Streets of Rage 4 teszt

A Streets of Rage-trilógia a ’90-es évek elején jelent meg, és a mai napig a beat ’em up stílus egyik legjobb képviselőjének tartják. Számomra is meglepő, hogy közel 30 évnek kellett eltelnie, hogy valakinek az eszébe jusson az, hogy a retrómániát meglovagolva érdemes lenne újraéleszteni a sorozatot. Ennyi év kihagyás után a rajongók annak is örülnek, hogy visszatért kedvencük, így a fejlesztők inkább a nosztalgiára és a klasszikus játékmenetre, semmint a jól ismert mechanikák megújítására koncentráltak.

Mielőtt azonban részletesen kitárgyalnánk a játékot, vegyük át, mit is kell tudnia egy klasszikus beat ’em upnak! A stílus lényege, hogy az oldalnézetes pályákon végigverekedjük magunkat a különféle típusú ellenfeleken és bossokon. A legfontosabb, hogy szükség van egy könnyen tanulható és kombóktól sem mentes harcrendszerre, valamint a pontos irányítás is nélkülözhetetlen. A játékmenetet emellett az érdekes és interaktív helyszínek, valamint a sokszínű ellenfelek teszik változatossá.

Szerencsére a legfontosabb kellék, a harcrendszer remekül működik a Streets of Rage negyedik részében - aki használt már billentyűzetet vagy kontrollert az életében, az hamar bele fog jönni az ellenfelek püfölésébe. Egy-egy speciális mozdulathoz szükség lesz pár gombkombináció elsajátítására, de ez minden karakternél használható, így nem kell sokat tanulgatni az irányítást. Minden szereplő rendelkezik egy különleges, látványos támadással, melyet külön gombbal vihetünk be. Ez az életerőnk csökkenésével jár, de ha utána folytatni tudjuk a támadást, és nem szakad meg a kombó, akkor akár az összes így elveszített HP-t visszaszerezhetjük. Emellett lehetőség van egy extraerős mozdulatra is, mely általában a képernyőn lévő összes ellenfelet sebzi – ezeket a pályákon összeszedhető csillagok felhasználásával tudjuk elsütni.

A Streets of Rage 4 nem akarja tehát megreformálni a stílust, a könnyen tanulható harcrendszer és a gyors akció miatt azonban könnyen a képernyőhöz szegezi a játékost. Szerencsére pályákból és változatos ellenfelekből nincs hiány, még ha a fejlesztők a fantáziájukat nem is igazán erőltették meg. A látványos rajzolt grafikának hála még az olyan unalomig ismert helyszínek, mint a csatornarendszer vagy a kikötő is érdekesnek hatnak. A pályák és a karakterek részletesek, ráadásul a környezet is interaktív, sok tereptárgyat szétverhetünk vagy akár csapdaként használhatunk. Nagyon tetszett, hogy még olyan apróságokra is figyeltek a dizájnerek, hogy a karaktereken tükröződnek az utca neonfényei, vagy éppen láthatjuk a tükörképüket egy-egy tócsában.

A változatos helyszínek mellett ellenfelekből sem lesz hiány, szinte minden szinten megismerünk pár új típust. Lesznek itt késsel ránk rontó haramiák, páncélos rendőrök, vagy minden beat 'em up játék legidegesítőbb ellenféltípusa: az ugrással lesből támadó egyedek. Külön kiemelném az egyedi, pályák végén található bossokat, akik általában a sztori szempontjából is releváns egyedi képességekkel próbálnak minket szétkapni. Ezek a csaták kifejezetten élvezetesek, még a néha frusztráló nehézség ellenére is.

A hangulathoz sokat hozzátesz a zene, amibe a kiadott videók alapján rengeteg munkát öltek a fejlesztők. A soundtrackhez megnyerték az eredeti trilógia zeneszerzőjét, Yuzo Koshirót, aki ezúttal is sokat merített a ’80-as és ’90-es évek klubzenéiből. A bossok esetében ráadásul vendégelőadók kifejezetten a játékhoz írt muzsikái szólnak, így a retró mellé modern hangzás is társul. Kár lenne tagadni, a Streets of Rage 4 hangulatához rengeteget hozzátesz, hogy ennyi figyelmet kapott a zenei aláfestés.

Az egyetlen negatívum, amit a játékkal kapcsolatban fel tudok hozni, hogy a nehézség kissé kiegyensúlyozatlanra sikerült. A normál fokozat egyedül bizony komoly kihívást nyújt, és elismerem, hogy nekem a harmadik pálya után lehetetlennek tűnt a játék végigjátszása ezen a nehézségen. Van lehetőség azonban könnyítéseket bevetni, ugyanis ha újrakezdünk egy pályát, extra életeket vagy a különleges képességekhez használatos csillagokat kérhetünk. A segítség igénybevétele azonban a pontozáson fog meglátszani, így lassabban tudjuk megnyitni az új karaktereket. Természetesen az olyan béna alakoknak, mint nekem, van könnyű nehézségi fokozat is, de azt meg túl könnyűnek találtam. így vagy pályánkként hét élettel végigmasírozunk az egész játékon a könnyű fokozatban, vagy marad a normál szint ego- és pontszámgyilkos megoldása.

Ehhez ráadásul hozzájön még az is, hogy a kampányt elindítva nincs lehetőség más nehézségi szint megválasztására, csak a teljes játék újraindításával tudjuk ezt kivitelezni. A teljes képhez hozzátartozik, hogy egy haverommal is kipróbáltam a játékot, és meglepő módon a nehézség nem változik, ha többen játszunk. Így a normál fokozat ketten játszva máris barátságosabbnak tűnt, a segítségek igénybevétele nélkül is végigjátszható maradt a kampány. A játék egyébként többedmagunkkal határozottan nagyobb szórakozás, rengeteg kellemes gyerekkori emléket idéz fel, amikor egy konzol/PC előtt ülve püföljük a tömegben ránk rontó ellenfeleket.

A Streets of Rage 4 kötelező vétel a sorozat rajongóinak, ugyanis tökéletesen hozza azt az élményt, amiért a klasszikus trilógiát annyira imádták. A játék azonban új jövevényeknek is csábító lehet, ugyanis az újdonságok hiányának ellenére a klasszikus beat ’em up stílus a mai napig megállja a helyét. Én mindenképpen ajánlom, hogy minimum egy másik játékossal vágjunk neki a címnek: nem csak a kiegyensúlyozottabb nehézség miatt, de az élményen is sokat dob közös bunyózás.

A Streets of Rage 4 PC-re, Xbox One-ra, PS4-re és Nintendo Switch-re jelent meg. Mi az utóbbi platformon teszteltük.