Need for Speed: Payback teszt

Az Electronic Arts nem tud mit kezdeni a Need for Speed-sorozattal. A világ leghíresebb autós játéka idén sem kapott tisztességes folytatást, pedig a készítők abban a nem mindennapi helyzetben vannak, hogy gyakorlatilag bárhova nyúlhatnak, bármit csinálhatnak vele. A sorozat egyediségét mindig az adta, hogy a részek merőben újak, teljesen eltérőek lehettek egymástól, ezt viszont nemcsak, hogy kevés alkalommal tudták jól kihasználni, de az Undergound óta talán csak a Shift és a Hot Pursuit lett egyedül igazán jó és élvezetes darab. A Need for Speed: Payback pedig most egy újabb példája annak, hogy igénytelenséggel és oda nem figyeléssel hogyan lehet kinyírni az ember lelkesedését.

Fortune Valley gyönyörű hely. A vidékét kopár, elhagyatott sivatagok, fenyőerdővel borított, sziklás hegyek, idilli falvak és gazdag kaszinóvárosok tarkítják. Itt éli mindennapjait három fiatal, akik különféle autós munkákkal, szürkezónába tartozó alvilági megbízásokkal és éjszakai futamokkal keresik a kenyérre valót. És ezt bizony nem is csinálják rosszul. Tyler Morgan, vagyis a Racer egy igazi versenyző, aki a városon kívüli, végtelen autóutakon érzi magát a legjobban, vetélytársaival a visszapillantó tükrében. Mac, más néven a Showman az offroad kihívások megszállottja, terepjáróival átmegy mindenen, ami csak az útjába kerül, míg Jess, a Wheelman a városi versenyek, és rendőrös menekülések specialistája.

A Rivals és a tavaly előtti, alcím nélküli Need for Speed részért is felelős Ghost Games legújabb játékában őket irányíthatjuk. A Payback a stílusát tekintve egy autós akciójáték lett, klasszikus versenyekkel és szabad kóborlással kiegészítve, mely a Halálos iramban és a Forza Horizon legjobb elemeit gyúrta össze. Többé-kevésbé élvezetes, de sajnos elég igénytelen módon. A történet szerint hőseink hamar összeakasztják a bajszukat egy magukat csak The House-nak hívó alvilági bandával, aminek mindenféle robbanásokkal, üldözésekkel és rendőrségi razziákkal teli vége lesz, miközben egy hatalmas és szabadon bejárható, versenyekkel és mellékküldetésekkel teli világ is vár ránk. Fortune Valley fantasztikus hely mindenkinek, aki szereti a száguldást, az útról lehajtva pedig ott vár minket a préri, a végtelen sivatag is.

A történet klisékkel és kellemetlen párbeszédekkel, béna beszólásokkal teli lett. Hőseink vicces kommentekkel próbálják oldani a feszültséget az unalmas eseménytelenségben, miközben alig várjuk, hogy átnyomhassuk az átvezetőket, annyira érdektelen minden, ami velük történik. A készítők a legkisebb mértékig sem erőltették meg magukat a forgatókönyv kitalálásánál, arról nem beszélve, hogy az üldözések legizgalmasabb részeinél a játék rendszeresen kiveszi a kezünkből az irányítást, előre felvett jelenetekkel befejezve azt, amit elkezdtünk. Elszomorító, pedig mindent olyan jól, olyan tökéletesen csináltunk.

A nemtörődömség minden részletében észrevehető a történetnek, kezdve az egyik nyitójelenetnél, amiben tűző napsütésben, kétszázzal csapódunk be Fortune City utcáira, majd vált a kamera, és a bejátszott átvezetőn már este van, mi pedig kellemes nyolcvanas tempóval suhanunk ugyanott, makulátlan állapotú autókkal (7:00-tól a lenti videóban). És mondom, még csak 5 perc telt el a játékból. De felháborító még az is, hogy mennyi mindent lenyúltak a Forza Horizonból. A korlátok nélküli offroad száguldozás még teljesen rendben is lenne, de a nagytestvérhez hasonlóan itt is lehet elhagyott pajtákban álló autóroncsok után kutatni, vannak lerombolható óriásplakátok, és mindenféle speed trapek, meg két pont közötti átlagsebességet mérő kihívások is. Nulla eredetiséggel.

Pedig a versenyélmény teljesen korrekt lett. Amikor csak menni kell előre, és nyomni a gázt, a Need for Speed: Payback tisztességesen teljesít - az autók gyönyörűek és könnyen irányíthatóak, az utak izgalmasak, a játékmódok pedig szerethetőek és jól ismertek. Vannak sprintversenyek, hagyományos körversenyek, rendőrös menekülések, offroad futamok, driftversenyek és drag race-ek is, amiket manuális váltóval kell nyomnunk, hosszú és viszonylag egyenes távokon. De nagyon jó még a játékban a nappal-éjszaka váltakozása, és maga Fortune Valley változatossága is - utunk gyönyörű helyeken visz át, olyan kilátással néha, amitől a szavunk is eláll.

Látvány tekintetében a Need for Speed: Payback felemás képet mutat. A Battlefield 1, a Star Wars: Battlefront I-II, a FIFA 17-18 és a Mass Effect: Andromeda játékokat is hajtó Frostbite 3 Engine technikailag nagyon ott van, a napsütötte sivatagos és hegyvidéki táj lehengerlő tud lenni, viszont lelkesedésünk azonnal véget ér, amint beérünk a városba. Az épületdzsungel már szürke és unalmas képet ad, főleg ha még ránk is esteledik, ami csak azért is meglepő, mert az előző rész végig ilyen környezetben játszódott, és bár az agyon volt effektezve, összességében kellemesebb, látványosabb képet adott.

A futamokon nyert pénzen autókat vehetünk a különböző race, drag race, drift és getaway kihívásokhoz, a nekik megfelelő színnel jelölt kereskedésekben, maga a felhozatal pedig tényleg szuper lett. A listában vannak vadonatúj super- és hypercar modellek, hétköznapi darabok, terepjárók és igazi klasszikus legendák is, olyanokkal az élen, mint az Aston Martin Vulcan és DB11, a BMW M2-M3-M4-M5 és X6M, a Chevrolet Bel-Air, Camaro és Corvette, a Koenigsegg, a Lamborghini, a Land Rover, a Mustang, a Nissan Silvia és Skyline, a Porsche 911, a Subaru Impreza, a régi VW Beetle és a Volvo 240.

Az ugyanitt szerzett tapasztalatpontjaink a szintlépéshez kellenek, míg a tuningolást a különböző állomásokon és magában a garázsban végezhetjük el. A készítők itt viszont megint elejtették a gyógyszerüket, megborítva ezzel mindazt, amiért az ilyen stílusú játékokat szerettük. Az autók kinézete a megszokott rendszerben szabható testre, ahol egyenként cserélhetjük le a felniket, a spoilereket, a küszöböket, meg mindent, amit ilyenkor szokás, a különböző alkatrészeket viszont küldetések, vagy feladatok teljesítéséhez köti a rendszer. Amik között olyan speed trapes rekordfutások is vannak, amivel nem mindenki bíbelődik el szívesen - hát nem lett volna normálisabb az egyre jobb cuccok feloldását egyszerű ranghoz kötni mondjuk?

De teljesen agyrém még a teljesítménytuningolás is, ami különböző kártyák segítségével lehetséges. Ha megnyerünk egy futamot, akkor választhatunk egyet három lefelé fordított kártyából, ami random pontokkal növeli autónk gyorsulását, végsebességét, kezelhetőségét, fékerejét és más adatait. De nyitogathatunk még dobozokat is hozzá, amik közül a jobb kártyákat ígérő, prémium darabokért fizetni kell - pont, mint egy idiót, free-to-play mobiljátékban. EA, könyörgöm, ne legyen már tele minden mikrotranzakciókkal!

A Payback ráadásul technikailag is botrányos. Megkapjuk az új autót, a kamera lassan körbemegy rajta, a játék pedig a szemünk láttára tölti be a modellt, egyre magasabb számú poligont és jobb textúrákat megjelenítve, miközben már a részletekben kéne gyönyörködnünk. De hasonló a város is, ami sokszor GTA III stílusban körülöttünk rajzolódik ki, épületek jelennek meg a semmiből, és kapnak ablakokat, erkélyeket, miközben a forgalom egy helyben áll, mi pedig átmehetünk mindenkin, mintha ott sem lennének. De volt velem olyan is, hogy autó nélkül indultam el, egy nagy semmi volt a képernyőn árnyékkal, láttam 5-10 métereket egyszer csak előre ugró civil autókat, illetve tűnt már el alólam az út is, miközben belesüllyedtem a nagy lapos semmibe.

És a sor még nem ért véget. Rendszeresen láttam lebegő táblákat, és ütköztem bele láthatatlan sziklákba, estem le a pályáról, egyszer pedig annyira nem töltődött be semmi a környéken, hogy elfeketedett a képernyő. Be tudtam lépni a menübe, de a világ csak a játék teljes újraindítása után javult meg. Aztán hasonló gamebreaker bug volt még, amikor az első drift trialnál minden restart után szétesett a képernyő, a játék alulról mutatta a kocsiban ülőket, aztán kiírta, hogy GO, és elkezdett tölteni, miközben már ment a futam, pörgött a számláló.

Folytassam még? A játék képes random pillanatokban egyszer csak megállni, még futam közepén is, mintha lefagyna, de a menügomb megnyomására azonnal újraéled, továbbá nem tud mit kezdeni az oldalukra borított, vagy két szikla közé beragadó autókkal, míg egy magasabb ugratásnál, vagy kanyarlevágásnál azonnal resetel minket, pedig semmi rosszat nem csináltunk. És nem a megjelenés előtti bétaváltozatot teszteltem. Rendes, dobozos játékom van, amit egy hete nyúzok már, és még mindig ilyen.

Pedig annyira jó érzés száguldozni a végtelen természetben, gyűjteni és nézegetni az autóinkat a garázsban, dolgozni azért, hogy minél több versenyt teljesítsünk, és egyre vastagabb pénztárcánk, egyre nagyobb hírnevünk legyen. Ha a játékból kivágták volna a teljes történetet, és az abba fektetett időt a hibák kijavítására, az egyéni ötletek megvalósítására, és a játékélmény javítására szánták volna, lehet, hogy most egy 7-8, vagy 9 pontos játékot nyúzhatnánk. Mert alapvetően az autózással és a száguldozással nincs gond benne, csak a körítés rontja el az egészet.

A Need for Speed: Payback egy félresikerült, igénytelen és hibákkal teli autós játék lett, ami ettől függetlenül képes a képernyőre szegezni az embert, és elszórakoztatni minket hosszú napokig, vagy hetekig. Nem lett a sorozat legemlékezetesebb darabja, de azért nem is a legrosszabb - a hibákat pedig lassan biztos javítják majd, még ha ez a friss vásárlókat annyira nem is vigasztalja. Azért én azt mondom, hogy minden autórajongónak érdemes vetnie rá egy pillantást: az EA Accessben van trial verzió, ami megmutatja, hogy mire számíthatsz a teljestől. Töltsd le, aztán dönts te magad!

A játék PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi ez utóbbin teszteltük.