A Kirby: Star Allies egyfajta szerelmeslevél a kilencvenes évek platformereihez, igaz, a műfajra jellemző, fokozatosan keményedő nehézség terén a Switch-re megjelent játék kivételt képez. A kihívás nem nagyon izzasztja a bitang nehéz zsánerdarabokon edződött játékosokat: itt nem kell precíz ugrásokat bemutatnunk, családbarát marad az egész élmény. Ettől eltekintve baromi szórakoztató a négyfős kooperatív mód és a non-stop csihipuhi, és bár a Nintendótól amúgy sem áll távol a színes-szagos látványvilág, ezt esetünkben – az erősebb konzol miatt – a csúcsra járattak a japánok.
Az alapok nem változtak ezúttal sem: továbbra is egy 2,5D-s oldalnézetes platformjátékról van szó. Habár az alkotó, Masahiro Sakuraia jelenleg a Super Smash Bros. folytatását kalapálja, így nem ért rá a folytatással foglalkozni, a HAL Laboratory srácai szépen továbbvitték az elképzeléseit. Gyönyörű világokban, rengeteg ellenféltípust felvonultató játékról van szó, ahol bizony el lehet időzni a hátterek részletgazdagságán. Főleg handheld módban, a Kirby: Star Allies szinte lefolyik a képernyőről, jó érzés, hogy van egy olyan cég, ami még lát fantáziát a letisztult, régivonalas platformerekben, függetlenül attól, hogy a műfaj milyen újításokat mutatott fel az évek során.
Kirby leginkább 3DS-en érzi otthon magát - a legutóbbi rész, a Planet Robobot is a marokkonzolon látott napvilágot 2016 tavaszán. Kicsit aggódtam az új rész miatt, hiszen egy 25 éves frencsájzról van szó, ahol már szinte minden témát kimaxoltak a fejlesztők. A kérdés tehát adott – mivel lehet még megbolondítani a receptet? A Star Allies lényegében a két és fél évtizedes hagyományok összefoglalása, a legjobb elemeket, szereplőket és azok képességeit melegíti fel ismerős környezetben. Itt most nincsenek steampunk robotok, mint legutóbb, csakis a gyermekdeden ártatlan világ, amire öröm ránézni. Sajnos ez azt jelenti, hogy Kirbyt elkerülték azok az erős reformok, amelyek a Zeldát és Mariót is az egekbe repítették az egyéves hibridkonzolon. Többet érdemelt volna a kis melák? Nem feltétlenül.
Egyrészt a nagy többség, aki Kirbyvel játszik, csak unottan legyintene a nyitott világra és minden hangzatos lózungra. A Star Allies legfontosabb érdeme az, hogy szembemegy a trendekkel, és megpróbál könnyed akciót és ugribugrit prezentálni, pont úgy, mint 20 éve. Immár nem kell egyedül nekiveselkednünk a négy világnak, hiszen a játék a multiplayerre összpontosít. Három másik barátunkkal vállvetve nyomulhatunk előre, ha pedig épp nincs ennyi cimborád, akkor sincs gond, egyedül is játszhatsz, a hiányzó szereplőket pedig a CPU helyettesíti. Kirby már egyedül is képes hatalmas felfordulást okozni, hát még, ha a többiek is elsütik speciális és kombinált képességeiket. Ellenfél legyen a talpán, aki tartani tudja az iramot!
Spoiler következik: nem tudják. Egyedül játszva is feltűnt, hogy a játék nagyon könnyű. Sokszor azon kaptam magamat, hogy egy ellenfelet meglátva készültem a találkozásra, de a gépi társak előreszaladtak és elkenték a száját. Később persze már kicsit nehezebb dolgunk lesz, és a főellenségeknél is elidőzünk pár percet, de soha nem fogytak el az életpontjaim, nem kellett emiatt újrakezdeni egy pályát. A főhős viszont továbbra is Kirby, aki egy nagy belégzéssel bekapja az ellenfeleit, és így elsajátíthatja képességeit. Vagy kiköpheti azzal a lendülettel, így egy alap távolsági támadással törhet borsot a következő szörny orra alá.
Apró, de jelentős csavar, hogy egy közeli ellenfélnek egy szívet dobhatunk, így az rögtön barátságossá válik és csatlakozhat kicsiny csapatunkhoz. Ez a Star Allies kulcsmechanikája: folyamatosan cserélgetjük a társakat és kombináljuk a képességeiket, nem ritkán úgy, ahogy az adott pálya megköveteli. Csak hogy egy alappéldát említsek: Kirby korábban megszelídített egy Meta Knightot, így annak kardjára is szert tett. Később azonban Burning Leo is hozzászegődik, így a kardot tűztámadással is felvértezheti. Máskor egy akadály zár el egy titkos pályarészt, ám Poppy Bros. Jr. bombájával felrobbantható a torlasz, így értékes csillagok és gyűjthető puzzle-darabkák üthetik a markunkat.
Természetesen rengeteg kombináció elképzelhető, és nemcsak Kirby aktuális képességei keverednek, hanem a társak kunsztjai is. Minden elég sima és logikus, egy gomb szolgál a képességek mixelésére. Az akció pedig magáért beszél, képi humorban bővelkedő, teljesen ártalmatlan ütközeteket vívhatunk, ahol csak úgy röpködnek a látványos effektek. Gyakorlatilag végigszáguldunk az amúgy sem túl hosszú és összetett pályákon – olykor szó szerint, hiszen vannak olyan szakaszok, amikor gőzmozdony-alakzatba rendeződnek a szövetségesek. Társaink nagyritkán padlót foghatnak, de Kirby szívós jószág, bármikor pótolhatja az elesetteket.
Ám még ez is kevés ahhoz, hogy túl sokáig elidőzzünk a pályán, pár perc alatt beroboghatunk a célba. A négy világ összesen negyven szintet tartalmaz, ám ezek fele csak opcionálisan megnyitható titkos helyszín, így első nekifutásra nem is tesszük ide a lábunkat. A változatossággal nincs gond, zöldellő erdőkben, napfényes mezőkön bóklászunk, vagy a víz alatt, különféle álomvilágokban, sötét kastélyokban és barlangokban, de még az űrt is meghódíthatjuk, számos planétára és holdra ellátogathatunk. Töményen fogyasztva kicsit fárasztó tud lenni a színkavalkád és a non-stop akció, így apró adagokban fogyasztva, nagyjából 6 óra alatt egy tapasztalt játékos simán végezhet a sztorimóddal, ha viszont az összes extrára pályázunk, ennek a duplája is csak jóindulattal csikarható ki belőle. Tartalom terén lett volna még hová fejlődni, és kicsivel összetettebb és nagyobb pályákat is elviseltem volna.
Kihívás pedig csak abban van, ha minden gyűjthető extrát és pályarészt meg szeretnénk nyitni – ezeket rendszerint egy szimpla fejtörő zárja el. Bár semmi ilyesmi sincs túlbonyolítva, olykor agyalni kell, hogy éppen melyik társunk képességét kell latba vetni hozzá. Szövetségessé tehető karakterekből nincs hiány - szám szerint 24-ről van szó, így főleg a sztorimód végén bizony már nem biztos, hogy emlékezünk mindenki speciális mutatványaira, vagy arra, hogy milyen képességötvözetre van szükség. És akkor még nem beszéltünk a Dream Palace-ban megnyitható hat „álombarátra”, akik a korábbi Kirby-játékokból ismerős különleges szereplők. Ilyen palota minden világban található, ám a bejáratuk alapból zárva van, s néhány pályát teljesítenünk kell hozzá, hogy egy kapcsolót lenyomva feltáruljon a kapu.
A drop-in/drop-out kooperatív mód egyébiránt kifogástalanul működik, a konzol egy-egy JoyConját kézbe véve két játékos alapból beleugorhat, míg egy teljes csapatot egy újabb kontrollerpárral állíthatunk hadrendbe. Persze mindez csak a helyi multira vonatkozik, az online co-op sajnos egy kihagyott ziccer, pedig a Splatoon példája is bizonyítja, hogy a háttér bizony megvan hozzá. A játékmenet kellően folyékony, nincsenek akadozások handheld és dokkolt üzemódban sem, simán hozza a 30 fps-t, ami persze visszalépésnek számít a 3DS-es részek 60 fps-eihez képest, de cserébe ott van a nagy felbontás és a pazar vizualitás. Zenék kellően fülbemászóak, és a midi-anyagok még mindig jól állnak egy ilyen címnek, holott már mindenhonnan a nagyzenekari betétek folynak. Itt is megmarad az oldschool-vonal.
Mindent összevetve a Kirby: Star Alliest a saját kategóriáján belül célszerű értékelni. Ez egy főként gyerekeknek vagy laikus barátnőknek szánt anyag, amely egy tapasztaltabb játékossal (értsd: velünk) kellemes órákat tartogathat a társaságnak, ám ettől még túlságosan is könnyű. Nagyon hiányzik belőle egy keményebb nehézségi fokozat, ami gyakorlatilag nem kerülne semmibe, de a hardcore réteget is megszólíthatná.
Az érdemei viszont elvitathatatlanok: áramvonalas, egységes művészi stílust felvonultató ultrabájos anyag lett a Kirby: Star Allies, rengeteg ismerős karakterrel és káprázatos pályákkal. Mindez játékidőre lefordítva nem túl szavatos szórakozás, cserébe viszont tömény, mint a marcipán, és olyan színes is. Az igazi újdonságokkal, friss szereplőkkel és skillekkel viszont bajban van, reméljük, hogy legközelebb már kicsivel több forradalmat kapunk!
A Kirby: Star Allies kizárólag Nintendo Switch-re jelent meg.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.