A mozitermek továbbra is csendesek, de ennek ellenére idén sem maradunk szuperhősök nélkül. Mindössze néhány hét van már csak hátra a Marvel’s Avengers premierjéig, a Crystal Dynamics pedig összedobott egy akkora próbaverziót, ami a tartalmát tekintve egy-két komplett játékkal is felvehetné a versenyt. Naná, hogy én is lecsaptam a bétára, a kezdeti fantasztikus lendülettől pedig majdnem leesett az állam. Aztán eltelt bő tíz óra, ami során jobban is megismertem a kötetlen missziókat, a hősök képességeit és alaposabban megvizsgáltam a lootra épülő fejlődési rendszert, ez pedig éppen elég volt ahhoz, hogy a hatalmas mosolyom a próbakör végére kiábrándult fintorba forduljon.
A bétateszt a korábban már sokat mutogatott A-Day misszióval kezdődik. A San Franciscó-i szuperhősparádé pusztító káoszba torkollik, Taskmaster bandája porig rombolja a várost, a Bosszúállók sikertelen válaszcsapása pedig emberéletek ezreit követeli. Mindez elég ahhoz, hogy a Föld legnagyobb hősei szögre akasszák a köpenyeiket. A sztori egy ötéves ugrást követően veszi fel ismét a fonalat, egy olyan világban, ahol a szuperhősöket törvényen kívülinek nyilvánították, és az Advanced Idea Mechanics (AIM) robotserege vasmarokkal őrzi a rendet. Ez az utópiának szánt jövőkép természetesen disztópiába fordul, így Bruce Banner és a fiatal Avengers-rajongó, Kamala Khan útnak indulnak, hogy ismét összeverbuválják a szuperhőscsapatot.
A sztori elképesztően erősen indít, a hangulat és a látvány is nagyon a helyükön vannak. Az első egy órában kész voltam elkönyvelni azt, hogy a Crystal Dynamics megcsinálta a közel tökéletes Bosszúállók-játékot. Ezt senki nem veheti el a történet gerincéül szolgáló sztorimisszióktól, de sajnos minél több időt töltöttem el a játékkal, minél jobban megismertem a Warframe vagy a Destiny alapjaira építő fejlődési rendszert, annál határozottabban körvonalazódott bennem a gondolat: láttam én ezt már valahol. A BioWare tavaly megpróbálkozott ugyanezzel a koncepcióval, és hát mindnyájan tudjuk, hogy végül milyen sorsra jutott az Anthem.
De ne szaladjunk ennyire előre, beszéljünk először a hősökről! A bétában mindegyik játszható karakterre jutott egy kevés idő, de a sztorimissziók után megnyíló War Table küldetéseit – vagyis a demó oroszlánrészét – négy hőssel játszhattuk. Annyit mindenképpen érdemes kijelenteni, hogy Vasember, Fekete Özvegy, Hulk és Ms. Marvel is teljesen egyedi, egymástól könnyen megkülönböztethető mozgással és harcstílussal rendelkezik. Vasember irányítása éppen olyan, mintha az Anthem egyik Javelinjével repkednénk, Hulk egy igazi behemót tank, Ms. Marvel nyúlékony végtagjait Reed Richards is megirigyelné, Natasha pedig… hát ő a pisztolyaival pont annyira kilóg az emberfeletti hősök közül, mint a képregényekben és a filmekben.
A pályatervezők javára szóljon, hogy a helyszínek remekül kiszolgálják az összes karaktert, attól függetlenül, hogy néhányan csak szaladni és ugrálni tudnak, míg mások szabadon repülhetnek. Ugyanezt sajnos nem éreztem a harcok során. Mint egy jó RPG-ben, elméletileg itt is mindenkinek megvan a saját szerepe a csapatkompozícióban, de míg Vasember és Kamala technikásan, lövedékeket kerülgetve és elképesztő kombókat végrehajtva brillíroznak a csatatéren, addig Hulkot irányítva a négyszög és a háromszög gombokat véresre nyomkodtam, közben pedig olyan érzésem támadt, mintha a Radical Entertainment 2003-as játékát játszanám – ami, tegyük hozzá, a maga korában sem volt egy nagy eresztés.
A túlzott button mashing és a harcmozdulatok egyszerűsége tehát kifejezetten bosszantó néhány hősnél, szerencsére azonban az alapmozdulatokat később kiegészíthetjük a karakterek képességfáin feloldott extra kombókkal. Ez némileg érdekesebbé tette a harcrendszert, de közel sem annyira, hogy több tíz, esetleg több száz óráig a képernyőnél tartson – márpedig ez a Crystal Dynamics célja, elvégre egy évekig futó, élő szolgáltatásként fenntartott óriáscímnek szánják az alkotásukat. A korábbi előzeteseket látva mindig is úgy gondoltam, hogy jól néz ki ez a játék, de hosszabb távon egyszerűen nem tűnik szórakoztatónak, és ezt a bétával töltött óráim is megerősítették.
Sorra gyepáltam a teljesen egyforma, arctalan katonákat és jellegtelen robotokat, akik alig érdekesebbek egy bokszzsáknál, közben pedig olyan faék egyszerűségű feladatokat oldottam meg, amelyektől még az életkedvem is elment. „Állj egy öt négyzetméteres ponton, amíg feltöltődik egy csík! Pusztíts el három generátort a terem három sarkában! Éld túl a hullámokban érkező ellenfeleket három percig!” Nyilvánvaló, hogy egy olyan online játékban, ahol gyakran idegen csapattársakkal játszunk, rizikós lépés egy fejlesztő részéről, ha komplexebb feladványokat dob a játékosok elé, de amit itt kapunk, az a legfinomabban szólva is borzasztóan ingerszegény.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy mivel a matchmaking szerverei a hétvége során többször is feldobták a bakancsot, a küldetések felét egyedül, botok kíséretében játszottam, de az sem dobott sokat az élményen, amikor sikeresen összejött egy-egy küldetés valódi játékosokkal. A karakterek közt nincs elég szinergia, a játék nem jutalmazza a koordinált csapatmunkát, sőt, általában akkor megy minden igazán zökkenőmentesen, ha mindenki teszi a saját dolgát, a többiekre fittyet sem hányva. Amíg Hulk és Ms. Marvel a csata sűrűjében osztják a pofonokat, Vasember a levegőből szórja a rakétákat, Natasha pedig a valahol a buli szélén, a gyengébb ellenfelekre vadászik, hogy leterítse őket a kétgombos kivégzésével.
Komolyan tartok attól, hogy a loot farmolására kihegyezett játékmenet nagyon hamar unalomba fullad majd, ez pedig egy óriási Achilles-sarok, hiszen a fejlesztők a játék teljes életciklusát erre a rendszerre alapozzák. A küldetések során az aktuális hősünkhöz újabb kiegészítőket gyűjthetünk, ezeket pedig később tovább erősíthetjük a pályákon széttört ládákból szerzett alapanyagokkal. A probléma viszont az, hogy ezek a felszerelések elképesztően unalmas, apró százalékos bónuszokat adnak, amelyek a legtöbb esetben egyáltalán nem befolyásolják a karakterünk működését – csupán annyit veszünk észre a progresszióból, hogy az a robot, amit korábban fél percig pofoztunk, legközelebb már néhány találat után megfekszik. Ennél is szomorúbb, hogy a gear vizuális szempontból sem változtatja a hősünket, a végeredmény tehát az, hogy a játék központi eleme, ami elméletben arra késztetné a játékosokat, hogy a végtelenségig újrajátsszák a küldetéseket, az egész program legérdektelenebb része lett.
A fejlesztők azonban nem feledkeztek meg a hőseik személyre szabható külcsínéről sem – itt lép be a képbe a csúnya M-betűs szó. A játék már a béta során dugig van olyan skinekkel, emote-okkal és egyéb kozmetikai extrákkal, amelyeket külön megvásárolható prémium valutával oldhatunk majd fel. Erre rádupláz egy battle pass-jellegű rendszer, ami minden karakterhez külön-külön jár – a bétában itt kizárólag ingyenesen feloldható skineket láthattunk, de nem lepődnék meg, ha később ennek is megérkezne a fizetős variánsa. Egy évekre szóló játéknál érthető, ha a készítők ráfekszenek a megjelenés utáni monetizációra, de ez akkor is erősen megfekszi az ember gyomrát egy olyan játéknál, ahol az alapváltozat is 60 dollárba kerül.
Nem akarok egyelőre farkast kiáltani, de határozottan olyan érzésem van, mint korábban az Anthem megjelenése előtt. Itt egy játék, ami óriásit ígér, jól néz ki, de olyan fundamentális hibái vannak, amiket nem lehet néhány hét vagy hónap alatt kikupálni. Egy végtelen grindolásra kihegyezett játéknál fontos, hogy sziklaszilárd legyen a harcrendszer, változatosak legyenek a küldetések és érdekes legyen a loot, én pedig úgy gondolom, hogy a Marvel’s Avengers pontosan ezeken a pontokon vérzik el. Mindez persze erősen szubjektív, és elképzelhető az is, hogy a sztoriküldetések később elviszik a hátukon a játékot, így mindenképpen ajánlom, hogy ha gondolkoztok a vásárláson, előtte csekkoljátok le a bétahétvégék dátumát, és tegyetek vele egy próbát ti is!
A Marvel's Avengers szeptember 4-én érkezik PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra, később pedig megjelenik PlayStation 5-ön és Xbox Series X-en is. Mi PlayStation 4-en játszottunk a bétaváltozattal.
Kapcsolódó cikkek
Ötlettelen, lélektelen, nincs megírva az egész. Ezen túl viszont, ami fájóbb, hogy techikailag ez kb. előző generáció vége szint. Azontúl, hogy agyatlan az egész, a mozdulatok darabosak, és egyetlen karakternek, a harcnak nincsen súlya. Ez azért már évek óta jelen van a videojáték iparban, hogy érezzük a fizikát, tömeget, lásd bármely utóbbi pár év játékát, de még a klasszik Arkham Asylumban is, több mint 10 év távlatából megvolt ez.
Na, itt semmi, mész, gyaksz, és semmi. Élettelen. A karakteranimációk borzalmasak. Ez most mi akart lenni? Döbbenet, 2020-ban.
Ez a játék egy hulladék.A grafika ocsmány , komolyan mintha egy ps3-as játékkal játszanék, a párbeszédek ostobák, a sztori nulla , a harcrendszer két gomb nyomkodásából áll.Szégyen ilyen játékot 2020-ban kiadni.
De már feleslegesen csépelok a sorozatot ezzel a játékkal is. Ott van pokember, egy open-world játék a bosszúállókkal azt csá. Felesleges agyonnyomni még plusz déelcékkel.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.