Seasons After Fall teszt

A Swing Swing Submarine játékáról az idei Gamescomon hallottam először, és bár a projekt jóval nagyobb múlttal rendelkezik ennél, igazából egy trailer bőven elég volt ahhoz, hogy meggyőzzön: márpedig ezt ki kell kipróbálni! A francia srácok lényegében a legalapvetőbb fogásokkal ügyeskedtek, egy egyszerű, de nagyszerű, és így kellően figyelemfelkeltő alapötlet mellé “kézzel rajzolt” grafikát és lebilincselő muzsikát pattintottak, ami az esetek többségében pontosan elég ahhoz, hogy átszellemülve rágjuk át magunkat az alig néhány órás kalandon.

A Seasons After Fall egy metroidvania, a kevésbé intenzív fajtából. Harc például egyáltalán nincs benne, és a tempója is jóval komótosabb, úgyhogy aki egy új Ori and the Blind Forestben bízott, ne itt keresgéljen - ennek ellenére kár lenne leírni a játékot. A történet főszereplője egy róka, a helyszínül egy erdő szolgál, az 5-6 órás végigjátszást pedig egyetlen játékelem határozza meg, méghozzá az, hogy hősünk képes az évszakok megváltoztatására. Gombnyomásra ugorhatunk bele az őszbe vagy a nyárba, a sorrend teljesen mindegy, ilyenkor pedig a környezet is teljesen átalakul: elered az eső, befagynak a tavak, kihajtanak a növények.

Mi magunk oldalról figyeljük az eseményeket, a pálya pedig egy hatalmas, összefüggő labirintus, amelynek a leágazásait úgy tudjuk felfedezni, hogy a képességünk kihasználásával átküzdjük magunkat az elénk álló platformelemeken és akadályokon. A magasabb helyekre például úgy tudunk feljutni, hogy megfagyasztjuk a földből feltörő vizet, és dobogóként használjuk, de évszakváltás kell ahhoz is, hogy állítani tudjuk a forrás magasságát. A gombák ősszel nőnek, és több nagyobb szakadékot is ők hidalnak át, valamint rajtuk élősködnek azok a bogarak is, amelyek vízzel érintkezve megszívják magukat, és felrobbannak. És így tovább: idővel alapnak számít majd, hogy két-három évszakot is kombinálnunk kell egy adott szakaszon, ezek lényegében egy-egy kisebb fejtörővel érnek fel.

A Seasons After Fall egészen a befejezésig tartogat meglepetéseket, a fejlesztők időről-időre bedobnak egy olyan helyzetet, ahol elő kell vennünk a kreativitásunkat, és új megoldást kell találnunk a továbbjutáshoz. A játékot persze nem nevezném nehéznek - meghalni sem lehet például -, cserébe viszont nem rágnak a szádba semmit, szinte teljes mértékben a környezetre bízzák a navigációt. Az animációk sejtetik, hogy mikor kellene évszakot váltanunk, és a továbbhaladás irányát is úgy kell “kitalálnod”: a feladat adott, tudod, hogy mit fedeztél fel, és mit nem, tessék haladni! Térképre, villogó nyilakra és leírásokra ne számíts.

Kár is lett volna, ha ilyesmikkel traktálnak bennünket a készítők, csak kizökkentenének: a Seasons After Fall atmoszférájába ugyanis nagyon könnyű belefeledkezni, és ebben nem kis szerepet játszik a mesés grafika és az aláfestő zene. A Seasons After Fallt nem túlzás interaktív festménynek nevezni, amelyet már a stílusa is emlékezetessé tesz. Nagyon szépen kidolgozott hátterek előtt mozoghatunk, a fejlesztők pedig a pálya minden egyes pontját négyszer készítették el - a négy évszak más és más, élesen elkülönülő látványvilágot ígér, amelyek között valós időben ugrálhatunk. A zenét egy vonósnégyes szolgáltatja, amivel én maximálisan elégedett voltam, a muzsika dinamikusan idomul a kaland intenzitásához, nem lehet nem szeretni.

A Seasons After Fall tempója és körítése kikapcsolódásra tehát ideális, persze szubjektív, hogy ki mennyire elégszik meg vele - engem két ponton is próbára tett a játék. Hiába a rövid játékidő, egy szakaszon vontatottá válnak a történések, ami ugye a lehető legrosszabb kombináció: a céljaink önismétlővé válnak, hiába igyekeznek cifrázni a részleteket a készítők, akkor is az az érzése támad a játékosnak, hogy most ugyanazt kellene megcsinálnia, mint az előbb, csak éppen a pálya másik végében.

Ráadásul - és ez a másik negatívum - még most sem igazán tudom, hogy pontosan miért küzdöttem, a történet ugyanis óriási nagy katyvasz. Szó van itt az Évszakok Őrzőiről (akiket fel kell ébresztenünk), az Évszakok Rituáléjáról (amit végre kell hajtanunk) meg az erdő és a természet védelméről (ami mellett ki kell állnunk), de annyira elvont és lebegős az egész, hogy inkább csak bosszantja az embert, nem pedig szórakoztatja.

Akárhogy is, hibái ellenére bőven megér 15 eurót a Swing Swing Submarine játéka! Született már polírozottabb darab a műfajban, ha azonban akad egy szabad estéd, érdemes rááldoznod: a frappáns játékmenete és a mesés hangulata is gondoskodik arról, hogy a stáblista előtt fel se állj mellőle.

A Seasons After Fall egyelőre csak PC-re kapható, de 2017 elején konzolokra is megjelenik majd. A játékot az ASUS ROG Tytan CG8580 gamer konfigurációján próbáltuk ki, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.