena, ahol már emberi játékosok ellen vehetjük fel a lapot, de természetesen a sima Versus sem maradhat ki a felsorolásból.

A játék egyébként már a sztori előrehaladtával is elég bőkezűen jutalmazott, hiszen nemcsak a fentebb említett kasztokat nyitogathatjuk ki, hanem rengeteg kártyát, a boltban elkölthető aranyat és lélekkövet szerezhetünk. Aranyat a napi küldetések teljesítéséért is kapunk, amivel belépőt vehetünk az arénákba, illetve zsákbamacskamódszerrel paklikat vásárolhatunk. A lélekkövek lényegében a Hearthstone dustjának felelnek meg, ezekkel a még hiányzó kártyákat gyárthatjuk le az igazán ütőképes összeállítás érdekében.

A Legendsben összesen négy különböző besorolású és a már említett öt fő tulajdonsággal bíró lapokat kapunk. Az előbbi nem meglepő módon a Common, Rare, Epic és Legendary négyes, ami a fehér, a kék, a lila és a narancssárga színeket kapta. Köztük találunk többek között minyonokat, varázslatokat, fegyvereket, támogatásokat, amiket mind-mind a terepasztal megtisztításához és az ellenfél kiiktatására fogunk használni. Mindez persze a veterán kártyajátékosoknak nem sok újat mond, de további pozitívumként szolgálhat számukra, hogy a Hearthstone-hoz hasonlóan a kártyák ábrázolása itt is első osztályúra sikeredett.

A grafikai megvalósítás, a hanghatások, zenék utánozhatatlanul visszaadják a The Elder Scrolls világának néhol morózus hangulatát. Ráadásul a végtelenségig játszhatunk vele, ha ki akarjuk tanulni a játék nyerő taktikáit. Ahogyan a pálya felosztásának, úgy a rengeteg (plusz a talonban lévő húsz) lapnak hála sokkal mélyebb, és több lehetőséget tartogat számunkra, mint a Blizzard játéka. A függőleges felosztásból adódóan szinte két játékot játszunk egyszerre, megszámlálhatatlan lehetőséggel és stratégiával. A nagyobb számok törvénye alapján több idő kell majd ahhoz, hogy rendesen kiismerjük a paklinkat (nemhogy összeállítsuk), ráadásul - bár a szerencsefaktor továbbra is fontos szereplő marad - többek között a rúnarendszernek is köszönhetően kicsivel több esélyünk van a tudatosabb játékra.

A béta jelző viszont nem véletlenül virít a cím mellett. A framerate képes akár a menüben, két kattintás között is leesni és sajnos a terepasztalon ugyancsak érvényesek a hasonló belassulások. Ha már itt tartunk, akkor azt is meg kell említeni, hogy a Hearthstone-nal ellentétben a párbaj csupán egyetlen minimalista ábrázolású fakó papírlapon történik. Persze a két játék hangulatában teljesen más, mégis egy igényes terepasztal a rajta elhelyezett 3D modellekkel és animációkkal együtt igazán fel tudná dobni a játékélményt.

Összességében a Legends egy nagyon ígéretes próbálkozás, amiben megvan minden potenciál ahhoz, hogy egy lapon említhessük a zsáner egyik legjobbjával. A készítők elvileg kijavítják, finomhangolják a sok kis hibát, a történetet pedig állítólag ott folytatják, ahol abbahagyták. A bétában látottak alapján pedig minden esély megvan rá, hogy sikerült megfogniuk azokat a rajongókat, akik most egy kicsit másképp vágynak a The Elder Scrolls lebilincselő világába.

A The Elder Scrolls: Legends megjelenési dátumát még nem közölte a Bethesda, a teljes verzió viszont nemcsak PC-n, hanem mobilon is játszható lesz.