Érdekes fenevad a Tencent által életre hívott a Delta Force. A december elején nyílt bétafázisba lépett multis shootert free-to-play-nek hirdetik, ám felesleges aggódni a red flagek miatt. Nem kell battle pass-t vásárolni ahhoz, hogy jeleskedjünk a csatatereken, nem muszáj további eurókat beleölni a mikrotranzakciókba sem, ha csak nem valami egyedi skinre vágyunk. Mint minden valamirevaló modern online lövölde, csakis a klasszikus trendekből szemezget, azokat gyúrja össze egy komplett csomaggá, ami egyben a legnagyobb hátulütője is. Szóval akik a ‘90-es évek legendás taktikai FPS-ét szeretnék viszontlátni, jobb ha más elfoglaltság után néznek. A maradék 99 százalék pedig remekül fog szórakozni.
A Team Jade pedig nagyon is tudja mitől döglik a légy. A legjobb pillanataiban kisujjból hozza azt a fajta káoszt és kötetlenséget, amit hőskorában a Battlefield is tudott. Nem zárja mindezt fizetős kapuk mögé, a Warfare játékmód a maga 32v32-es csatáival kellően méretes, ugyanakkor koncentrált ütközeteket kínál. Mindig tudjuk, hol van a frontvonal, hová érdemes leszületni, hogy máris a harc közepén találjuk magunkat. Működnek az évek alatt berögzült taktikák, nem kell percekig gyalogolnunk az elfoglalni kívánt ponthoz, közben attól rettegve, hogy egy sniper leszed bennünket a távolból. A csatáknak valódi dinamikája van, a térképen jól látjuk az események folyását, jól elfér egymás mellett a gyalogos lövöldözés és a járműves harc is.
Másodpercek kellenek ahhoz, hogy húsdarálóba kerüljünk, ahol a támadók özönlenek felénk - szinte már kaotikus az egész, de ha a pontok végre a mi ellenőrzésünk alá kerülnek, akkor tényleg azt éreztük, hogy igen, valamit elértünk a csapattársakkal összedolgozva. A magányos farkasok gyorsan lemorzsolódnak és többet látják a respawn-képernyőt, mint a tényleges küzdelmet. Bizony, át kell látni, hogy hol érdemes előre nyomulni, melyik épület tetején ajánlott lecövekelni és várakozni. Nem az ölés a lényeg, hanem hogy hozzátegyünk valamit a győzelemhez, jutalom jár az assistokért, a jó helyezkedésért, a képességek aktiválásáért. A jutalmazási rendszernek hála, a fejlődésünk folyamatos, ugyanakkor nem verik a hátunkat ostorral, hogy szintet lépjünk, nem tolnak az arcunkba tucatnyi kihívást. Elég játszani és okosan alkalmazkodni a körülményekhez - már ez is kellőképp szórakoztató.
Persze mit sem ér a precíz kommunikáció és taktika, ha nem megfelelő a gunplay. A Delta Force e tekintetben jelesre vizsgázik. Mit jelesre? Csillagos ötösre! Nincsenek súlytalan fegyverek, a lövéseket súlyosnak érezzük, a visszarúgás érezhető, a csilló megszerezhető módosítással pedig tökéletesen testreszabható mindegyik mordály. Az agyatlan pufogtatás nem vezet sikerre, érdemes inkább fedezékek mögül durrogtatni, mint nyíltan leállni tüzelni, abban reménykedve, hogy mi visszük be az utolsó találatot. Szerencsére itt nem nyelnek be annyi ólmot az ellenfelek, mint egy átlag battle royale-ban.
Mivel itt is operátorokat irányítunk, akiknek megvannak a saját speckó képességei, amelyek olykor megkönnyítik a harcokat, a Delta Force mégsem megy át divatos hero shooter kategóriába. Itt is van négyféle szerepkör (Assault, Support, Engineer és Recon) hasznos bónuszokkal és kütyükkel, de igazából mindig a jól megválasztott taktikán és célzóképességünkön áll vagy bukik az egész. Ezen kívül lehívhatunk különféle külső segítségeket (ezek a killstreakek helyi megfelelői) a Military Rank pontjain növelésével, azaz minél több ellenfelet kell megölnünk anélkül, hogy fűbe harapnánk. A fejlesztők igyekeztek minden lehetőséget beépíteni a Delta Force-ba, amit csak kívánhat az egyszeri karosszék-katona.
Noha túl sok térkép nincs, amik vannak azok kellően esztétikusak és okosan felépítettek, és mindig van olyan pontok, ahová koncentrálódik a küzdelem. Itt nem fogunk minden sarkon nehéz páncélost találni, mert a lehívásuk bizony nagyon drága, kettőnél többet ritkán látunk a meccseken. Akik okosan vezetik a tankokat, azok jó pár kisebb ütközetet megnyerhetnek, igaz, nem is olyan sérthetetlenek, hogy ne lehessen kilőni őket - feltéve, ha egynél többen visznek magukkal rakétavetőt.
Hasonlóan könnyű belerázódni az Operations módba, amely korunk kivonásos shootereinek minden esszenciáját tartalmazza. A cél itt is az, hogy jól megválasztott felszereléssel bemerészkedjünk a rivális játékosoktól és meglehetősen fifikás gépi ellenfelektől hemzsegő területre, hogy onnan a lehető legjobb zsákmányt megtaláljuk és elvonszoljuk a kimenekítési pontra. Az Operations semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint az Escape from Tarkov, a Gray Zone Warfare vagy az Arena Breakout, ami már önmagában is dicsérendő. A Warfare-hez képest érezhető a tempóváltás, ám még mindig nem olyan lassú mint a műfaj más darabjaiban. Rengeteg tárgyat szerezhetünk, számos munkát adnak a Vendorok is, eszköztárunk menedzselésével pedig hosszú perceket elszöszölhetünk. És igen, fűbe is fogunk harapni és bukunk mindent, de korántsem olyan vasszigorral büntetnek minket, mint máshol.
A pályák felépítése lineárisabb, mint a Tarkovnál, igaz, nem is olyan bonyolult az egész. Nem kell azzal bíbelődnünk, hogy most inkább egynél több gránátot vigyünk be vagy sem - elég jól kitömni a zsebeinket orvosi cuccokkal és lőszerrel, máris indulhat a móka. Az Operations mód nem a csekély szabadidőnk ellensége, itt is a könnyű belerázódáson van a hangsúly, ugyanakkor megtartja a műfajra jellemző izgalmakat és feszességet. Csak éppen kevesebb ősz hajszálunk lesz a végére. Lehet, hogy nem lesz olyan kedvelt szórakozás, mint a 64 fős multi, de maximálisan érdemes néha visszavenni a sebességből, keríteni egy baráti társaságot és beugrani némi lootért. Szólóban ugyanis nem túl élvezetes, hiszen könnyen négy fős kompániákkal nézhetünk farkasszemet, de a fejlesztők megígérték, hogy a jövőben a csapatmunkára kevésbé hajlamos játékosok kedvében is járnak majd.
Ami viszont kérdéses, az a fizetős egyjátékos kampány, amely Sólyom végveszélyben című filmből és a 2003-as Delta Force: Black Hawk Downból egyaránt merít majd. A porció csak valamikor 2025 januárjában érkezik, és az ígéretek szerint inkább játszani fogunk vele, semmint állandóan átvezetőket nézni, viszont nosztalgikus élményeket ébreszt azokban, akik szerették a több mint 20 éves játékot. Kicsit aggódom, hogy az érezhető multiplayer-orientáltság mellett a Team Jade képes-e leszállítani egy Call of Duty-t megszégyenítő kampányt, vagy csak egy sablonoktól hemzsegő, párórás sztorimódot kapunk jó drága árcédulával. Visszatérünk a témára pár hét múlva.
Örömünk azonban nem felhőtlen. A Delta Force olyan, mint egy személyiségzavaros kínai cserediák, akinek bizonyítási vágya van egy telített mezőnyben. Mindenből a legjobbat akarja, nem elég bátor ahhoz, hogy új ötletekkel és egyediséggel ruházza fel magát, megelégszik a stabil és jól működő dolgokkal. Erre ráönt egy olyan cukormázat, ami elsőre elkápráztatja a szemet, de utána már unalmas. Minden szép, jól is működik, de kéne bele egy kis vadság - nem lehet megelégedni pusztán a stabil alapokkal. Persze a játékosközösséget ez nem igazán érdekli. Egyelőre. A másik kínai slágerjátékhoz, a Marvel Rivalshoz hasonlóan a Delta Force is vonzza a tömegeket, naponta 100 ezren játszanak vele egyszerre a Steamen. Kicsit sajnálom, hogy csak a jól bejáratott ötletekre, márkanévre és üzleti modellekre építkező kínai fejlesztésekből lesz trend, mert az innovációtól és a bátor újításoktól így csak még távolabbra csúszik az iparág mainstream része. Legalábbis az eddig látottak alapján az ilyen félelmeink maximálisan jogosnak tűnnek.
A Delta Force jelenleg nyílt bétafázisban van PC-n. A végleges változat 2025 első negyedévében érkezik Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re valamint iOS-re és Androidra is.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.