Judgment teszt

A többrészesre duzzadt Yakuza-sorozat a Sega egyik legsikeresebb szériája. Bár nyugaton rendre késve jelennek meg az epizódok, a népszerűségét jól mutatja, hogy a folytatások mellett a régebbi részek remasterelésére és az előzmények elmesélésére is van kereslet. A hatalmas, összefüggő történet hátránya, hogy egyre nehezebb új játékosokat bevonni a sagába, a játékmenet azonban egyelőre kifullaszthatatlan.

Bár nem szeretnék rosszindulatú lenni, bizonyára a fenti tények is közrejátszottak abban, hogy a patinás sorozatért felelős Ryu Ga Gotoku Studio teljesen új sztoriszállal állt elő, így tavaly decemberben Japánban, majd idén Európában is Judgment néven jelentették meg a sorozat legújabb spin-offját. Az alkotás le sem tagadhatná, hogy a Yakuza-csapat műhelyében készült, ennek ellenére azért felfedezhetünk benne egyedi jellemvonásokat is, ráadásul új játékosok számára is jobban befogadható, mint mondjuk a fősodor hatodik része.

A történet ezúttal is Kamurochóba kalauzol el minket, és a bár cselekmény most is a helyi bűnszervezetek körül bonyolódik, főszereplőnk ezúttal nem jakuzatag. Takayuki Yagami exügyvéd és magánnyomozó, aki nagyon a szívén viseli az igazság ügyét. Bár nem mondanám kifejezetten jófiúnak, de tagadhatatlan, hogy célja mindig az igazi tettes leleplezése. A fő sztoriszál középpontjában egy, a városnegyed kedélyeit borzoló brutális sorozatgyilkosság áll majd, de kapunk romantikus mellékszálat, valamint a szereplők múltjába is betekintést nyerhetünk majd.

A történetet és úgy általában a játék hangulatát nagyon eltalálták, nekem azonnal az ezredforduló tájékán készült ezerszer ismételt nyomozós sorozatok jutottak eszembe. A főszereplő, mintha csak a CSI: Tokióból lépett volna elő: megrögzötten keresi az igazságot, bátor, mindig neki vannak a legjobb ötletei, ha pedig hibázik, biztosak lehetünk benne, hogy van benne valami hatalmas tanulság. A japán játékokra jellemző, Európai szemmel furcsa és bugyuta poénok természetesen itt is képviseltetik magukat, de szerencsére egészen visszafogott formában. A Yakuza-játékokban évről-évre egyre kevesebb ilyennel találkozom, bár az is lehet, hogy csak az én ingerküszöböm tolódott ki.

Bár a történet határozottan különbözik a Yakuza-sorozattól, a játékmenetről ez már nem mondható el. Az alapmechanikák, a kezelőfelület, az irányítás és ugye maga a játéktér, Kamurocho is nagyon ismerős lesz már Yakuza 6-ból. Csakúgy, mint abban, a városnegyedben teljesen szabadon mászkálhatunk, elvállalhatunk kisebb-nagyobb mellékküldetéseket, sőt a fő ügyek mellett a sztorihoz kevésbé kapcsolódó gyilkosságok után is nyomozhatunk.

Betérhetünk üzletekbe, ahol vásárolhatunk magunknak ételt és italt, de általában a küldetések kellékeit is sokszor itt szedhetjük össze. Új játékelem, hogy a boltokban ezúttal már a felszolgálókkal, kiszolgálókkal és tulajdonosokkal is összeismerkedhetünk, akikkel ha elég jó kapcsolatot alakítunk ki, kedvezményeket, ajándékokat vagy új küldetéseket is kaphatunk.

Szintén új elem maga a nyomozás, hiszen Yagamival a gyilkosságok helyszíneit is körbe kell járnunk nyomok után kutatva. Ezek a jelenetek picit azokra a tárgykeresős játékokra hasonlítanak, amikben egy nagy képen kell a listán megadott tárgyakat megkeresni. Természetesen itt mindez interaktívabb formában történik, de az alapok hasonlóak. A tárgykeresgélés nem túl nehéz, de azért nem mindig kapjuk meg, hogy konkrétan mit is keresünk. Volt, hogy feladatként egy kulcs előkerítését kaptam, de csak egy papírcetlit találtam, ami szerint biztonsági okokból a széfbe zárták. Ezután a széfhez tartozó számkombinációt kellett kilesnem az irodában, majd csak így fértem hozzá a kulcshoz.

A nyomok felkutatása mellett a gyanúsítottak és tanúk kihallgatásának feladata is ránk hárul. Ilyenkor egyes esetekben kiválaszthatjuk, hogy mit kérdezünk, de igazán sok értelmét nem láttam ennek, hiszen végül úgyis feltesszük az összes kérdést. Pár alkalommal cáfolni kell valakinek az állításait, vagy épp ellenkezőleg, a saját kijelentésünket kell bizonyítani. Ekkor a bizonyítékok közül kell kiválasztani az adott szituációhoz illőt.

Maguk a küldetések nagyon ötletesek, a játékelemek mindig pont a megfelelő ütemben változnak, hogy ne unjuk el magunkat. Van, hogy valakit követni vagy üldözni kell, máskor egy épületbe surranhatunk be álruhában, majd a bent lévő jakuzatagokkal kell elhitetni, hogy tényleg klímaszerelők vagyunk. Megint máskor a drónunkat használva kell körbe pásztázni egy adott területet, hogy megtaláljunk bizonyos karaktereket vagy tárgyakat.

A minijátékok külön-külön nem tűnnek túl izgalmasnak, sőt van közöttük egy-két kevésbé jól sikerült darab is. Az üldözéses jelenetek például borzasztóan maradiak az automatikus futó karakterrel, valamint a quick time jelenetekkel. A drón irányítása is hagy némi kívánnivalót maga után, amin sajnos a beállítások megpiszkálásával sem sikerült segítenem. Ettől függetlenül ha külön-külön nem is, de egyben remek egyveleget alkotnak a játékelemek - ha valamelyik nem is tetszik annyira, hamar túljutunk rajta, és jön a következő.

Attól függetlenül, hogy ezúttal nagyrészt a jófiúk oldalán állunk természetesen a verekedős akció jelenetek sem maradhattak ki a Judgmentből. Sok más elemhez hasonlóan, a fejlesztők ezt is majdnem egy az egyben átemelték a Yakuza-sorozatból. A harcrendszer nagyrészt két gombra, egy erős és egy gyenge támadásra épül, de emellett azért van lehetőség például védekezésre is. A küzdelmek során kétféle harci stílust használhatunk, az egyik a nagyobb tömegek kiiktatásánál jön jól, a másik pedig az egy-egy elleni küzdelmeknél. A harc könnyen tanulható és látványos, kiválóan kiegészíti a lassabb, nyomozós részeket.

A játék grafikája keveset változott a tavalyi Yakuza 6-hoz képest, picit talán sötétebb lett, és kapott az egész képi világ egy szürkés filtert. A motor továbbra is jól teszi a dolgát: látványos, a város elkészítése részletes, a karakterek és az arcmimikájuk pedig kiváló. Sajnos egyes jeleneteknél még mindig meg-megröccen egy picit, de nem éreztem zavarónak. Az audiovizuális részhez tartozik, hogy végre a felirat mellé angol szinkront is kapott a játék, ráadásul nem is akármilyent. Abszolút jól játsszák szerepeiket az angol szinkronszínészek is, így én maradtam is ennél a változatnál.

Mivel történet teljesen új, így újoncok számára is tökéletesen érthető és szórakoztató, nem kell hozzá Wikipédia-oldalakat bújni. A játékmenetet az évek során a fejlesztők szinte tökéletesre csiszolták - talán lassan csukott szemmel is lefejlesztenek egy Kamurochóban játszódó Yakuza-stílusú játékot -, az újdonságok pedig remekül feldobják megszokott formulát. Én mindenképpen ajánlom kipróbálásra a Judgmentet, egy kiváló spin-off a Yakuza-sorozathoz.

A játék kizárólag PS4-re jelent meg, mi az alapgépen játszottunk vele.