FIFA 18 teszt

A FIFA-játékosok tábora két jelentős csoportra oszlik. Vannak, akik nem igazán törődve a változások mértékével minden évben beleölik a pénzüket a sorozatba, hogy a legújabb résszel játszhassanak, és vannak, akik éveken keresztül nyúznak egy epizódot, majd a masszívabb előrelépést hozó felvonásba fektetnek be újra. Ezt az EA is pontosan tudja, és láthatóan tudatosan lavírozik azon a vékony mezsgyén, amelyen a jelentős változások és a puszta számozással járó előnyök még pont jó arányban vannak adagolva. Azonban az idei epizódnál valami mégis félrecsúszhatott, hiszen sokkal kevesebb újítást kaptunk, mint azt az eddigiek során megszokhattuk.

A sorozat évről évre egyik leggyámoltalanabb eleme a játékmenet. Félreértés ne essék, nem a hangulatra és a pörgésre gondolok, hiszen azok teljesen rendben vannak, hanem arra, hogy milyen szinten képes visszaadni a játék az igazi foci érzetét. Ebben egy ideje magasan veri a rivális Pro Evolution Soccer a programot, mégis sikerül újra és újra elnyernie a rajongók maximális bizalmát. Ebből is tökéletesen érződik a körítés és a népszerűség fontossága, amelyekben a FIFA-sorozat letaszíthatatlanul ücsörög a kényelmes trónján. Az idei epizód pedig ismét abból ad többet, amiből kevesebb is elég a sikerhez. A tálalásból. A menürendszer még barátságosabbá tételével, a sztorimód továbbcsiszolásával és a marketinggépezet fergeteges erejével idén is nagy esélye lesz megtartani a képzeletbeli aranyérmet.

Ha már a játékmenetet említettük: az most is jól hozza az elvárható FIFA-szintet, viszont annál egy szemernyivel sem többet. Ezen a téren minimális változtatásokat eszközöltek a fejlesztők, amelyek a kevésbé rutinosabbaknak valószínűleg fel sem fognak tűnni. Talán úgy voltak vele a stúdiónál, hogy a tavalyi epizód nagy újításaként bevezetett Frostbite Engine még az idei epizódra is kihatással lesz, ezért nem kell komolyabb változtatásokat eszközölni. A játékosok test-test elleni küzdelmei valamivel életszerűbbek lettek, és a lassabb, taktikusabb labdatartásra is több lehetőségünk lesz, mint tavaly, mégis csak másodpercekre bukkannak fel ezek a változások egy-egy hosszabb mérkőzés alatt. Nyilván aki naponta több tíz derbivel a kezében áll fel a fotelből, annak jelentősnek is tűnhetnek ezen módosítások, néhány meccs után viszont lehet, sokan nem tudják majd eldönteni, hogy a tavalyi, vagy az idei epizóddal játszanak-e.

Grafikailag sem nyújt sokkal többet elődjénél a FIFA 18. Tény, hogy néhány bevilágítás és effekt szebb lett, ezt nem lehet tőle elvenni, de az arcok és az összkép szintén a tavalyi felvonást idézik. Vannak játékosok, akik semmit sem változtak az egy évvel ezelőtti kinézetükhöz képest, még akkor sem, ha a való életben már egészen más frizurával, vagy testfelépítéssel nyomulnak. Én a Juventusszal játszottam legtöbbet, és Gonzalo Higuaín továbbra sem hasonlít önmagára, de ami még nagyobb baj, hogy tavalyhoz képest sem lett élethűbb a játékban. Ha csak azt nézzük, hogy Európa öt topcsatára között szerepel a neve az elmúlt szezon alapján, ha másért nem is, legalább ezért illett volna kicsivel több energiát fektetni az ő kinézetére. De ez elmondható az összes másod- és harmadvonalas játékosról is egyaránt. Ronaldo és Messi talán még precízebben festenek a képernyőn, mint tavaly, de a többiek egy az egyben azt a fizimiskát hozzák, amit a FIFA 17-ben már láthattunk. Azt persze nem szabad elvenni jelen epizódtól, hogy a Frostbite Engine továbbra is tökéletesen megállja a helyét, elsősorban az átvezetőknél remekel, ezért is annyira hangulatos a The Journey 2.0.

A játékmódok közül egyértelműen az említett sztorimód folytatását kell kiemelnünk. Az mindenképpen üdvözítő, hogy folytatódik Alex Hunter története, és ezúttal sokkal színesebben, mint egy évvel ezelőtt. Az EA-nél jó érzékkel ismerték fel, hogy kell a népnek valami drámaibb és lehengerlőbb történeti szál, hogy ne csak a monoton labdázgatásban kelljen elveszni. Úgy néz ki, idén ez lesz a csapat ütőkártyája, és az sem véletlen, hogy minden rendezvényen és interjúban ezzel villogtak a fejlesztők. Alex Hunter tehát visszatér, most azonban az idő előrehaladtával Anglia határait is átlépi, és megnyílik előtte a nagyvilág. Ezúttal is több szigetországi csapatban kezdhetjük meg a viszontagságokkal tarkított utunkat, hogy aztán eljuthassunk álmaink Real Madridjáig. Az átvezetők ismét nagyon izgalmasra sikeredtek, többször bukkannak fel benne ismerős arcok, mint Griezmann, Henry vagy éppen a főkolompos CR7. Ezzel tökéletesen elérték a készítők, hogy még inkább motiváljon bennünket, hogy előbb-utóbb kedvenc csapatunkban rúghassuk a bőrt az említett világsztárok oldalán.

A karriermódban viszont majdnem ugyanazzal találkozunk, amivel tavaly is, forradalmi újításoknak nyoma sincs. Persze valószínűleg roppant kínos lett volna, ha érintetlenül marad az egyik húzó játékmód, ezért olyan apróságok bukkannak fel ebben a szegmensben, mint az átigazolások közbeni animációk, melyek azonban nem tűnnek eléggé kidolgozottnak ahhoz képest, hogy szinte csak ezzel kellett foglalkozniuk a fejlesztőknek. A séma a megszokott maradt, idény előtt meghívásos tornákon vehetünk részt, amelyek csupán a bevételünkre lesznek hatással, semmi más értelmük nincsen. Ha ezeket gyorsan letudtuk, kezdődik a szezon, és a jól megszokott naptáron egymás után bukkannak fel a soron következő meccsek, végeláthatatlanul. Két derbi közé beékelhetünk edzéseket, ahogyan ezt már tavaly is megtehettük, de érdemleges teendőink továbbra sincsenek, azon kívül, hogy a felálláson buherálunk. A fejlesztők rászánhattak volna egy kicsivel több energiát, hogy izgalmasabbá és színesebbé tegyék ezt a vonalat. Én személy szerint kevésnek tartom az összecsapások elé bevágott bemelegítések képeit, amik még a hangulaton sem dobnak eleget.

Továbbra is az Ultimate Team az egyik legnépszerűbb lehetőség a játékon belül, és ahogyan a többi játékmód, a FUT szintén a biztosat hozza, amitől naggyá vált. Néhány apró finomításon kívül világmegváltó változásokra itt sem kell számítanunk, az viszont elismerésre méltó, hogy a bevezetett apróságok sokat hozzátesznek az élvezeti faktorhoz. Megjelentek ugyanis a napi és heti feladatok, melyeknek köszönhetően sokáig magához láncol majd a játékmód. Ezen feladatok teljesítésével válhatunk egyre meghatározóbbá a futballtérképen, és vehetünk erősebb játékosokat, hogy aztán egy félelmetes csapatot irányíthassunk. Az idei epizódba olyan legendás ikonok is bekerültek, mint az igazi Ronaldo, sokak nagy kedvence, Ronaldinho, vagy éppen az olasz zseni, Del Piero. Ezzel pedig rengeteg rajongó álmát valósították meg a készítők, hiszen ki ne szeretne saját csapatában tudni egykori aranylabdásokat, vagy korszakalkotó fenoménokat?

Tartalmilag tehát még mindig egyben van a program, kétlem, hogy lesz olyan játékos, aki nem találja meg a kedvenc csapatát vagy bajnokságát, hacsak nem az üzbég másodosztály elkötelezett híve. A licencek is tovább gyarapodtak. Az EA hatalmas hangsúlyt fektet arra, hogy minél több lehetőségünk legyen a játékon belül, és nem utolsó sorban több, mint a legkomolyabb riválisnál. Mindenki meg fogja találni a FIFA 18-ban a kedvenc játékmódját, hiszen jelenleg nem létezik olyan funkció a futballszimulátorok repertoárjában, amelyet valamilyen formában nem épített be az EA Sports a játékába. Mindezek ellenére továbbra is olyan alapvető gondokkal küzd a cím, mint a játékmenet helyenkénti irrealitása. Több éves tapasztalatom ellenére a mai napig kapok olyan gólokat a „buszparkolós” felállásom ellenére is, amiket egyszerűen képtelenség kivédekezni, és többszöri visszajátszás után sem tudom megmagyarázni, hogy miként zsákoltam be őket.

Összességében tehát nincs jelenleg a piacon tartalmasabb focis játék, viszont van olyan, amely magasabb szinten közvetíti felénk a futballmérkőzések valódi érzését. A FIFA 18 idén is biztosra megy, és olyan finomságokkal operál, melyekkel továbbra is eléri minimális célját, hogy megtartsa régi rajongóit. Amellett viszont nem lehet szó nélkül elmenni, hogy nagyítóval kell keresnünk a változásokat tavalyhoz képest, és amik vannak, azok sem több hónapos gondolkodás eredményei. A tálalás még mindig zseniális, a sztorimód magával ragadó és a lehetőségek száma is zavarba ejtően magas. A játékmenet viszont még mindig nem az igazi, a fel-alá rohangálás képtelen megszűnni, és átváltani lassabb, megfontoltabb, valósághűbb játékká. Reméljük, jövőre ezen is csiszolnak a fejlesztők, hiszen a többi szegmens idén is átugrotta a lécet!

A FIFA 18 PC-re, PS4-re, PS3-ra, Xbox One-ra, Xbox 360-ra és Nintendo Switch-re jelent meg. Mi PS4-en teszteltük a játékot.