Still Life

Ca$h értékelése

Hatalmas sikereket tudhatott magának annak idején a Microids, mikor megalkotta a második részt is megélt „Syberiát”. Ez nem volt véletlen, hiszen a játék rendkívül jóra sikeredett, nem csak a történet volt zseniális, hanem a grafika a hangulat és a zene is. A második rész már nem sikerült olyan jóra, mint az elődje, de azért sörrel elment… ;) Nem is késlekedtek hát sokáig a srácok, mivel betartva a jól bevált receptet, elkészítették új játékukat, a Still Life-ot, amiben ezúttal egy sorozatgyilkos után fogunk nyomozni és kalandban nem lesz hiány, ezt garantálom!

A játék tulajdonképpen jellege szerint olyan mint a Syberia, vagyis kalandjáték, amiben rendkívül nagy hangsúlyt fektettek az egyes emberekkel való beszélgetésekre, ezenkívül rengetegszer fogunk benne találkozni logikai feladványokkal, amik eleinte csak egy kicsit, majd később iszonyatosan meg fogják dolgoztatni az agyunkat. Egyébként legfőképpen nyomozni fogunk, egyik helyszínről a másikra mászkálva, nyomokat gyűjtögetve, bizonyítékokat szerezve, fotókat csinálva stb… Szóval ennek a remek kis stuffnak köszönhetően tökéletesen bele tudjuk majd élni magunkat egy fiatal, feltűnően jó fej, (arról nem is beszélve, hogy milyen csínos) kis különleges ügynökcsajszinak a szerepébe. Az anyag különlegessége, hogy a történetben eljön egy pont, amikor Rachel talál egy régi iratot a nagypapájáról, amit elkezd olvasni. Ilyenkor mi természetesen látni fogjuk, amit ő olvas és irányítani is fogjuk a nagyfatert, sőt még meglepetések is lesznek ezzel kapcsolatban, de ezt majd úgyis meglátjátok. Szóval a lényeg az az, hogy egy fejezetet Rachel-el, egy fejezetet meg Gus-szal a fiatal nagyfaterral fogunk játszani, ez eleinte engem nagyon zavart, de minél jobban megismerhettem Gust, annál jobban örültem neki, hogy vele is nyomozgathatok.

A történet ott kezdődik, hogy főszereplőnk és kedvese, éppen egy kiállításon vannak, amikor telefonhívást kapunk, hogy újabb gyilkosság történt, közben természetesen mennek a feliratok, komoly zene szól, a képek váltogatják egymást, felváltva minket mutatnak, ahogy kijutunk a helyszínre és a rejtélyes gyilkost, aki éppen kedvenc remekművén dolgozik. Ekkor már akár boldogan tudomásul is vehetjük, hogy a játékban eszeveszettül jó átvezető animációkkal fogunk találkozni, nem is kevéssel és nem akármilyen rendezéssel. Teljesen olyan érzésünk lesz, mintha egy jó kis thrillerben lennénk benne, és minden nehezebb esemény után az lenne a jutalmunk, hogy tovább nézhetjük a filmet. Szóval a kezdő képsorokban azt láthatjuk, ahogy a gyilkos utolsó áldozatával végez, miközben mi a helyszínre sietünk. Hatásos kezdés! Megadja a kellő hangulatot! Tapsvihar a készítőknek! Mi ott vesszük át az irányítást, hogy Rachel McPerhson (vagyis mi), kiszáll a meglepően jó kis 4*4-es telepjárójából. Amiről később kiderül, hogy mindenki irigyli tőlünk és utálnak minket amiatt, hogy ilyen jó kis verdánk van. Szóval megérkezünk a helyszínre, először beszélgetésbe elegyedünk a fekete rendőr bácsival, aki az ajtónál őrködik. Utána felmegyünk az emeletre, ahol a társunkkal fogunk találkozni, akinek van egy olyan gyengéje, hogy nem igazán bírja a gyomra a hullaszagot. Szóval mi jó társként, mi mást is tehetnénk, mint hogy arról mesélünk, hogy milyen jó zsíros kaját ettünk ebédre, meg hogy majd kihánytuk a belünket, annyira nehéz volt a kaja. De ez nem segít rajta, mivel korábban már mindent kirakott maga elé, még mielőtt megérkeztünk volna… Vicces! :) Szóval tovább megyünk és megismerkedünk a boncoló csajszival, aki egyébként annak idején a tanárunk is volt és igen jó barátságba került velünk. Ő elmondja nekünk, hogy mi a helyzet és megkér minket arra, hogy segítsünk pár dologban, mivel a társunk, Miller nem igazán alkalmas erre. Ekkor egy marha jó kis helyszínelős rész következik, ahol mindenféle nyomokat kell keresnünk, meg lefotóznunk egyes helyszíneket. Majd arra is rá kell jönnünk, hogy vannak dolgok, amik csak U.V. fényben látszanak. Szóval miután minden bizonyítékot megszereztünk, nincs más dolgunk, mint odaadni ezeket Claire-nek a helyszínelősnek és tovább haladni. Ekkor alighogy rálépünk a lépcsőre az majdnem leszakad alattunk és mi vele együtt zuhannánk, ha Miller nem kapna el minket. Ekkor Rachel csak annyit kérdez, hogy remélem tetszenek neked? (Miller éppen a melleinél fogta meg… vajon miért… ) Mire a kölök zavarba jön, köhécsel egyet és arrébb kotródik. A kaland megy tovább, mi meg észre sem vesszük, hogy mennyire gyorsan telik az idő körülöttünk…

Az irányítás

A játék irányítása rendkívül egyszerű és logikus. A lehető legkönnyebben lett megoldva minden. Ilyenkor jutnak eszembe a régi szép idők, amikor még a Sierrás-Quest játékokkal (Space, Kings, Larry) nyomultunk, ahol minden egyes dolgot le kellett írni pl: „take the key”, meg ilyenek. Na azok voltak a kemény idők és mégis végig vittük mindet!!! Szóval itt tulajdonképpen annyi lesz a dolgunk, hogy az inventory rendszert szépén megtanuljuk. A szereplők az „X” folyamatos nyomásával futni fognak. Az „Y” megnyomására pedig bejön az inventory menü. Itt az első menüpont maga az inventory. Ahol megnézhetünk, használhatunk, illetve kombinálhatunk bizonyos cuccokat. Ha megnéztünk valamit, akkor a D-Pad-dal tudjuk forgatni, a ravaszokkal pedig ki-be zoomolni. A menüben a második pont a dokumentumok, ezeket akkor érdemes alaposan olvasgatni, ha elakadtunk valahol, ugyanis az esetek többségében ezekben fogjuk megtalálni a kulcsot. Ha végkép nincsen semmit ötletünk, akkor érdemes a harmadik menüpontot lapozgatni, ahol fejezetekre bontva elolvashatunk minden egyes párbeszédet, illetve a naplót is, amit a főszereplő folyamatosan irogat nekünk. A negyedik menüpontban tudunk menteni és tölteni. A „B”-vel meg mindenhonnan ki tudunk lépni. Szóval nincsen más dolgunk, mint mindig az adott helyszínen alaposan körülnézni. Ha valahol nagyítóval találkozunk, akkor ott biztos lesz valami figyelemreméltó dolog. Ha pedig csavarkulcsot látunk, akkor pedig ott valszeg használnunk vagy kombinálnunk kell majd valamit. Abban az esetben, ha egy zárt markot látunk, akkor ott tuti használni kell valamit, ha pedig egy nyitott tenyeret, akkor fel tudunk venni valamit. A párbeszédek is rendkívül egyszerűen lettek megoldva, hiszen a „L” bal ravasszal a szakmai párbeszédet tudjuk folytatni a „R” jobb ravasszal pedig a személyes jellegű témákkal foglalkozhatunk. Természetesen nincsen mindenkivel személyes megbeszélnivalónk, úgyhogy legtöbbször a bal ravasszal fogunk találkozni.

Értékelés

Ha azt vesszük alapul, hogy egy kalandjátékkal van dolgunk, akkor minden téren tökéletes anyaggal állunk szemben. Szerintem legalábbis. Mind a grafika, zene, hangulat, játszhatóság az egeket veri, a történetről és a fordulatokról nem is beszélve. Egyedül az az egy gondom volt az egésszel, hogy a logikai részek nem voltak mindig logikusak, volt, hogy a szerencsén vagy a tippelésen múlt minden. Ezeknél a játékoknál mindig szokott lenni valami kis segítség, ami el van dugva valahova, és amivel könnyebben meg lehet oldani a feladványt. Viszont a sütögetős és a záras résznél semmi ilyen nem volt… Grrrrr… Ezért viszont levontam egy fél pontot, mert én ilyen kis gonosz vagyok! =) Egyébként a végéből erőteljesen az derül ki a számomra, hogy jön a folytatás!!! De mikor?!?!

Zoenn értékelése

"A holttest körül szörnyülködve álltak a tapasztalt nyomozók is. Az egyik detektív sápadt arccal elfordult és öklendezni kezdett. Az áldozat prostituált alig volt több 20 évesnél, fejét kopaszra borotválták, a hasán húzódó mély vágás, arra utalt, hogy nemrég kibelezték. Egy vérmocskos kádban feküdt, arcáról már sohasem tűnik el a fájdalom fintora…"

A Syberia készítői ezúttal sokkal komorabbra vették a témát az eddig megszokottaktól, melynek eredménye, a Still Life lett, az utóbbi idők egyik legjobban sikerült bűnügyi kalandjátéka. 2002 tájékán megjelent Post Mortem nevű gyöngyszem alternatív folytatását tisztelhetjük benne, ám míg a Post Mortem bűn ronda belső nézetes motort használt, addig a Still Life visszatért a klasszikusnak mondható mesterien megrajzolt, renderelt hátterekhez és pofás 3D-s modellekhez. A Microids-t eddig sem kellett félteni. Kate Walker kalandjait bemutató Syberia I és II minden kétséget kizáróan remekül sikerült játékként vonult be a PC-s játékok történelemkönyvébe. Vérbeli kalandjáték fanatikusok – köztük a CSI rajongói – ismét nyeregben érezhetik magukat, hiszen jelen program nekik készült. Elöljáróban nyugodt szívvel állíthatom: a kategóriával ismerkedők ne ezzel a darabbal üljenek le játszani, hiszen gamma nehézsége helyenként már a szadizmus határait súrolgatja, de még a nagy arcoknak is beletörhet a szalonnázó bicskájuk. Persze ez még semmit sem von le az értékéből, lássuk-e, hogy ismét kult-játékot gyártott-e a neves brigád.

A történet hatásos introval indul, megszokott minőségben. Egyébiránt a sztori két szálon fut: az elsőben Victoria McPherson-t irányítjuk, egy dögös FBI nyomozót, jelen korunk Chicago-jában. A leányzó egy sorozatgyilkos után kutat, akinek áldozatai egytől-egyig prostituáltak. Már az indulás is odatesz a nagybetűs feeling-nek: karácsony előestéjén egy elhagyatott, romos apartmanba érkezünk. A kollégáink jó részét is elborzasztja a bűneset brutalitása, e tekintetben a Still Life-ot nem is kell félteni: a játék első áldozata (ami voltaképpen a gyilkos ötödik keze munkája) egy vérrel telt fürdőkádban fekszik, kibelezve, kopaszra borotválva, ahogy már a bevezető anekdotában említettem. A feladatunk mi is lenne más, mint nyomok után kutatás. Néhány nem várt fordulatban is lesz részünk, ám a nyomozás tulajdonképpen a megszokott mederben fog zajlani. Édesapánkkal való beszélgetésben fény derül arra, hogy mivel foglalkozott szeretett nagyapánk – Gustav - európai kiruccanásai alkalmával. Nos, minden jel szerint örököltük a nagyfater jellemét, hiszen ő is detektívként ügyködött 1929-ben, Prágában, amiről a történet másik szálában győződhetünk meg, miután Victoria-val megtaláltuk a padláson Gus tata féltve őrzött naplóját. Ezt olvasgatva megelevenedik előttünk a 20-as évek cseh fővárosa. Innentől kezdve Gus-t fogjuk irányítani, aki cseppet sem meglepő módon szintén örömlányokat gyilkoló elmebeteg után kutat az akkori eszközök igénybevételével, és különös paraképességével, ugyanis, Gus-t a gyilkosságok tetthelyére érkezve látomások rohanják meg, amikről kifogástalanul megrendezett átvezetők tanúskodnak. A két időssíkban történt bűnesetek meglepően hasonlítanak egymásra, már csak a hidegvérű gyilkos kinézetében is. Egy-egy történeti csavar után a program ismét a másik szereplő történetével folytatódik, majd később visszatér a félbemaradt szakaszhoz. A két szál egyébként külön-külön is kitűnően megállja a helyét, egy dologban mégis egyeznek a szereplők rokoni kapcsolatán kívül, a hangulat noir jellegében, hogy divatos szóval éljek. Victoria és Gus terelgetése is kétféle játékmenetet követel meg: míg a lány nyomozását a mai kor technikai támogatása segíti (pl.: ujjlenyomat vizsgáló, halottkém jelentései), míg a Gus kizárólag csak az eszére, és mentális képességeire hagyatkozhat, no meg szerelme – Ida – tanácsaira, aki Pretty Women-hez hasonlóan korábban szajhaként rótta Prága lepukkant környékeit, mígnem találkozott hősünkkel. Galád gyilkosunk mellesleg elég szívós fajtából való, hiába a minden részletre kiterjedő figyelmünk, mindig kicsúszik a kezeink közül, miközben az áldozatok száma egyre csak nő. Nyomozásaink során több személyt is ki kell kérdeznünk, hogy továbblendítsük a folyamot, ezek a részek is szinte hibátlanságot tükröznek, noha nem választhatjuk meg a nekünk tetsző témákat, mint a Syberiaban. Összességében a forgatókönyv mérföldekkel leköröz jópár krimi-regény színvonalát, csak a befejezés ne lett volna annyira összecsapott.

Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Still Life ízig-vérig point ’n click kalandjáték, annak minden pozitívumaival. Most is különféle tárgyakat vehetünk fel amiket a helyzetnek megfelelően kell felhasználnunk, esetleg kombinálnunk egy másik kütyüvel. A stílusnak megfelelően különféle puzzle-feladványokat is meg kell oldanunk, amikkel találkozunk szép számmal és sajna többségük már-már irgalmatlanul nehézre sikeredett, bár mentségükre legyen mondva, kivétel nélkül érdekesek. Csak hát kinek van arra ideje, hogy órákat, esetleg napokat elszöszöljön egy-egy fejtörő megfejtésén. Mondanék pár példát: Victoriával karácsonyi sütit kell készítenünk, csakhogy a receptkönyv enyhén szólva költőiesen fogalmaz, tehát nekünk az lesz a feladatunk, hogy kisilabizáljuk, hogy egy metafora melyik hozzávalónak felel meg. Továbbá részünk lesz az utóbbi idők legkacifántosabb zárszerkezetének feltörésében, szóval kössétek fel a pelenkátokat. Számomra mégis azok a feladványok tetszettek a legjobban, amikor Gus-szal kavarva a tetthelyekről készített fotókat kellett összehasonlítanunk a valósággal és saját magunknak kell megkeresnünk az eltéréseket.

A program kinézete megközelíti a fejlesztők korábbi játékaival magasra tett lécet, mi több sok tekintetben túl is szárnyalja azokét. A Syberia-engine-t nem hasonlíthatjuk össze a korunk 3D-s csodáival, de a kézzel festett háttereknek is megvan a saját művészeti értéke. A helyszínek megvalósítása nagyon ütősre sikeredett: a chicago-i téli táj és a belső helyszínek is egyfajta nyomasztó érzetet keltenek bennünk, a prágai felvonások pedig egyenesen parásak, főleg a park és a leégett városrész. A víz grafikája kellemes, holott nem látott pixel shader-t sem. Jó érzés, hogy manapság nem kellenek divatos látványjavítók ahhoz, hogy színvonalas megjelenítés szülessen. A Still Life zenei része maga a Kánaán, hangulatfestésként nem is kívánhattunk volna jobbat, a komolyzenei betétek hallatán orgazmusközeli állapotba kerültem. A szinkronhangok egyáltalán nem irritálóak, remekül megállják a helyüket. Az átvezető filmecskék profi munkák, a történet továbblendítésén felül külön értéket képviselnek.

A negatívumokról is illendő lenne szólnom. A feladványok nehézségén felül az eléggé pofátlan befejezést említhetem, továbbá azt, hogy a felbontáson nem lehet állítani, valamint a inventoryban való szöszölés néha kicsit körülményes. A játékidőt is ide sorolnám, hiszen a végigjátszási idő valamivel több, mint hét óra, én szívesen toltam volna még tovább, így viszont a vérbeli kalandoroknak egy hétvégre lesz csak elegendő.

Fogadjátok meg a tanácsomat és éjszaka üljetek le játszani vele - garantáltan nem keltek fel előle hajnalig, a nyomasztó, hátborzongató hangulat minden pénzt megér, amire rátesz egy lapáttal az áldozatok naturális megvalósítása. Éppen ezért a korhatár betartását elengedhetetlenek tartom. Talán szokatlanak hangzik, de a humor sem hiányzik a játékból: találunk egy utalást Oscar-ra, az automatára, akivel a Syberiákban találkozhattunk, továbbá a prágai strici verőlegényeinek dumája is mosolygásra késztetett. Remélem sikerült meggyőznöm a stílusra fogékony böngészőket arról, hogy ismét valami kötelezően beszerzendő szoftverrel állnak szemben. Magam részéréről én már szívesen telepíteném a folytatást is.