Railway Empire teszt

Ha a vasútépítős menedzserjátékok kerülnek szóba, akkor először szinte mindenkinek a Sid Meier által megálmodott Railroad Tycoon jut eszébe. A sorozat azonban egy ideje már a kocsiszínben rostokol és hasonló stílusú játékok is csak elvétve jelentek meg az utóbbi időben. Éppen ezért csillant fel a szemem, amikor a Gamescomon megláttam a Gaming Minds Studios (Port Royale 3, Grand Ages: Medieval) által fejlesztett Railway Empire-t, mely modern köntösben próbálja újjáéleszteni az évek óta tetszhalott stílust. A fejlesztőcsapat kizárólag gazdasági szimulátorokban utazott az utóbbi években, így bizakodva vártam a játékot, mely PC mellett PS4-re és Xbox One-ra is megjelent.

A játék alapcéljai a stílust ismerők számára nem lesznek idegenek: felhúzni egy nyereséges vasúthálózatot, emellett alkalmazkodni az ipar fejlődéséhez és kis mértékben segíteni is azt. A kampány 1830 és 1900 között játszódik az egyre növekvő Egyesült Államokban, és bár ez egy nagyon érdekes korszak a vasúttörténetben, ennek ellenére kevésnek éreztem. Nagyon örültem volna, ha belekóstolhatunk a modern kor nehézségeibe, valamint az európai, ázsiai vagy akár a dél-amerikai térképek is hiányoznak. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy ezeket az „extrákat” majd csak fizetős letölthető tartalomként kapjuk meg. Ettől függetlenül a kampány végig szórakoztató és elég kihívást nyújt, de az 50 eurós árcédulához mérve kevés.

A fejlesztők egyébként folyamatosan támogatják a produktumot, egészen gyakran érkeznek új pályák, sőt a játékosok véleményére is adnak. A sok foltozgatás azonban inkább abban erősített meg, hogy a cím félkészen jelent meg. A Railway Empire a megjelenés előtt hónapokig egy zárt bétateszt keretein belül is elérhető volt, és a végleges változat – ahogy a legtöbb Early Access-cím esetében – annyira nem különbözik ettől. Ezt érdemes figyelembe venni, mielőtt kiperkáljuk érte majdnem egy teljes értékű játék árát!

A gazdasági motor jól funkcionál, látszik, hogy a fejlesztőknek van tapasztalata az ilyesmiben, nem először foglalkoznak a témával. Logikus gondolkodással hamar jövedelmező vasúttársasággá válhatunk: a városokra kattintva láthatjuk, hogy milyen nyersanyagokra van szüksége az adott településnek, melyeket odaszállítva segíthetjük a fejlődést. Minél nagyobb lesz egy város, annál értékesebb export cuccokra számíthatunk, valamint a növekedés az utasforgalmat is pozitívan befolyásolja. Ha elég tőkével rendelkezünk, akár mi magunk is beszállhatunk a városfejlesztésbe egy-egy gyár felhúzásával, így befolyásolva az ipar működését a mi javunkra.

Ami számomra bosszantó volt, hogy a játék a kampányon belüli célkitűzésekkel és jutalmakkal arra ösztökéli a játékost, hogy a lehető leggyorsabban kössön be újabb és újabb városokat a vasúti hálózatba. Ezzel az a probléma, hogy a fejlődés csak később indul be, így hiába van hatalmas hálózatunk, ha a kihasználtság még csekély. Az őrült építkezés ráadásul elég monoton tud lenni, így a legtöbb pálya első fél órája mindig ugyanúgy telik, az igazi kihívások csak később válnak elérhetővé.

További gondom volt a játékkal, hogy a kezelőfelület nem túl felhasználóbarát. Nem tudom, hogy a konzolos változatoknak tudható-e be, de az egeres irányítás sokszor macerás volt. Maga a felület bár szépen megrajzolt, de túl nagy, olyan mintha tévére tervezték volna vagy egy ingyenes mobilos játékból vették volna kölcsön. Tíz-tizenöt vasúti vonal menedzselése már teljesen átláthatatlan a lista nagy ikonjai és feliratai miatt, de egy mozdony cseréje is két kattintással tovább tart, mint kellene.

Ehhez hozzátartozik az is, hogy a játék oktatómódja sem tér ki minden részletre. Túl sok funkció működésére kellett vagy magamtól, vagy a fórumok leírásai alapján rájönnöm. A sínépítés először például teljesen automatizáltnak tűnik, aztán a Sziklás-hegységben építgetve szembesültem azzal, hogy nem árt eltérni az automatikától, ha nem akarom csődbe taszítani a céget egyetlen vonal megépítésével. A raktárak működésének leírása hasonlóan hiányos, valamint sokszor a részletes statisztikák jól jöttek volna.

A Railway Empire-t játszva végig olyan érzésem volt, hogy a fejlesztők bonyolultnak és összetettnek akarják láttatni a játékot, de a végeredmény végül mégis egyszerű és felületes lesz. Hiába van például fejlődési rendszer, vagy variálhatjuk a szerelvények személyzetét és vagonjait, ha ezek nélkül is megnyerhetjük a kampány küldetéseit. Sok-sok funkció csak lóg a levegőben, nincsenek eléggé integrálva a játékmenetbe, a játékos pedig nincs rákényszerítve, hogy használja őket. Ahogy korábban is írtam, józan paraszti ésszel könnyen össze lehet hozni egy nyereséges vállalkozást, onnantól kezdve pedig az adott küldetés célkitűzéseinek teljesítése sem bonyolult feladat. Ha pedig ezek megvannak, akkor kinek van még kedve azzal pepecselni, hogy most akkor az adott szerelvényen legyen-e postakocsi vagy sem.

A teszt közben egyszer sem unatkoztam, sőt végig jól szórakoztam a játékkal: a hangulat nagyon rendben van, a grafika pedig a stílus sajátosságaihoz mérten szép és részletes. Látszik, hogy a vonatok és a térkép kidolgozására szántak időt a fejlesztők. De ettől függetlenül a befejezetlen és átgondolatlan mechanizmusok azért mégis rossz szájízt hagytak maguk után. Mintha készítők egyszerre szerettek volna egyszerű, kontrollerrel is irányítható tycoon-játékot csinálni, de mellette a bonyolultabb címek kedvelőit sem szerették volna kihagyni a vásárlói körből.

Nem rossz játék a Railway Empire, de ennyi pénzért egyelőre nagyon keveset kapunk, és amit nyújt, azt is csak felemás sikerrel. Az látszik, hogy a fejlesztők a megjelenés ellenére továbbra is elég keményen dolgoznak rajta, így talán pár hónap múlva már egy sokkal összeszedettebb produktumot tudnak átnyújtani fele ennyi pénzért. Érdemes tehát egy kicsit várni vele, és később lecsapni rá!

A Railway Empire PC-re, Xbox One-ra és PS4-re jelent meg. Mit számítógépen teszteltük.